A politikai ellenfelei által később „malmesbury-i szörnyetegnek” titulált Thomas Hobbest (1588–1679) európai tanulmányútja és találkozása Galileivel győzte meg végképp arról, hogy életének fő hivatása a filozófia. A természetjogi gondolkodók, tehát az emberi jogok elméletének megalapozói közül ő annyiban mindenképpen továbblépett elődeihez képest, hogy az állam hatalmát nem isteni  kegyelemből vagy törvényből származtatta, hanem szerinte az emberek közti szerződésen alapul, tehát mindenképpen emberi alkotás, amely romlékony, de alakítható.

Az 1956 után elítélt politikai foglyokat hónapokon át azzal etették, hogy 1960 tavaszán szabadulni fognak. Csakhogy az amnesztiát sokkal szűkebbre szabták. Így aztán míg a hírhedett ávó aljas irányítói kiszabadultak, Bibó István például nem. Egyedülálló módon a váci börtönben tömeges éhségsztrájk tört ki. A hatalom zavarában visszahőkölt. De aztán mégsem visszakozott, és megtorolta a rabok közös akcióját.

Ez a Skype-beszélgetés a magyar jogállam harminc évvel ezelőtti megszületéséről, a jogállami forradalomról és későbbi elbukásáról, a jogállami ellenforradalomról még a koronavírus-járvány korai időszakában készült. Firenzében, ahol Halmai Gábor jogtudós él és tanít, éppen csak elkezdődtek a korlátozások, de már nem volt tanítás, korlátozták a mozgást és a társas érintkezést. Magyarországra és Budapestre, ahol Mink András történész él és dolgozik, még csak a rémisztő hírek jutottak el, elsősorban Kínából. Azóta a járvány ideért hozzánk is elvitathatatlanul. De más rossz dolgok is bekövetkeztek azóta: bevezették a rendeleti kormányzást, és a kormány teljhatalmat kapott, s csak rajta áll, mire használja majd. Az első napok nem sok jót ígérnek. 

Az NKVD hóhérjai mintegy 22 ezer lengyel hadifoglyot és egyéb fogvatartottat mészároltak le néhány hét alatt. Többségükben tartalékos tisztek voltak, a lengyel elithez tartoztak, és Lengyelország felosztása elleni honvédő harcokban kerültek szovjet hadifogságba és börtönökbe. Sztálinék eltitkolták sötét bűnüket, igyekeztek a nácikra kenni, kevés sikerrel. Az el nem követett bűnökért mégis több tucat németet végeztek ki koncepciós perekben.

A felhatalmazási törvény nem ad elegendő védelmet az ellen, hogy a kormány a veszélyhelyzetet kihasználva megsértse alapjogainkat vagy éppen tovább szűkíti a parlamenti kontroll lehetőségét. Az új törvény és az azzal adott határidő nélküli felhatalmazás így veszélyes fegyver a fékek és ellensúlyok rendszerét az elmúlt évtizedben szisztematikusan leépítő kétharmados kormánytöbbség kezében. Egyben újabb alkalom a kormánynak arra, hogy átléphesse a hatalomgyakorlás még meglévő alkotmányos korlátait.

Egész életében készült az életáldozatra és vértanúságra Apor Vilmos (1892–1945). Gyerekként, szeminaristaként, felszentelt papként és győri püspökként is számot vetett az eshetőséggel. Végzete nagyhéten teljesedett be, és egy lövöldöző részeg szovjet katona képében érte utol, amikor a püspökvár pincéiben megbúvó nőket akarta megoltalmazni.

Népmesei hősünket zsákba varrják, folyóba dobják. Szorult helyzetében kitalálja, hogy ordítozni kezd: „nem, nem, nem akarok király lenni”. Mire egy nagyravágyó, de együgyű atyafi kioldozza a zsákot, és magát kötteti be oda. A homéroszi hősünk, Odüsszeusz pedig úgy mászik ki a csávából, hogy a küklopsznak, aki fel akarja falni, azt hazudja, hogy az ő neve Senkise. Így aztán a leitatott és megvakított óriásnak nem tud majd segíteni isteni apja, amikor azt kérdezi jajgató fiától: ki bántott? – Senkise – üvölti Polüphémosz. Ki az igazi bolond, a kópék, aki hazudozással menekültek meg, vagy a rászedettek? Bolondok napján jó ezt is tisztázni.

A reformkor idején még számos diszkriminatív intézkedés sújtotta a zsidó vallásúakat. Különadót, ún. „türelmi adót” fizettek, megyei állást nem kaphattak, városokban nem lehet házuk, vallásukat nem ismerték el. Az európai, elsősorban a brit példák nyomán az 1830-as években vetődött fel a magyar politikai osztályban az akkoriban negyedmilliós hazai zsidóság emancipációja és polgári jogaik elismerése. A felsőtáblán az ifjú Eötvös József báró (1813–1871) volt az egyenjogúsítás legfelkészültebb és leglelkesebb támogatója. Eszméi elfogadására, a zsidók törvény előtti egyenlőségének kimondására 27 évet kellett várni.

Bár ez a párizsi békeszerződés elsősorban a krími háborút (1853–1856) zárta le, és a nagyhatalmi érdekköröket szabályozta az Oszmán (török) Birodalom vonatkozásában, az emberi jogok „nemzetköziesítésében” is úttörő szerepet játszott. Részben ez a nemzetközi megállapodás adott mintát a későbbi kisebbségvédelmi rendszereknek.

A koronavírus miatt bevezetett veszélyhelyzetben a kormány a büntető törvénykönyv (Btk.) szigorítását is tervezi a rémhírterjesztéssel kapcsolatban. Ez a törvény  Magyarországon - ahogy más országokban is - védi a köznyugalmat, hisz közveszély esetén különösen fontos, hogy senki ne okozzon pánikot hazugsággal. A Magyar Helsinki Bizottság véleménye szerint a jelenlegi büntető jogi szabályozás kisebb pontosítással alkalmas a járványveszély esetén a köznyugalom megóvására, nagyobb változtatásra nincs szükség.