Népmesei hősünket zsákba varrják, folyóba dobják. Szorult helyzetében kitalálja, hogy ordítozni kezd: „nem, nem, nem akarok király lenni”. Mire egy nagyravágyó, de együgyű atyafi kioldozza a zsákot, és magát kötteti be oda. A homéroszi hősünk, Odüsszeusz pedig úgy mászik ki a csávából, hogy a küklopsznak, aki fel akarja falni, azt hazudja, hogy az ő neve Senkise. Így aztán a leitatott és megvakított óriásnak nem tud majd segíteni isteni apja, amikor azt kérdezi jajgató fiától: ki bántott? – Senkise – üvölti Polüphémosz. Ki az igazi bolond, a kópék, aki hazudozással menekültek meg, vagy a rászedettek? Bolondok napján jó ezt is tisztázni.

A reformkor idején még számos diszkriminatív intézkedés sújtotta a zsidó vallásúakat. Különadót, ún. „türelmi adót” fizettek, megyei állást nem kaphattak, városokban nem lehet házuk, vallásukat nem ismerték el. Az európai, elsősorban a brit példák nyomán az 1830-as években vetődött fel a magyar politikai osztályban az akkoriban negyedmilliós hazai zsidóság emancipációja és polgári jogaik elismerése. A felsőtáblán az ifjú Eötvös József báró (1813–1871) volt az egyenjogúsítás legfelkészültebb és leglelkesebb támogatója. Eszméi elfogadására, a zsidók törvény előtti egyenlőségének kimondására 27 évet kellett várni.

Bár ez a párizsi békeszerződés elsősorban a krími háborút (1853–1856) zárta le, és a nagyhatalmi érdekköröket szabályozta az Oszmán (török) Birodalom vonatkozásában, az emberi jogok „nemzetköziesítésében” is úttörő szerepet játszott. Részben ez a nemzetközi megállapodás adott mintát a későbbi kisebbségvédelmi rendszereknek.

A koronavírus miatt bevezetett veszélyhelyzetben a kormány a büntető törvénykönyv (Btk.) szigorítását is tervezi a rémhírterjesztéssel kapcsolatban. Ez a törvény  Magyarországon - ahogy más országokban is - védi a köznyugalmat, hisz közveszély esetén különösen fontos, hogy senki ne okozzon pánikot hazugsággal. A Magyar Helsinki Bizottság véleménye szerint a jelenlegi büntető jogi szabályozás kisebb pontosítással alkalmas a járványveszély esetén a köznyugalom megóvására, nagyobb változtatásra nincs szükség. 

15 évig volt menekült saját hazájában, és hogy szabadulhasson, a Vatikán is megtagadta: Mindszenty József (1892–1975) esztergomi érseknek nem mindennapi a „migrációs története”. A szülőhazájában kellett bujdosnia az ország kellős közepén egy diplomáciai mentességet élvező épületben.

 

60 éve hirdette ki ítéletét az amerikai szövetségi Legfelsőbb Bíróság egy szovjet kém, Rudolf Ivanovics Abel ügyében. Őt egy nagyszerű, a jogállam iránt elkötelezett ügyvéd, bizonyos James B. Donovan (1916–1970) képviselte. Ő látható mai képünkön. Azóta, hogy a függetlenségi háború idején John Adams – a későbbi elnök – védte az 1774-es bostoni mészárlásban bűnös angol katonákat, tán egyetlen amerikai védőügyvédnek sem jutott Donovanénél gyűlöltebb védenc. 

Kevés történelmi hősünk „rühellé a prófétaságot” annyira, mint tette azt II. Rákóczi Ferenc (1676–1735). Óvatosságra minden oka megvolt. Mégis – mint egy valódi antik drámahős – végzetét nem tudta elkerülni, és hazájától messze bujdosóként (menekültként) fejezte be földi pályafutását.

A Magyar Helsinki Bizottság nagyon fontosnak tartja, hogy aki csak teheti, maradjon otthon! Mi is ezt tesszük, most ez a felelős állampolgári magatartás. A rendőrséggel és más hatóságokkal való együttműködés mindig fontos állampolgári kötelesség, ez a jelenlegi helyzetben különösen így van.

Ma a kormány rendeletet fogadott el a kijárási korlátozásról, amelynek  részletszabályairól sokan írtak már. A rendelet felsorolja, hogy milyen okból lehetséges elmenni otthonról, vagy onnan, ahol általában a legtöbb időnket töltjük.

A rendelet szerint a rendőrség vagy más szervezet (pl. a büntetés-végrehajtás vagy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, katonai rendészet)  ellenőrzi, hogy mindenki betartja-e a szabályokat, és tényleg csak alapos okból megy ki a lakásból. Fontos, hogy a rendőrségi törvényt nem módosították, tehát a rendőr most is ugyanolyan okokból használhat bilincset, fegyvert, ugyanúgy igazoltathat vagy állíthat elő bárkit a rendőrségre, mint eddig. A rendőr csak a szükséges esetben intézkedhet és eljárása nem okozhat a szükségesnél nagyobb hátrányt. 

Az Egyesült Államokban is felismerték a veszélyt, számos óvintézkedést vezettek be a börtönökben. Szabadon engednek fogvatartottakat, nem fogadnak be kisebb súlyú bűncselekmények miatt elítélteket. A fegyőrök és az elítéltek egészsége, illetve az intézetek rendje is átmenetileg ezt kívánja.  

Harminc év alatt nagy utat járt be addig Egyiptom és Izrael, amíg vezetőik, Anvar Szadat elnök és Menáhén Begin miniszterelnök Jimmy Carter amerikai elnök közreműködésével Washingtonban alá nem írták a két ország békeszerződését. A fegyverszüneti egyezmények (1949), a hatnapos háború (1967), a Jom Kipur-i háború (1973) a „cionizmust mint rasszizmust” elítélő, 16 évig hatályban hagyott ENSZ-határozat (1975), Szadat szereplése a Kneszetben (1977) és a Camp David-i megállapodás (1978) – talán ezek voltak a konfliktus legfontosabb állomásai. Tengernyi igazságtalanság, szenvedés, rettegés, halál, háborúskodás és terrorcselekmények. Békétlenség.