15 évig volt menekült saját hazájában, és hogy szabadulhasson, a Vatikán is megtagadta: Mindszenty József (1892–1975) esztergomi érseknek nem mindennapi a „migrációs története”. A szülőhazájában kellett bujdosnia az ország kellős közepén egy diplomáciai mentességet élvező épületben.
A hercegprímás előbb 8 évig raboskodott Rákosiék börtönében, hogy aztán az 1956. november 4-én a bevonuló szovjet csapatok elől az Egyesült Államok budapesti nagykövetségére meneküljön. 15 éven át volt kénytelen a Szabadság téri épületben rostokolni. Itt találkozhatott édesanyjával utoljára 1959 karácsonyán – ekkor készült mai képünk. Csak úgy szabadulhatott abszurd fogságából, hogy a Vatikán és a kádári hatalom kiegyezett egymással, mert a magyar egyházi vezető nyakassága mindkettőnek kellemetlen volt már.
Miután Mindszenty elhagyta Magyarországot, a pápa megpróbálta rábírni, hogy mondjon le egyházi méltóságáról, de mivel erre nem volt hajlandó, a katolikus egyházfő – engedve Kádáréknak – 1974-ben megüresedettnek nyilvánította az esztergomi érseki székét. Mindszenty ezt sohasem tudta elfogadni, és merőben szokatlan módon nyilvánosan bírálta a pápai döntést. 1975-ben halt meg Bécsben az irgalmasok kórházában.
