„Az ohioi bányában megbicsaklik kezed / A csákány koppan és lehull nevedről az ékezet” – írta a Halotti beszéd c. versében Marai Sandor, pontosabban Márai Sándor. Az új emigrációs hullám kultuszműve 1951 nyarán keletkezett a Nápoly melletti Posillipóban. Az író akkor már 3 éve elhagyta hazáját – a kommunisták és a szovjet megszállók addigra urasan berendezkedtek itt.
Bár szigorúan véve 1948-tól volt menekült, saját emigrációs históriája ennél korábban indult, és most nem is a koalíciós időszak frusztrált otthontalanságára gondolhatunk, hanem arra a mostanában keveset emlegetett körülményre, hogy Márai pályakezdő újságíróként támogatta a Tanácsköztársaságot és a kommunista párt tagja volt. A kommün bukása után a megtorlástól tartó ifjonc Nyugatra költözött, ahol sikeres zsurnaliszta lett. Nem volt ez hétköznapi értelemben vett „bujdosás”, hiszen hazajárt és házasságkötésére is Budán került sor, de kívülállását mindenben igyekezett kifejezni, az irodalmi életet kivéve. „A magyar irodalom nagy volt, nagyobb volt, mint a nemzet” – írja majd később, de a ’20-as években még csak a bebocsátásra vágyott, ami az 1928-as hazaköltözése után történt meg. Jöttek a szakmai és közönségsikerek.
Feleségét, Lolát a kurzus zsidónak minősítette. Hiába volt hát népszerűség és akadémiai tagság, a német megszállás alatt bujkálniuk kellett. Márai örült a „történelmi középosztály” bukásának, és reménykedett a demokratikus fordulatban, de hamar felismerte a rideg valóságot.
Keserves vívódás után döntöttek az emigráció mellett. Ugyan élete nagyobbik részét külföldön élte le, viszont soha nem nyugodott bele, hogy ennek így kell lennie. Nem találta helyét menekültként, tudta, valójában hol is kellene lennie, ott, ahova nem mehet. Végig magyar író maradt ékezetekkel, aki képtelen volt bármiféle engedményt tenni a rendszernek, a „létező szocializmusnak”, legyen az látszatra bármennyire puha is. Amikor az állampárt kampányt indított ellene éppen a Halotti beszéd miatt, így összegezte álláspontját:
„Nyilván elrendelték otthon a kommunisták ezt a koncertet: így bizonyítják, hogy aki elmegy hazulról, elsorvad a honvágytól. Ez részben igaz is; de annak, hogy elmentem hazulról, a kommunisták voltak az okozói. Ha ők nincsenek, ma nincs honvágyam.”
