Semelyik emberi hatalom nem lehet korlátlan. Sőt a hatalom korlátozása egyenesen hasznos a köznek – a Magna Charta régi története erre tanít bennünket. Négy évszázadba telt, mire a megalkotása után a norma végre kifejthette áldásos hatását. Ma már az emberi jogi gondolat egyik ősforrásának szokás tekinteni.
Több ponton is elkezdhetnénk a minden embert egyformán megillető jogok történetét. De biztosan nem tévednénk nagyot, ha a krónikánkat az angolok ősi jogait és szabadságait megerősítő jognyilatkozatokkal meg törvényekkel indítanánk. Ezek közül a Magna Charta Libertatum (Nagy Szabadságlevél) tán a legkorábbi.
Persze, itt még nem minden britet vagy különösen nem minden embert megillető jogokról volt szó, hanem arról, hogy milyen jogok és előjogok illetik meg a nemeseket és arisztokratákat. Több évszázados jogfejlődés és számos politikai felfordulás vezetett aztán odáig, hogy ezek az állammal szemben eredetileg keveseket megillető kiváltságok mindenkire kiterjedő, garanciákkal védett alapjogokká váltak.
A király nem önként és dalolva ismerte el a szabadságokat. Kényszerhelyzetben nem volt más választása. Földnélküli János sorozatos katonai vereséget szenvedett, és bár nem volt esélyes ellenjelölt, a bárók mégis összeesküvést szőttek az uralkodó ellen. (Éppúgy, mint az Aranybulla kiadása előtt Magyarországon.) A canterburyi érsek vezetésével végül elérték, hogy a király a Temze-parti Runnymede-nél pecsétjével hitelesítette a 63 cikkelyből álló oklevelet.
Számunkra ezek közül az a legfontosabb, hogy a király garantálta: szabad embert bírói vizsgálat nélkül nem büntethetnek, valamint számos pontban beleegyezett az uralkodói hatalom korlátozásába. Ahogyan lehetővé tette az ellenállás jogát is, hogy fellázadhassanak a király ellen, akár száműzhessék is őt, amennyiben a chartában foglaltakkal ellentétesen kormányozná országát.
A szabadságlevélnek különös utóélete lett. Az akkori viszályt például nem volt képes rendezni, ahogyan a későbbieket sem. Az erőskezű uralkodók, ha tehették, figyelmen kívül hagyták normáit. Viszont fontos hivatkozási alappá vált, és számos király kénytelen volt megerősíteni, noha a XVII. századig igazi korlátját nem jelentette az államhatalomnak. Ezzel együtt idővel a brit történelmi alkotmány részévé vált, és az amerikai köztársasági alkotmányban is érezni jótékony hatását. A szabadságlevél nyilvánvalóvá tette: minden hatalmat, így a királyit is korlátozzák a felette álló törvények.
