A szabálysértési törvény alapján nem vehető szabálysértési őrizetbe és elzárásba fogyatékkal élő ember. A 20 éves Péternek mégis 71 napon át kellett börtönbe zárva várni szabadulását. Ha civil jogvédők nem segítenek neki, csak most szabadulna onnan, ahova a törvény szerint sohasem kerülhetett volna. Az arctalan rendszer nem ad garanciát arra, hogy mások ne járhassanak így.

Péter szüleivel él egy dunántúli kisvárosban. Az enyhe fokban értelmi sérült, figyelemzavaros, hiperaktív fiatalnak éppen most zajlik a gondnokság alá helyezési eljárása, ma már komoly gyógyszereket szed. Szerencsére most már van egy olyan ideiglenes gondnoka, aki törődik is vele.

Péter nyilvánvalóan nem képes minden jogszabálynak tökéletesen megfelelni, sokkal nehezebben azonosítja a környezetének elvárásait, mint egy átlagos 20 éves. Ezt a rendőrség folyamatos bírságolással szankcionálta. Tavaly többször is megbírságolták például, mert ruháit szétszórta az utcán. Azért, mert nem volt nála személyi igazolvány, hatszor bírságolták meg. A bírságokat bagatell ügyekben kapta, amik senkire nem voltak veszélyesek. A jogsértések elkerülhetőek lettek volna, ha Péternek és családjának megfelelő támogatást nyújt a szociális rendszer, de legalább a szükséges gyógyszerek – amik segítenek a viselkedése kontrollálásában – hozzáférhetőek számára.

A szabálysértési törvény alapján nem vehető szabálysértési őrizetbe és elzárásba, azaz nem börtönözhető be, aki fogyatékossággal él. Világos, hogy rossz, ha következmények nélkül maradnak a jogsértések. Péter figyelmét is fel kellett volna hívni erre, a maga szintjén elmagyarázni, hogy cselekményei miért nem megengedettek. A bebörtönzés azonban biztosan súlyosítja helyzetét, állapotát, és semmit nem segít abban, hogy a későbbiekben ne kövessen el jogsértéseket. Épp ellenkezőleg, pszichés állapotát tovább súlyosbíthatja, ráadásul a bebörtönzés konkrét és társadalmi költségei is nagyon magasak. Tehát mindenféle tekintetben éppen ellenkező hatást érünk el, mint kívánatos lenne. 

Automatikus átváltoztatás elzárásra

Összesen közel 1 millió forint értékű pénzbírságot szabtak ki Péterre, miközben semmi esélyt nem kapott, hogy „jó útra térjen”. Rendszeres jövedelem híján nem volt reális, hogy befizesse a bírságokat. Ez nem is történt meg, viszont a járásbíróság automatikusan, anélkül, hogy őt vagy ideiglenes gondnokát egyszer is látta volna, meghallgatta volna, 153 napnyi elzárásra változtatta át a tetemes büntetést. A jelenlegi törvény alapján ez jogukban állt, mert az eljáró bírók nem tudtak Péter fogyatékosságáról.

Péter ügyeiben számos hivatal járt el. A rendőrséggel találkozott először, ez a hatóság szabta ki a pénzbírságokat. Majd mikor elmaradtak a befizetések, az ügyiratokat megküldték a bíróságnak, amely elzárást szabott ki. Az ügyek egy részéről tudott a gyámhivatal is, amelynek nyilvánvalóan voltak ismeretei arról, hogy Péternek mentális zavara van, azaz fogyatékos, hiszen maga rendelte ki az ideiglenes gondnokot. Márpedig ideiglenes gondnokot annak a nagykorú személynek rendel ki a hatóság, akinél felmerül, hogy mentális zavara következtében az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége jelentős mértékben hiányzik, azaz fogyatékossággal él. Tehát a gyámhivatalnak arról is tudnia kellett, hogy nem lehet őt elzárni. Ennek ellenére közreműködött az eljárásokban, soha nem említette a többi hatóságnak Péter fogyatékosságát, csak végezte a papírmunkát.

Így Pétert meg sem hallgatták, fogyatékosságra utaló papírjait be sem szerezték az eljárásokban, és nem rendeltek ki igazságügyi szakértőt a helyzet értékelésére. Sem a rendőrség a bírságok kiszabásakor, sem a bíróságok a határozatok meghozatalakor, sem a büntetés-végrehajtási intézet a befogadáskor, ahol az orvosi vizsgálat szerint minden rendben volt a fiúval.

Merthogy a fiatalember szülei és gondnoka tudta nélkül tavaly decemberben Budapestre ment, ahol a rendőrök megfogták, és börtönbe vitték, hogy leülje a 153 napját. A család hetekig kétségbe esve kereste őt, míg végre levelet kaptak tőle.

Szia, Apa, Anya

Pénzt küldjél nekem egy keveset ☹

félévet kaptam

Kávét küldj nekem

meg csomag ____

______________________

Nagyon szeretlek benneteket Majd egyszer

megyek. Ott már kevesebb

Pénzbüntetésem kiváltol

50 ezerről ______

☹

 

ha bevásárol(ná)tok

Képet küldjetek

____ szeretlek benneteket

hiányoztok de majd

egyszer megyek majd

Küldj képet

Mamáról és meg a

____________

___________ kemény

lesz

csomagot ____ küld ___

csak pénzt 5 ezer Ft-ot

Majd Megyek

letelik egyszer

Mindig gondolok rátok ☹

Automatikus bebörtönzés

Civil jogvédő szervezetek, a Magyar Helsinki Bizottság, a TASZ és az Utcajogász azért működtetik közösen a Szabálysértési Munkacsoportot, hogy javítson, a hazai szabálysértési rendszeren, ami indokolatlanul szigorú, igazságtalan és drága. Különösen hátrányosan érinti a társadalom peremén élőket, akiket társadalmi helyzetükhöz kapcsolódó cselekményekért büntet. Mivel számukra esélytelen befizetni a magas bírságokat, rendszerint ők kerülnek akár hosszú hónapokra elzárásba. A rendszer egy szabálysértési spirálba hajtja őket, amiből nagyon nehéz kikeveredni. Az elemző-kutató munka mellett a tagszervezetek önállóan végeznek jogi tanácsadást, és biztosítanak esetenként jogi képviseletet azoknak, akik a rosszul működő szabálysértési rendszer áldozatai. Péter ügyében a kétségbeesett család kereste meg a Magyar Helsinki Bizottságot.

Ivány Borbála ügyvéd és munkatársai haladéktalanul a megyei főügyészséghez és az ombudsmanhoz fordultak. Tájékoztatták a hatóságokat, hogy egy embert jogellenesen tartanak fogva az állampusztai börtönben. A Magyar Helsinki Bizottság ügyvédje arra hívta fel a figyelmet, hogy Pétert a gyámhivatal mentális zavara miatt ideiglenes gondnokság alá helyezte, és vele szemben pszichiátriai vélemény alapján gondokság alá helyezési pert indított. Ő nagy bizonyossággal fogyatékos, ezért nem lehet szabálysértési elzárást alkalmazni vele szemben

A megyei ügyészség viszont elutasította a szabadítási kérelmet, mondván, a tartós gondnokságról döntő per még folyamatban van, így Péter még nem tekinthető „hivatalosan” fogyatékossággal élőnek.

A Magyar Helsinki Bizottság nem adta fel, és az ideiglenes gondnokságot megalapozó iratokra, köztük pszichiátriai véleményre hivatkozva érvelt az ügyészségnél. A harmadik beadvány után, immáron sikerrel. Pétert végül 71 nap után szabadították. Az ügyészség perújítást rendelt el, a bíróságoknak újra le kell folytatniuk az eljárást és dönteniük kell Péter elzárhatóságáról és arról, hogy egyáltalán felelősségre vonható-e a szabálysértésekért. Egyik ügyében már döntött a bíróság, hogy fogyatékossága miatt nem zárható el.

A többi Péter

Péter ügye önmagában is megrázó. De tudni kell, hogy egyelőre semmilyen jogszabályi vagy intézményes garanciája nincsen annak, hogy Péterhez hasonlók szabálysértőként börtönbe ne kerüljenek. Tavaly évi százezer ügyben változtatták át a be nem fizetett bírságokat elzárásra – feltételezhetően a többségükben automatikusan. Személyes meghallgatásra vagy tárgyalásra csak akkor van lehetőség, ha azt az eljárás alá vont személy kifejezetten és időben kéri ezt, vagy a bíróság maga szükségesnek tartja. A köznapi ember számára nehezen érthető tájékoztatók és határozatok miatt ezzel a lehetőséggel sok esetben nem tudnak élni. Különösen irreális elvárás ez a fogyatékkal élő emberektől.

Az is elgondolkodtató ebben az ügyben, hogy az ügyészség szerint az egyik büntetés-végrehajtási intézet orvosa sem észlelt olyan viselkedési zavart, amely indokolttá tette volna Péter pszichológusi, pszichiáteri vizsgálatát. Vagyis ha előtte valakinél nincsen „bombabiztosan igazolva”, hogy értelmi fogyatékos, akkor a börtönben aligha fogják ezt vizsgálni.

Mindez egybevág a Magyar Helsinki Bizottság korábbi tapasztalataival: a szabálysértési elzárást töltők között vannak olyanok, akik nagy eséllyel fogyatékos emberek, azaz jogellenesen vannak fogva tartva. Ebben a közegben nem tűnik fel egy enyhe fokban értelmi fogyatékossággal élő ember. 2016-ban a Magyar Helsinki Bizottság interjús kutatást végzett négy büntetés-végrehajtási intézetben. A megkérdezett 46 elzárt emberből 5 ember esetében volt számunkra egyértelmű a fogyatékosság ténye. Volt köztük súlyosan nagyothalló és pszicho-szociális fogyatékos fogoly. A probléma tehát rendszerszintű.

Ezért volna fontos, hogy az alapvető jogok biztosa feltárja a rendszerszerű problémákat, és fellépjen azért, hogy fogyatékos emberek valóban ne kerüljenek szabálysértés miatt börtönbe. Ennek érdekében a Magyar Helsinki Bizottság Péter ügyében az ombudsmanhoz fordult, mely megkeresésünkre egyelőre nem válaszolt.

A Szabálysértési Munkacsoport közös beadványban hívta fel az ombudsman figyelmét az alapvető, rendszerszintű problémákra a fogyatékossággal élők szabálysértési eljárásbeli helyzetével kapcsolatban, és fogalmazott meg javaslatokat arra vonatkozóan, hogyan segíthetné a jogszabály az eljáró hatóságokat a fogyatékossággal élők eljárásbeli felismerésében és ennek megfelelő bánásmód alkalmazásában.

(A posztban szereplő név kitalált. A többi dolog nem.)