Szerda este Gödöllőn ítélték el az első hajléktalan embert az október 15-én hatályba lépő új szabályozás értelmében, tiltott közterületen tartózkodásért. A híradások szerint a padon ülő férfit gyorsított eljárásban, bilincsben vitték a Gödöllői Járásbíróságra, a rendőrség 30 nap elzárást kért a szabálysértővel szemben, de az ügyben eljáró bírósági titkár végül figyelmeztetésben részesítette a férfit. Ezt mindegyik fél fellebbezés nélkül elfogadta. A férfinak 20 ezer Ft-os szabálysértési költséget is meg kellene fizetnie.

„Hagyják már közbeszólni a szónokot is!” Kesernyés humorral erre kérte az egyik ellenzéki képviselő a magukról megfeledkezett kommunista képviselőtársait az Országgyűlés 1947. október 8-iki ülésnapján. Valódi lincshangulat uralkodott az ülésteremben. Moór Gyula (1888–1950), a legnagyobb valódi ellenzéki párt, a Pfeiffer-féle Magyar Függetlenségi Párt vezérszónokának beszéde ingerelte fel ennyire a kormánypárti képviselőket. Ez az a párt, amelyik nem hagyta szó nélkül a „kékcédulás választásokat”, azt, hogy a kommunisták megpróbálták elcsalni a választásokat. Az ellenzéki párt „jutalma” az lett, hogy az ő képviselőinek mandátumait vették el novemberben. Moór Gyula 71 évvel ezelőtti beszéde már ezzel a forgatókönyvvel is számolt.

A közel 30 éve elfogadott gyülekezési törvényt felváltó új szabályozással kapcsolatban több felháborodott cikk és különböző irányú szakmai kritika is napvilágot látott. Fontosnak tartjuk ezért, hogy a Helsinki Bizottság álláspontját is megosszuk ebben a kérdésben. Már csak azért is, mert a 2006-os események után két kollégánk – sokunk kutatómunkáját feldolgozva – nemzetközi összehasonlító tanulmányt is publikált a témában, és az elmúlt egy évtized során számos gyülekezési jogi perben is vállaltunk képviseletet. Az új törvény álláspontunk szerint sok, általunk korábban is felvetett problémára megoldást ad. Persze a szabályozás nem hibátlan, sőt, vannak kifejezetten aggályos pontjai, mégis összességében szerintünk a gyülekezési jog védelme a szabályozás szintjén nem romlott.

 

A honvédtábornokok és a volt miniszterelnök elleni perekben a hatalom lábbal tiporta a jogot, nem volt független a bíráskodás és nem voltak meg a tisztességes eljárás garanciái. Emellett az alkotmányosság két értelmezése feszült egymásnak. A birodalmi logika szerint az uralkodó nincsen alávetve a törvényeknek és az alkotmánynak. A jogállami logika szerint viszont az uralkodó sem áll törvények felett, önkényesen ő sem változtathat a kereteken.

Ügyfelünk, András azért fordult hozzánk, mert jogalap nélkül tartották fogva két napon át szabálysértési elzárásban. A huszonéves férfi barátnőjével és az édesanyjával él a fővárosban, teljes munkaidőben dolgozik. Az egész egy indexelés elmulasztásával kezdődött: András nem használta az irányjelzőjét, amikor kikanyarodott egy körforgalomból, ezért 10 ezer forintra bírságolták. „Csekket kapott."

Az Alkotmánybíróság (AB) 1990-es döntései értelmében a kopogtatócédulán ott lehettek a választók személyi adatai, viszont a pártok vezetőinek nem kellett vagyonbevallást készíteniük. Sok minden változott azóta, nincs már kopogtatócédula, viszont kötelezően nyilatkozniuk kell vagyonukról mostanság még az iskolaigazgatók helyetteseinek is. Az AB első évének két határozata ma nem is döntésük tartalma miatt érdekes, hanem a szemléleti változás miatt, ami szűk nyolc hónap alatt következett be. Sólyom László érdemei ebben vitán felül állnak.

A védekezés lehetőségének a teljes elutasítása nem azonos a pacifizmussal. A pacifizmus nem azonos az erőszakmentességgel. Az erőszak elutasítása lehet akár teljes is, de megfogalmazódhat erkölcsi törekvésként is. Nem meghunyászkodásról, nem önfeladásról van szó. Az erőszakmentesség nem azt jelenti, hogy jámbor jószág módjára kerüljük a konfliktusokat, és alávetjük magunkat az agresszor akaratának, hanem azt, hogy a vitás kérdések rendezésénél elvetjük az erőszak alkalmazását, mi nem lépünk fel erőszakosan. Mahatma Gandhi születésnapját 2007 óta ünnepeljük az erőszakmentesség világnapjaként.

Tájékozott polgár felelős döntése nélkül nem működik a demokrácia. Megbízható információk nélkül a polgár nem képes tájékozódni, és a szólásszabadság nem több írott malasztnál. Hiteles információk nem képzelhetők el a közérdekű adatok nyilvánossága nélkül. Ezért van az, hogy az információszabadság alapjog, sőt egyenesen emberi jog. Ez az összefüggés jó ideje ismeretes, az Emberi Jogok Európai Egyezményének (EJEE) katalógusába mégsem került be a közérdekű adatok nyilvánosságának védelme. Ezzel együtt is a strasbourgi bíróság néhány éve mégiscsak ítélkezik információszabadsággal kapcsolatos ügyekről. Ebben a Magyar Helsinki Bizottságnak megvan a maga jogtörténeti szerepe.

A motorozó Réti Gergelyt és akkori barátnőjét, Fizli Z. V.-t, a Magyar Helsinki Bizottság későbbi ügyfeleit 2006-ban egy októberi hajnalon két rendőr állította meg. A két kérelmező szerint a rendőrök megverték őket: először Rétit kezdték el ütni, majd megbilincselték, és amikor a földön volt, egy rendőr annyi ideig fojtogatta, hogy elveszítette az eszméletét. Amikor Fizli a védelmére kelt, őt a földre lökte egy másik rendőr, a nő arcára térdelt és a fejét többször a betonhoz vágta.

A rendőrök szerint Réti és Fizli nem működtek velük együtt, eleinte nem voltak hajlandóak magyarul sem beszélni (egyébként mindketten külföldön nőttek fel), és Fizli meg is akarta ütni az egyik rendőrt. A rendőrök ittas vezetés gyanúja miatt vitték be őket a kapitányságra, Réti szervezetében találtak egy kevés alkoholt, Fizliében nem.

A keleti blokkban szovjet utasításra indított „belső tisztogatás” egyik legismertebb koncepciós autodaféja volt a Rajk László kommunista vezető elleni per. Az akkor éppen külügyminiszter politikust 1949 májusának végén tartóztatták le és október közepén végezték ki. A Rajk és társai elleni nagyszabású akció sokakat ébresztett rá a rendszer igazi természetére, míg másokat megnyert magának a Párt. Hiába, nagy úr a félelem, ahogyan a gátlástalan propagandának is nehéz ellenállni. Azért a vakhit és a tények közti ellentmondás a párton belül is sokaknak okozott kognitív disszonanciát, a szorongást ki így, ki úgy vezette le. Rajknak a pere is határkőnek számított, de még inkább az volt a temetése (1956. október 6.), amelynek megrendült néma tömegdemonstrációja megelőlegezte a forradalmat.