Múlt pénteken konferenciát tartott az UNICEF és a Flamand Kormány Delegációja a gyermekbántalmazásról. A konferencián Szekeres Zsolt, a Magyar Helsinki Bizottság munkatársa a menekült gyermekek magyarországi helyzetéről és az őket ért bántalmazásról beszélt. Véleménye a magyar állam felelőtlenségéről itt olvasható.
A Magyar Helsinki Bizottság független emberi jogi civil szervezet, amely főként a Magyarországra érkező menedékkérők, valamint a rendőri, hatósági visszaélések és erőszak áldozataink segítésével foglalkozik. A Helsinki Bizottság tehát nem gyermekjogi szervezet, de munkánk során sok gyermekkel is találkozunk, akik különböző súlyú erőszak, bántalmazás, visszaélés, abúzus áldozatai lettek.
A menekült gyerekek bántalmazását nem lehet elszigetelt problémaként kezelni. Az ő szenvedésük – legalábbis szenvedéseiknek egy része – annak a rendszerszintű problémának a következménye, amelyet a magyar kormány generált és tart életben mesterségesen. Azért ne legyen tévedés: a menekült gyerekek a helyzetükből adódóan, csak azért, mert menekültek és gyerekek (tehát 18 évnél fiatalabbak) már eleve rengeteget szenvednek, mire a magyar határig érnek.
Mielőtt felidézzük, mivel is kell szembenéznie a menekült gyerekeknek Magyarországon, érdemes felidézni Balog Zoltán emberminiszter Indexnek adott interjúját. Ebben állítása szerint szó szerint a miniszterelnököt idézte, mikor azt mondta: „hogy ha egy kísérő nélküli gyermek akar bejönni Magyarországra, akkor be kell engedni, és úgy kell vele bánni, mintha a sajátunk lenne”.
Az Eurostat statisztikái szerint a 2015-ben Európába érkező menedékkérők majd’ harmada volt gyerek, közülük pedig minden háromból kettő 13 éves vagy annál fiatalabb volt. A Magyarországon tavaly regisztrált menedékkérők közül 46 ezer volt gyerek, ennek hetede jött felnőtt kísérő nélkül. Az idei statisztikák szerint az év elejétől október végéig 1162 kísérő nélküli kiskorú adott be menedékkérelmet Magyarországon, közül pedig 112-en voltak 13 évesek vagy annál fiatalabbak. Látható tehát, hogy bár nagyságrendileg kevesebb menedékkérő gyermek érkezik Magyarországra, a számuk továbbra is nagy, tíz százalékuk pedig nagyon kicsi, vagyis rendkívül sérülékeny.
Magyarország a jogszabályok szintjén valóban úgy kezeli a gyermekek, mintha a sajátjai lennének. Az Alaptörvény és a menedékjogról szóló törvény letükrözi Magyarországnak az EU Alapjogi Chartája és az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye szerinti nemzetközi kötelezettségeit. A gyerekek mindenek felett álló érdekét, megfelelő testi, lelki és fizikai fejlődéshez való jogát elsődlegesnek nevezi meg. A gyakorlat azonban igencsak gyakran tér el a jogszabályok szép frázisaitól.
Magyarország az elmúlt időszakban jelentősen megnehezítette – sokak számára pedig egyenesen ellehetetlenítette – a területhez és a menekültügyi eljáráshoz való hozzáférést. A szerb határon működő két tranzitzóna naponta (csak hétköznap!) összesen maximum harminc embert ereszt be az ország kerítésen túli területére. A hivatalos tranzit előtti „vadtranzitban”, a „tranzit előszobájában” pedig gyakran több százan várnak a bűvös pillanatra, mikor beléphetnek. Az itt uralkodó embertelen állapotoktól sok gyerek is szenved – családdal érkezők és kísérő nélküliek egyaránt. Annyi vigaszuk van, hogy ők a bejönni vágyók nevét tartalmazó lista elejére kerülve gyorsabban bejöhetnek a kerítésen túlra, hogy a táborokba (ha kísérő nélküliek, akkor a fóti Károlyi István Gyermekközpontba) kerüljenek és beadhassák kérelmeiket.
A szégyenteljes kerítés felépítése után, 2016. július 5-vel lépett hatályba a mélységi határőrizet, az ún. „8 km-es szabály”, melynek értelmében azokat, akik nem a kerítésnél lévő tranzitzónákon keresztül, „szabályosan” érkeznek az országba, a rendőrség a határtól számított 8 kilométeres sávon belül megállíthatja és visszakísérheti a kerítés túloldalára. A gyakorlat rengeteg problémát felvet, amelyekről már részletesen írtunk – hatalmas teret hagy a hatósági önkénynek, és végleg ellehetetleníti az amúgy is inkább csak névleg létező hozzáférést. Ami azonban igazán aggasztó, az a kerítés őrzésével és a 8 kilométeres szabály alkalmazását kísérő, megkülönböztetés nélküli hatósági erőszak, amelynek gyerekek is ugyanúgy áldozatai, mint a felnőtt menekültek.
A Helsinki Bizottság munkatársai már májusban találkoztak olyan kísérő nélküli kiskorúakkal Fóton, akiken láthatók voltak a magyar egyenruhások brutalitásának nyomai. A Human Rights Watch szeptemberben kelt, nagy visszhangot kiváltó jelentése is felhívta a figyelmet az elfogadhatatlan erőszakra, amely számos formát ölt: verés, kutyák gyerekekre eresztése, paprikaspray… Legyen világos: az erőszaknak a gyerekek ugyanúgy áldozatai, mint a felnőttek. Az „egynruhások” az erőszak alkalmazásánál nincsenek tekintettel a korra. A gyerekekkel szemben elkövetett jogellenes és erőszakos cselekedetek azonban sokkal rombolóbbak, mint a felnőttekkel szembeniek, mert képesek olyan szinten megtörni a gyerekeknek a felnőttekbe és az igazságosságba vetett hitét, amely csak nagyon nehezen vagy egyáltalán nem hozható helyre. Ezzel – a gyerekek testi és lelki megnyomorításán túl – hozzájárul a gyerekek radikalizációjához is, amely ellen – a szavak szintjén – a magyar kormány is harcol. Arról persze már ne is beszéljünk, mennyire cinikus az, hogy az a kormány, amely államtitkárságot hoz létre az üldözött keresztények védelméért, szemet huny a gyermekekkel szemben elkövetett erőszak felett, melynek feltételeit bizonyos értelemben ő maga teremtette meg.
Hogy is mondta Balog miniszter úr? Bánjunk úgy velük, mintha a sajátjaink lennének. Magyarország nem úgy bánik a menekült gyermekekkel, mintha azok a sajátjai lennének. Vagy ha igen, akkor Magyarország egy különösen rossz szülő, aki gonoszságáért büntetést érdemelne.
Szekeres Zsolt
