A költő rövid élete során számos alkalommal került összeütközésbe a törvénnyel.

 

"Ha már a korszellem a költő alkotását nem a költészet, hanem a büntetőtörvénykönyv szabályai szerint mérlegeli, önmaga ellen követ el merényletet" - jegyezte meg a poéta ügyvédje, Melléky Kornél.

József Attilát rendszerint "izgatás bűnével" vádolták. A vádhatóság szerint izgatott ő szemérem, társadalmi osztály ellen, állam- és társadalmi rend felforgatása érdekében, de gyalázta az istent sajtó útján, okozott verseivel közbotrányt, a halálbüntetés elleni röpiratot terjesztve, Sallai és Fürst statáriális kivégzése ellen tiltakozva pedig vétséget követett el a magyar állam és a magyar nemzet megbecsülése ellen. Ítélték ők pénzbüntetésre, felfüggesztett szabadságvesztésre és kapott elzárást is. A költő pereiről pazar összeállítást készített Budapest Főváros Levéltára.

Néhány bíróság elé citált verssor József Attilától:

Le a kapitalizmussal! Hatalmat, húst a dolgozóknak!...
A tőke szennyében gázolunk, kedves fegyverünk böködi
tomporunkat -

(Szocialisták)

Majd megbékülünk; szellent rám nagyot
- Dagadtabb, mint a dongó - fölnevet,
Combom csapkodja, Gogo-z meg gagyog,
Öklével birizgálja fejemet.
Mint bunda, alszunk, lévén részegek.
S kelünk. Korog a hasa. Kényesen
Fölmászik rám, nyögök keservesen,
A deszkánál is laposabbra nyom,
Ledérkedéssel tönkre így teszen
E bordélyban, hol szállásunk vagyon.

(Ballada a vastag Margot-ról)

S munkámban, Uram, érek annyit, mit te
nagy passziódban és a lelkem is
részed lesz nemsokára s a legszebb fényt
hintve,

a szemed lesz, hogy mindent láss meg itten.
Bizony mondom, még nincsen is szemed,
most nem látsz. Lennél immár igazságos,
Isten!

Fáradt baromként reszket lelke, teste,
fél-munkát végző társak röhögik
s feszül, mert tudja – reá korábban jön
este.

Nagy, roskadt lelke igéket emel még
s kilógatja fakult, sápadt szivét,
mint akasztott ember szederjes, szürke
nyelvét.

(Lázadó Krisztus)

Gondoljatok a büdös kiblire,
mely ködgomolyban küld új nyavalyát.
Adjatok szappant, lóhúst s télire
apadt testünkre adjatok ruhát.
Küldjetek könyvet, bármily ostobát,
mert megőrjít a patkánypuha éj,
az asszony nélkül gyötrő szenvedély.
Enyhítsd kínunk, ha munkás vagy s szabad,
Elvtárs, hisz te vagy a Vörös Segély!
Testvér, segítsd a lebukottakat.

Küzdtünk híven a forradalomért,
nem halhatunk meg, élnünk kell tovább.
Zizegve várnak a röpcsik, a hék
s éhbérrel várnak mind a burzsoák.
A mozgalom vár, munka és család,
míg megbukik a kizsákmányolás,
a sarló villan, sújt a kalapács
s börtönről, gyárról lehull a lakat.
Éljen a Szovjet, a munkástanács!
Testvér, segítsd a lebukottakat.

(Lebukott)

Elnézést azért, hogy a költészet napján is csak prózai, sőt drámai helyzetünkre tudunk gondolni, az Alaptörvény 4. módosítása ugyanis újra lehetővé teszi az ilyesféle abszurd büntetőperek felélesztését. "A véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása nem irányulhat a magyar nemzet, a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösségek méltóságának a megsértésére" - rendelkezik az új alkotmányos szabály. A nemes cél szerencsétlen megfogalmazása utat nyit a sanda szándékú jogalkotásnak.

Bayer Zsolt rasszista írását követő közéleti megnyilvánulások azt jelzik, messze még a kijózanodás. Jogvédőként mi most azt a jogi fejleményt értékeljük, hogy az ügyészség elutasította a feljelentést. Szerintünk rosszul tette.

[caption id="attachment_1351" align="aligncenter" width="560" caption="Michelangelo Buonarroti: Szent Antal megkísértése (1487–1488)"][/caption]

Bayer Zsolt rasszista publicisztikája miatt a Helsinki Bizottság nem tett feljelentést, pedig álláspontunk szerint azzal a szerző bűncselekményt követett el. Indokunk nem jogi, hanem gyakorlati természetű volt: nem akartuk, hogy az egyébként is a tabudöntögetés bajnokának szerepében tetszelgő Bayernek pecsétes papírja legyen arról, hogy következmények nélkül írhat ilyeneket. Az ügyben az ügyészségi döntés igazolta óvatosságunkat, a hatóság meg sem indította mások feljelentése alapján a nyomozást. A nyomozóhatóság indokolása azonban messze nem meggyőző.

Zsinórmérték

Az ügyészség a feljelentés elutasításával kapcsolatos sajtóközleményében a következőkkel indokolta a döntését. Az Alkotmánybíróság 30/1992. számú határozatában húzta meg azt a zsinórmértéket, amely a véleménynyilvánítás szabadsága, illetve a közösség elleni izgatás bűntette elhatárolására alkalmas. Az alkotmánybírósági döntés alapján „töretlen bírói gyakorlat” alakult ki, amely az ilyen bűncselekmények jogi megítélését mára egységessé tette. Eszerint „A közösség elleni izgatás törvényi tényállásában gyűlöletre uszít, aki másokat aktív, tevékeny gyűlöletre ingerel. A bűncselekmény (immateriális) veszélyeztető jellegéből következik, hogy a megvalósuláshoz nem elegendő csupán a veszély feltételezett volta (absztrakt veszély). A veszély a sérelem bekövetkezésének reális lehetőségét jelenti, vagyis olyan helyzet fennállását, amikor a folyamatnak a sérelem bekövetkezése irányába ható továbbfejlődése lehetőségével számolni kell. Nem elegendő az elkövető részéről annak előrelátása, hogy a felkeltett gyűlölet akár kiléphet az érzelmek zárt világából, és mások számára is érzékelhetővé válik. Nem a véleménynyilvánítás szabadságával él, hanem gyűlöletre uszít az, aki erőszakos cselekedetre ilyen magatartás, vagy tevékenység kifejtésére hív fel akkor, ha a veszély nem csupán feltételezett, hanem a veszélyeztetett jogok konkrétak, és az erőszakos cselekedet közvetlenül fenyeget.”

Az ügyészség szerint a hatóság minden esetben eljárást indít, amelyben ezek a feltételek megvalósulnak. Példaként fel is hozza a Tomcat ügyében hozott döntést, amelyben az ügyészség vádat emelt. A hatóság szerint a „szedjetek össze húsz embert, menjetek le, és egy szó nélkül verjétek meg őket” az a konkrét magatartási forma, amely a kialakult bírósági gyakorlat szerint a közösség elleni izgatás megállapításához szükséges. Az ügyészség – a közlemény szerint – korábban több ügyben megkísérelte tágítani a fenti gyakorlatot, ez azonban nem vezetett eredményre, felmentő ítéletek születtek.

Ebből az álláspontból az következik, hogy a Tomcat és a Bayer Zsolt írása között lényeges különbség mutatható ki. Míg előbbi esetben az uszító blogbejegyzés indokolta a nyomozás megindításán túl a vádemelést, majd az elsőfokú (nem jogerős) elítélést, addig Bayer hírlapi cikke annyira kevés, hogy még nyomozás megindítására sem szolgáltat elég indítékot. És a különbség a két írásban található rasszista erőszakra történő felhívás konkrétságában ragadható meg: Tomcaté konkrét, Bayer Zsolté ellenben nem. Ezzel az állítással vitatkozunk.

Konkrétan

A Tomcat írásából kiragadott idézet egyrészt megtévesztő, a teljes mondat a blogon így hangzott: „Ne sírni tessék, hanem keresni a lehetőséget az ellencsapásra. A ti utcasarkotokon tán nem ácsorog egy drapp galeri? Szedjetek össze húsz embert, menjetek le, és egy szó nélkül verjétek szét őket.” Nem világos, ez miért konkrétabb annál, mint hogy „Nos, akkor tegyük fel a kérdést Erdős Virág után szabadon: na most akkor, nagyokosok, mi legyen? Vagy úgy is kérdezhetjük: ez itt még egy társadalom? Mert ha igen, akkor a rendőrség még ma elviszi a fenyegetőző állatokat. S ha nem, akkor a szigethalmi közösség gondoskodik róla, hogy soha többé ne legyen kedvük fenyegetőzni. Minden más esetben bátran elmondhatjuk magunkról, hogy mi már nem vagyunk emberi társadalom többé. »mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, /ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen«. Ezt kérdezi Erdős Virág. Legyen minden Oláh Gergő, és éljen velünk boldogan. Az állatok meg ne legyenek. Sehogyan se. Ezt kell megoldani – de azonnal és bárhogyan!”

A két kiemelt felhívás konkrétsága semmiben nem tér el. Tomcat az írását a nyilvánossággal közli, vagyis bárkivel. Bayer is. Tomcat nem mondja meg, hogy hol és kit kell szétverni, ahogy Bayer sem mondja meg, hogy mit kell tenni az állatokkal, hol vannak ők és kik ők név szerint. Mindketten annyit tesznek, hogy a cigányok elleni erőszakra szólítják fel az olvasóikat, tértől, időtől, olvasótól függetlenül, az a kitétel ugyanis, amely szerint bármilyen – és lehetőség szerint azonnali – megoldás elfogadható, illetve kívánatos annak érdekében, hogy a Bayer Zsolt szerint a cigányság jelentős részét kitevő, „állatoknak” bélyegzett emberek „ne legyenek”, nyilvánvalóan magában foglalja az erőszak lehetőségét. Sőt, a cikk egészét, különösen pedig a szigethalmi közösségnek címzett felhívást figyelembe véve, nem tekinthető másnak, mint az erőszakos megoldás melletti érvelésnek.

Ügyködők

Ebből az következik, hogy vagy Tomcat sem követte el a bűncselekményt, és ebben az ügyészség és az elsőfokú bíróság is tévedett, vagy mindketten elkövették, ebben az esetben az ügyészség hibázott, amikor meg sem indította a nyomozást a Bayer-ügyben.

De álláspontunk szerint téves a bírói gyakorlat olyan ügyészségi értelmezése is, amely szerint az kell a közösség elleni izgatás megvalósulásához, hogy konkrét erőszakos magatartásra hívjon fel vele a gyűlölködő beszéd szerzője. Az ügyészségi közleményből szó szerint idézett indokolásból ez világosan látszik is. A gyűlöletbeszédnek arra kell alkalmasnak lennie, hogy olyan gyűlöletet keltsen, amelytől felhergelve valaki rasszista motivációból erőszakos bűncselekményt reálisan elkövethet. Ehhez nem elkövetési magatartást kell körülírni egy beszédben, hanem „ügyesen” kell gyűlöletet kelteni. A közvetlen veszélyhez egyáltalán nem szükségszerű konkrét bűncselekményre való felhívás (ha azt elkövetik, akkor a beszéd elmondója/szerzője egyébként sem izgatás elkövetőjeként, hanem a felhívás alapján megvalósított bűncselekmény felbujtójaként tartozik büntetőjogi felelősséggel). Ha ez igaz, a gyűlöletbeszédben körülírt magatartás konkrétságának foka irreleváns.

Ez az állítás Legfelsőbb Bíróság döntésével is alátámasztható (EBH 1999.6): a „terhelt az 1956-os forradalom és szabadságharc 40. évfordulója alkalmából ünnepi nagygyűlést szervezett október 23-án 15 órára Budapesten a Szabadság térre, amelyre az ünnepi beszédét már előzetesen megírta. A beszédében a politikai élet közszereplőit olyan cionista gazembereknek jellemezte, akik kifosztják az országot és akiktől feltétlenül meg kell szabadulni, akiket ki kell söpörni a hatalomból. Intézkedéseket sürgetett annak érdekében, hogy a zsidókat távolítsák el a gazdasági, a politikai és a kulturális élet vezető pozícióiból, esetleg az országból.” Az elsőfokú bíróság a terhelt bűnösségét közösség elleni izgatás bűntettében állapította meg, és ezért őt 1 évi – végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett – börtönbüntetésre ítélte. A Legfelsőbb Bíróság a döntést helybenhagyta, pedig az elítélt szónok még csak nem is amellett érvelt, hogy a zsidók „ne legyenek”.

Európai gyakorlat

Az ügyészség „töretlen bírósági gyakorlatra” hivatkozik, de mint láttuk, olyan nálunk nincs. Létezik viszont ilyen a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bíróságánál. Annak ellenére, hogy az Emberi Jogok Európai Egyezménye biztosítja a szólásszabadsághoz való jogot, teljesen egyértelmű a strasbourgi gyakorlat alapján, hogy a gyűlöletbeszéd nem védett magatartás, és ezzel összhangban büntetőjogilag üldözhető.

Az Erbakan v. Turkey ügyben 2006-ban hozott döntésében kimondta, hogy „minden emberi lény egyenlő méltóságú személyként való elismerése és tisztelete a demokratikus, plurális társadalmak alapját képezi. Így elvi alapon, bizonyos demokratikus társadalmakban szükségesnek tekinthető minden olyan kifejezési forma használatának szankcionálása vagy éppen megelőzése, amely az intolerancián alapuló gyűlöletet terjeszti, arra uszít, azt támogatja vagy igazolja”.

A Helsinki Bizottság több strasbourgi jogesetet ismertetett az ügyészségnek abban a panaszában, amelyet egy elutasított rendőrségi feljelentésünk miatt tettünk. Akkor Tyirityán Zsoltnak, a Betyársereg vezetőjének a Magyar Szigeten előadott rasszista uszítása ellen léptünk fel. Akkor csak részsikert értünk el, mert a nyomozás ugyan mégis megindult, de az eljárást bűncselekmény hiányában lezárták.

Bayer esetében egyelőre nyomozás sem indult, mert az ügyészség gyorsan megtagadta a nyomozást. Amennyire üdvözlendő, hogy a nyomozóhatóság a büntetőeljárási törvénynek megfelelően a feljelentést követő három napon belül döntött, annyira sajnálatos maga a döntés.

Ma ítélték el izgatás miatt Tomcat bloggert. Védekezése arra alapult, hogy ő nem azonos önmagával, de szerepéből kiesett. A Pesti Központi Kerületi Bíróságon ott járt kollégánk is. Helyszíni beszámoló.

[caption id="attachment_1301" align="aligncenter" width="560" caption="Összetört Tomcat játékrepülő. Lezárt légi folyosó"][/caption]

Szerda reggel a tárgyalóterem előtt a TASZ és a Helsinki Bizottság munkatársai mellett néhány Tomcat-szimpatizáns is megjelent. Balla Judit bíró pontos volt, nem úgy a vádlott. Tíz perccel a tárgyalási időpontnak kitűzött fél kilenc után aztán megjelent. Ügyvéd nem volt vele. Indulhatott a tárgyalás.

A bíró ismertette Polgár Tamás, a közismert Tomcat korábban tett indítványát, hogy zárt tárgyalást rendeljen el a bíróság. Az eddig szólásszabadság és nyilvánosság meggyőződéses híveként parádézó vádlott javaslatát a bíróság elutasította, hiszen Polgár nem jelölt meg egyetlen olyan indokot sem, amely alapján helyt adhattak volna indítványának.

A bíróság megkérdezte, hogy korábban volt-e büntetve, s Tomcat emlékeit felidézve válaszolta, hogy igen, kétszer pénzbírságot kellett fizetnie. A bírónak természetesen rendelkezésére állt a vádlott előélete, s sorolta: 2008-ban garázdaság miatt pénzbüntetésre ítélték, 2010-ben becsületsértés vétsége miatt megrovásban részesítették, 2012-ben pedig szintén garázdaság vétsége miatt pénzbüntetésre ítélték. Jelenleg garázdaság, iparjogvédelmi jogok megsértése, becsületsértés és önbíráskodás miatt folynak vele szemben eljárások.

A bíró kérdésére, hogy bűnösnek érzi-e magát közösség elleni izgatás bűntette elkövetésében, nemmel felelt.

Védekezésképpen előadta, hogy a szakértői vélemény sem tudta kétséget kizáróan bebizonyítani, hogy ő írta-e a bejegyzést, s ezért a bíróság nem állapíthatja meg a bűnösségét.

A bíró erre megkérdezte, hogy ő írta-e a bejegyzést, ám erre a kérdésre a vádlott már nem volt hajlandó válaszolni. Tomcat ezek után a berezelt gyűlölködők által ilyenkor használatos frázisokkal állt elő: bejegyzését kiragadták a kontextusából, csak konkrét bűnelkövetőkkel szemben fogalmazott meg véleményt, és az még a véleménynyilvánítás szabadságának körébe belefér. Megkérdőjelezte a magyar állam joghatóságát is, mert a szerver, amelyen tárolta a bejegyzést, Amerikában van.

Védekezése tehát három érvre épült: 1) nem bizonyított, hogy ő írta a bejegyzést; 2) a magyar államnak nincsen joghatósága az ügyben; s 3) ő nem általánosított véleményt fogalmazott meg a cigányokkal szemben, hanem azok kapcsán a bűnt elkövető cigányok kapcsán fejtette ki véleményét, akik a blogbejegyzése aktualitását adó videóban szerepeltek.

Előjött a másik szokásos klisével, miszerint a „fajvédők” (jogvédők) kettős mércét alkalmaznak: „persze akkor a fajvédők nem tesznek feljelentést, amikor valaki a magyarságra tesz becsmérlő kijelentéseket, alsóbbrendű embernek nevezve őket, ám az ő, cigányokkal kapcsolatban megfogalmazott véleménye után egyből feljelentik”.

A vádlotti védekezést követően az ügyésznek egyetlen kérdése volt: – A Tomcat becenév az ön beceneve? – Nyomozza ki! – hangzott a merész válasz.

A bíró ekkor ismertette a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat igazságügyi nyelvészszakértőjének terjedelmes szakvéleményét. Ebben a szakértő az inkriminált blogbejegyzést vetette össze a Polgár Tamás ujjaiból származó több, másik posztot, valamint bírósági beadványaival, amelyeket más ügyekben tett.

Tomcat a tárgyalás alatt a telefonján játszott, amit csak akkor függesztett fel, amikor ő beszélt, s később, mikor ítéletét hallgatta elképedve.

A szakértő arra kereste a választ, hogy felfedezhetőek-e a szövegekben közös vonások, illetve arra, hogy valóban Polgár írta-e a gyűlöletet keltő szöveget. A szakértő többek között megállapította, hogy az összehasonlított mintákban felfedezhető, hogy „felbukkannak bennük egyéni megfogalmazásra utaló szavak”. Volt olyan szöveg, mellyel összehasonlítva a szakértő azt tudta megállapítani, hogy valószínűsíthetően azonos a két minta, s más mintával összehasonlítva pedig „kategorikusan kijelenthető, hogy az inkriminált szöveg” és egy másik, Polgár Tamás által írt szöveg, azonos személytől származik.

A nyelvészszakértő szerint „nagy valószínűséggel azonos” az inkriminált szöveg írója azzal, aki a többi, Polgár Tamás által írt szöveget írta, ezért az inkriminált bejegyzésnek is „ő lehet a szövegezője”.

A vádlott következhetett megint. Újra elmondta, hogy a szakértői vélemény szerint nem biztos, hogy ő írta ezt, ezért csak valószínűsítésről lehet beszélni, ami nem alkalmas arra, hogy a bűnösségét erre alapozzák, s ez „legfeljebb csak közvetett bizonyítékként” használható fel.

A bíró ekkor megint az ügyész felé fordult, aki tett is indítványt: hallgassanak meg tanúkat. A vádlott reagálhatott: nem értett egyet az ügyésszel, ami még fontosabb, a bíró sem, s ezzel lezártnak tekintette a bizonyítási eljárást, s hozzáfogott ahhoz, hogy ismertesse a per iratait.

A feljelentés ismertetésével kezdte, a feljelentők (az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány, a NEKI, a TASZ és a Helsinki Bizottság) nevének felolvasása alatt Tomcat gúnyosan mosolygott. A peranyag szerint a rendőrség már 2009 nyarán ügyészi állásfoglalást kért, amely aztán úgy szolt, hogy a bűntett megállapítható. A nyomozásba bevonták a Nemzeti Nyomozó Iroda Csúcstechnológiai Bűnözés Elleni Osztályát is, mely szerint a Bombagyár nevű blogot, melyen az írás megjelent, egy Polgár Tamás nevű személy üzemelteti, ezért tőle kell tájékoztatást kérni arról, hogy ki is írhatta a szóban forgó bejegyzést.

Az ügyész vádbeszédét azzal kezdte, hogy két bizonyítandó tényt kellett körbejárni: 1) Ki írta a bejegyzést? 2) Kimeríti-e a bejegyzés tartalma a Btk. 269. §-nak, a közösség elleni izgatásnak a bűntettét, amely szerint aki nagy nyilvánosság előtt a magyar nemzet vagy valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport vagy a lakosság egyes csoportjai ellen gyűlöletre uszít, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Az ügyész szerint – annak ellenére, hogy a vádlott tagadta bűnösségét, szerzőségére vonatkozóan pedig nem volt hajlandó válaszolni – mindkét kérdésben sikeres volt a bizonyítás. Elmondta, hogy mivel Polgáré az oldal, s a szakértő is alátámasztotta a szerzőséget, nem lehet kétséges, hogy aki írta a bejegyzést, az maga Polgár Tamás. Az ügyész ismertette, hogy saját vádlotti beadványában a vádlott maga írta le, hogy ő az oldal főszerkesztője, s az arcképe is láthatóan szerepelt a blogbejegyzés mellett. Az pedig, hogy Polgár Tamás azonos Tomcattel, az ügyész szerint „köztudomású ténynek is tekinthető”. (Való igaz, Polgár többször szerepelt nagy nyilvánosság előtt, mint Tomcat.)

A második kérdést is bizonyítottnak látta az ügyész, hiszen nem eredmény-bűncselekményről van szó, tehát a megvalósításának nem feltétele, hogy a hatóság tudomására jusson olyan erőszakos bűncselekmény elkövetése, amely a gyűlöletre uszító cikk következménye. Sőt, nem is célzatos a bűncselekmény, tehát az sem feltétele a közösség elleni izgatás bűntette elkövetésének, hogy az elkövető valóban azt kívánja elérni véleménynyilvánításával, hogy valaki később erőszakos cselekményeket kövessen el. Annyi szükséges hozzá, hogy kiterjedjen a gyűlölködő tudata ennek a lehetőségére is.

Az ügyész indítványa szerint már a bejegyzés első felében olvasható „ajánlások” is kimerítik ezt a bűncselekményt, melyek szerint: „Olyan légkört kell teremteni Magyarországon, ami a cigányok számára elviselhetetlen. El kell őket nyomni, ki kell szorítani a közéletből, a kultúrából, és mindenféle etnikai jellegű megnyilvánulásukat kíméletlenül elfojtani.”

Ám az ezt követő mondatok sem tartoznak bele a véleménynyilvánítás szabadsága által védett mondatok körébe, tovább fokozzák a bűncselekmény súlyosságát, s ezért egyszerűsítik megítélését: „a - számunkra - deviáns cigány fiatalok kegyetlen és céltalan megalázásával”, valamint a „ne sírni tessék, hanem keresni a lehetőséget az ellencsapásra. A ti utcasarkotokon tán nem ácsorog egy drapp galeri? Szedjetek össze húsz embert, menjetek le, és egy szó nélkül verjétek szét őket.”

Az ügyész szerint enyhítő körülmény a cselekmény óta eltelt idő, ám súlyosbító körülményként kell értékelni a tényt, hogy a vádlottat többször ítélték már el büntetőügyben. Mindezért az ügyészség börtönbüntetés kiszabását indítványozta a vádlottra, ám azzal, hogy a bíróság a szabadságvesztés letöltését próbaidőre függessze fel.

Az ügyész tehát nem kérte a bíróságot arra, hogy súlyosbító körülményként értékelje a feljelentésben is szereplő tényt, hogy a gyűlöletre uszítást Polgár Tamás akkor követte el, amikor az ország különböző részeiben találomra cigányokat öltek meg származásuk miatt.

A vádlott az utolsó szó jogán annyit mondott, hogy magánvéleményét fejtette csak ki (ezzel egyébként Polgár utólag mégiscsak elismerte, hogy ő írta a gyűlöletposztot). Utolsó bizodalma a bíróságban van, s felvetette, hogy az ügyészséggel szemben szeretne lépéseket tenni, amely enged a „fajvédők” politikai koncepcióra alapuló nyomásának.

Az egy órára visszavonuló bíróság már 11 óra előtt meghozta döntését: egy év és két hónap börtönbüntetésre ítélte a bíróság Polgár Tamást, mely büntetést öt év próbaidőre felfüggesztette.

A bíróság a blogbejegyzés szerzőjének kilétére vonatkozó kérdésben rámutatott arra, hogy önmagában a szakértői vélemény még nem jutott kétséget kizáró bizonyossággal arra a következtetésre, hogy az inkriminált bejegyzés szerzője a vádlott lenne. Ám a bíróság szemfülesen rájött, hogy Polgár Tamás maga ismerte el ebben az ügyben tett saját beadványában, hogy ő írta a bejegyzést, hiszen a cigányokkal kapcsolatos bejegyzésére „véleményemként” utalt.

A második kérdésben a bírónő nem értett egyet az ügyésszel abban, hogy a szöveg első felében szereplő mondatokkal a vádlott megvalósította volna a bűncselekményt, ám álláspontja szerint az egész cikk felépítése vezeti fel a cikk végén lévő mondatokat: „Ne sírni tessék, hanem keresni a lehetőséget az ellencsapásra. A ti utcasarkotokon tán nem ácsorog egy drapp galeri? Szedjetek össze húsz embert, menjetek le, és egy szó nélkül verjétek szét őket.” – És ezek a szentenciák „erőszak tételére, bántalmazásra uszítanak”, mert „ez lépi túl a küszöböt, ez után reális a lehetőség, hogy a cikket olvasva ilyen bűncselekmény elkövetésre kerüljön”.

A bíróság nem fogadta el a vádlott azon védekezését, mely szerint ő csak a konkrét bűnelkövetőkkel kapcsolatban fejezte ki véleményét, hiszen a gyűlöletre uszító mondat az „utcán ácsorgókra” vonatkozott, tehát bárkire, aki cigány, s az utcán „ácsorog” éppen.

A vádlottnak a kettős mércére vonatkozó kifogását azzal intézte el a bíróság, hogy az ítészek csak abban az ügyben tudnak ítélkezni, amelyet eléjük visznek. Amiben nem született feljelentés, a rendőrök nem nyomoztak, az ügyész nem emelt vádat, abban ítélet sem lesz.

A bíróság enyhítő körülményként fogadta el az idő múlását, mert ezt nem lehetett a vádlottnak felróni. Súlyosbító körülményként vette figyelembe viszont, hogy a bűnöst többször ítélte már el a bíróság.

A Btk. ennél a bűncselekménynél nem teszi lehetővé, hogy a letöltendő szabadságvesztés helyett alternatív büntetést szabjon ki a bíróság, csak különös méltánylást érdemlő körülmény fennállása esetén, ám ilyen nem merült fel a vádlott kapcsán.

A bíró az ítélet indokolásában elmondta, hogy a maximum három év büntetésnek az alsó határához közelítő börtönbüntetésben látta a kellő visszatartó erőt, ám a próbaidőt a törvényi maximumban határozta meg. Ezt azzal indokolta, hogy 2009 óta a gyalázkodó, gyűlöletre uszító cikkeknek olyan hulláma indult el, amely miatt a leghosszabb ideig tartó felfüggesztett börtönbüntetés tudja csak visszatartani a vádlottat és adott esetben másokat egy újabb hasonló bűncselekmény elkövetésétől.

Az ügyész tudomásul vette az ítéletet, Tomcat ezzel válaszolt: „A Justizmord ellen fellebbezek.”

Somogyvári Zoltán