Az emberi jogok mindenek felett. Ennek jegyében indult el a pályáján Magyarország jelenlegi elnöke, kormányfője és kormánypártja. „A Fidesz elsősorban azoknak a szavazataira számít, akik az emberi jogok feltétlen tiszteletben tartását tekintik a legfőbb alapelvnek.” Ezt mondta Orbán Viktor a Kamaraerdőben rendezett Fidesz-napon 1989. április 22-én. (Magyar Hírlap, 1989. április 24.) Saját mai sleppje bizonyosan azt mondaná elítélően egykori meggyőződésére, hogy „doktriner" vagy „emberi jogi fundamentalista". Ránk fért ez a doktrína, és  ránk férne ma is.

„Az emberi jogok tiszteletben tartása minden vonatkozásban...” - ezt nevezte meg Áder János alapfeltételként ahhoz, hogy létrejöjjön az a konszenzus, amelyen „a valóságos politikai pluralizmus kifejezéséhez, megjelenítéséhez, a hatalom-megosztáshoz szükséges törvénykezés” alapulhat. (Magyar Ifjúság, 1989. március 3.)

Radikális emberi jogi szervezet született Fiatal Demokraták Szövetsége néven 1988. március 30-án. Ennek a születésnapját ünnepli, aki tudja, mit ünnepel, ezen a napon.

Az egyéni szabadság mértéke tekintetében a Fidesz a mértéktelenséget hirdette: „Meggyőződésünk szerint az emberek közösségalkotó szövetkezéseinek alapvető célja a mindenkit egyaránt megillető, minél teljesebb egyéni szabadság biztosítása. A modern kor államainak is azt a célt kell szolgálniuk, hogy az őket alkotó egyének szabadságát a lehető legnagyobb mértékben kiteljesítsék./.../ Csak olyan államban élhetünk emberhez méltóan, amely tiszteletben tartja a velünk született összes emberi jogot, érvényesülni engedi az európai társadalmi fejlődés során kivívott polgári jogainkat./.../ elutasítunk és elítélünk mindenfajta, a hatalom kisajátítására irányuló törekvést és gyakorlatot; a polgárok fajra, nemre, nemzetiségre, világnézetre, felekezetre, politikai meggyőződésre és életmódra tekintettel való bármely megkülönböztetését.” (A Fidesz politikai programnyilatkozata, 1988. november 20., Rendszerváltás, Osiris, 2018, 300-301.o.)

Sokféle világnézetű fiatal nyitott emberi jogi mozgalma volt a Fiatal Demokraták Szövetsége fiatal demokrata korában. Erről beszélt a Kossuth Rádió műsorában, a 168 órában és a stáb hetilapjában, a 168 Órában Fodor Gábor 1989. augusztus 28-án: „A Fideszen belül igen sokfajta ideológia van jelen, azt hiszem, nem is lenne szerencsés egy ilyen nagyon szigorú ideológiai irányvonalat meghúzni, meghatározni. Mi általában azt szoktuk mondani erre, hogy a fő-fő alap, amin ezek a különböző irányzatok szerveződnek és amiben találkoznak, az emberi jogok tisztelete. Tehát a Fidesz egyfajta emberi jogi mozgalomként indult, sok szempontból még most is annak tekinthető.”

Az a sokféleség, amely egy emberi jogi mozgalomban elfér, egy politikai pártban már nyilván nem fér el, mert az nem haladhat egyszerre eltérő jövőképek felé. Ahogy a Fidesz előrehaladt a párttá válás útján, úgy váltak le róla különböző irányzatok. 1988. október elsején Kövér László még nyugodt szívvel kijelenthette a Fidesz kongresszusán, hogy „én szocialistának vallom magamat.... Számomra... a szocializmus alapértéke a tolerancia, amely magában foglalja mások politikai meggyőződésének tiszteletben tartását.” (Fidesz Hírek, 1988. október.)

Kövér László (becenevén Leslie) persze nem a létező, hanem egy reményei szerint létezhető, nyugatias szocializmus lehetőségében hitt, miután az emberi jogokat, az emberhez méltó szabadságot is ott látta biztosítottnak: „Gondoljátok meg, felebarátaim, ami pár száz kilométerre nyugatra a levegő vételéhez hasonló természetességű dolog, azért nekünk itt egzisztenciális kockázatot kell vállalnunk.” (uo.)

Orbán Viktor is a nyugati fejlődés lehetőségét látta az 1956-os forradalomban, melyről akkori érdeklődése szerint bizonyára tudott annyit, hogy annak résztvevői túlnyomó többségben éppúgy szocialistának vallották magukat, mint az ifjú Kövér László: „Mind a mai napig 1956 volt az utolsó esély arra, hogy nemzetünk a nyugati fejlődés útjára lépve gazdasági jólétet teremtsen. A ma vállunkra nehezedő csődtömeg egyenes következménye annak, hogy vérbe fojtották forradalmunkat, és visszakényszerítettek bennünket abba az ázsiai zsákutcába, amelyből most újra megpróbálunk kiutat találni.” (Orbán Viktor beszéde a Hősök terén, 1989. június 16-án.)

A Fidesz II. Kongresszusa viszont 1989. október 15-én már olyan programot fogadott el, amely határozottan elvetette az antiliberális és antikapitalista irányzatokat: „A Fidesz egyetlen lehetőséget lát a válság leküzdésére: az előrelépést a nyugati polgári demokráciák piacgazdasága felé. A gazdasági és politikai diktatúrához való visszatérés csak súlyosabbá tenné már meglévő krízisünket, a harmadik út pedig bizonytalan és veszélyes illúzió.”

A menekültüggyel kapcsolatban ez a program azt tartalmazta, hogy az igazi megoldás a menekülés okának a megszüntetése lenne, de mivel ez a legjobb esetben is csak hosszú távon képzelhető el, „ezért a menekültkérdés szabályozása és a gyakorlat minden esetben és körülmények között az egyetemes emberi jogi normákon és az ezeken nyugvó nemzetközi szerződéseken alapulhat”. (Rendszerváltás, 472.o.) 

1989-ben március 15. hosszú idő után először munkaszüneti nap volt. A Fidesz kezdeményezésére döntött így, mert másképp nem dönthetett, a pártállami képviselőház. Január óta szervezték az ellenzéki erők közös demonstrációját. Az emberi jogokra legérzékenyebb két szervezet, „a Fidesz és az SZDSZ újra megpróbálja azt, ami a '88-as október 23-án balul sikerült: az akkor legjelentősebb ellenzéki erőkből... működő akciószövetséget létrehozni./.../ Megállapodnak abban, hogy a hagyományos útvonalba helyszínként beillesztik a Szabadság teret, és a sajtószabadság ünnepén – tiltakozásul a Televízió egyoldalú tájékoztatás politikája ellen – a Televízió épületét jelképesen lefoglalják.” Így számol be a Fidesz egyik akkori vezetője, Rockenbauer Zoltán az előkészületekről (Magyarország politikai évkönyve, 1990, 225.o.)

A Szabadság téren Cserhalmi György olvasta fel a 12 pontot, melyek élén az emberi és politikai jogokkal kapcsolatos követelések álltak: „1. Valódi népképviseletet és többpártrendszert. Biztosítsák a választások szabadságát és tisztaságát. 2. Rendőrállam helyébe jogállamot. Érvényesüljenek az emberi jogok, legyen bírói függetlenség. 3. Szólás-, sajtó-, lelkiismereti és oktatási szabadságot. Számolják föl a hírközlés állami monopóliumát. Oszlassák föl az Állami Egyházügyi Hivatalt. 4. Jogot a sztrájkra. Ne korlátozzák az érdekvédelem, a követelés és szolidaritás szabadságát.” (Magyarország politikai évkönyve, 1990, 226.o.) 

1989 június 3-4-én a kínai pártállam tankjai az emberi jogaikért tüntető kínai fiatalok ezreit mészárolták le a Tienanmen téren, hogy biztosítsák a rendszernek az emberi jogokra kevéssé fogékony politikai vezetők által példázatosnak tekintett és irigyelt stabilitását. Erre a vérengzésre a Fidesz reagált a leggyorsabban és leghevesebben. Június 7-re, szerdára tüntetést hirdettek Kína nagykövetsége elé. Ezen az SZDSZ, az MDF és a Radikális Párt is képviseltette magát. Szelényi Zsuzsa kijelentette: „Kínában ugyanazokért a célokért haltak meg, mikért mi itt Magyarországon küzdünk: az emberi jogokat tiszteletben tartó demokrácia jöjjön létre.” Szenvedélyes beszédben szólt a többezres tömeghez Bayer Zsolt, akinek a stilisztikai eszköztárában akkor más funkcióban szerepelt a „szenilis vénember”: „Senki nem állíthatja azt, hogy nem akad nálunk is egy szenilis vénember, aki tűzparancsot ad. És ezt a parancsot, sajnos, sokan szívesen végrehajtanák." (Magyar Nemzet, 1989. június 8.)

„A világ ezekben a napokban borzadva tekint Kínára. Felháborodásunknál csak fájdalmunk nagyobb, hallván az újabb és újabb híreket a tömegmészárlásokról, hogy ártatlan emberek ezrei esnek áldozatuk a kormányhadsereg esztelen terrorjának./.../ Amit az Önök arctalan vezetése elkövetett: bűntett a kínai néppel szemben, bűntett az emberiséggel szemben./.../ Bűntett, aminőt 1953-ban Berlinben, 1956-ban Magyarországon, 1968-ban Csehszlovákiában, 1989-ben Grúziában mi, európaiak is megszenvedtünk.” Ez áll a Fidesz választmányának memorandumában, amelyet Rockenbauer Zoltán átadott a kínai nagykövetség képviselőjének. (Rendszerváltás, 392.o.) 

1989. augusztus 21-én Prágában a Vencel téren a Prágai Tavaszt elsöprő 1968-as invázió évfordulóján több ezren tüntettek. A Fidesz néhány aktivistája is kiutazott a tüntetésre. Közülük Deutsch Tamást és Kerényi Györgyöt lefogták. Wachsler Tamás hazatért és nyomban tüntetni kezdett Csehszlovákia nagykövetsége előtt. Augusztus 22-én fideszes vezetők és aktivisták ülő- és éhségsztrájkba kezdtek a nagykövetségnél. A letartóztatottak szabadon bocsátását követelő nyílt levél 58 aláírója között ott volt Bauer Tamás, Csoóri Sándor, Eörsi István, Esterházy Péter, Göncz Árpád, Hankiss Ágnes, Haraszti Miklós, Havas Gábor, Hegedűs B. András, Hodosán Róza, Kis János, Kocsis Zoltán, Kodolányi Gyula, Konrád György, Kornis Mihály, Kőszeg Ferenc, Krassó György, Kulin Ferenc, Litván György, Ludassy Mária, Magyar Bálint, Mécs Imre, Pető Iván, Petri György, Radnóti Sándor, Roszik Gábor, Sándor Pál, Szabó Miklós, Szilágyi Ákos, Tamáés Gáspár Miklós, Tardos Márton, Vajda Mihály, Vásárhelyi Miklós, Vitányi Iván, Vitézy László. (Magyar Nemzet, 1989. augusztus 25.)

Párizsban ekkor nagy nemzetközi ifjúsági találkozót tartottak az Emberi Jogok Nyilatkozatának kétszáz éves évfordulóján. Ezen a Fidesz képviselői is részt vettek, és tüntetést kívántak tartani Csehszlovákia párizsi nagykövetsége előtt. Ezt azonban a francia hatóságok nem engedélyezték. (Népszabadság, 1989. augusztus 26.)

A Fideszhez ezekben a napokban rengeteg támogató és elismerő levél érkezett a velük szolidáris ember jogi szervezetektől, a párizsi ünnepség résztvevőitől, a Charta '77-től és a Helsinki Watch-tól. (Magyar Nemzet, 1989. augusztus 29.)

Nem csak Párizsban, Budapesten is megemlékeztek az Emberi Jogok Nyilatkozatának bicentenáriumáról. Az SZDSZ rendezett ebből az alkalomból nagygyűlést a Városligetben, amelyen a Fidesz is képviseltette magát. Ekkor érkezett a hír Prágából, hogy Deutschot és Kerényit bíróság elé állítják. A nagygyűlés résztvevői a csehszlovák nagykövetség elé vonultak, ahol Kőszeg Ferenc, a Magyar Helsinki Bizottság egyik akkori alapítója, ma alapító elnöke tartott beszédet.

A Prágában letartóztatott fideszeseket rövid tárgyalás után pénzbüntetésre ítélték és kiutasították az országból.

A Fidesz 1989 őszén két kitüntetést is kapott az emberi jogokért végzett munkájáért. A Thorolf Raftóról elnevezett norvég emberi jogi alapítvány díját a román Doina Corneával együtt kapta meg. Az Amerikai Magyar Öregdiákok Szövetsége pedig a párizsi Magyar Füzetek szerkesztőségével (vagyis Kende Péterrel) és más emigráns szervezetekkel való konzultáció után abban az évben a Ius Humana-díjat ítélte oda a Fidesznek és Tőkés Lászlónak. Az ötszáz dolláros díjat az ekkor Soros György támogatásával Oxfordban tanuló Orbán Viktor vette át. (Magyar Nemzet, 1989. október 13.)

Rod Menso