A kormány és politikusai az elmúlt 48 órában kénytelenek voltak többször is nyilatkozni az egykori macedón miniszterelnök, a börtön elől Magyarországra szökött Nikola Gruevszki menedékjogi eljárása ügyében. Ezek a nyilatkozatok ellentmondásosak és újabb kérdéseket vetnek fel. Felidézzük a kormány állításait, szembesítjük őket a hatályos szabályozással és a menekültügy hazai gyakorlatával.
Két napja jelentek meg az első hírek arról, hogy a hivatali visszaélés miatt elítélt, de a börtönbüntetés elől megszökött volt macedón kormányfő Magyarországon kérhetett menedékjogi védelmet. Akkor egy posztban foglaltuk össze, hogy mi a hazai menedékjogi gyakorlat.
Azóta a kormány kénytelen volt kiadni több közleményt, és kormánypárti politikusok is ellentmondásosan nyilatkoztak a kényes és kínos ügyről.
1. Hogyan jöhetett ide legálisan Gruevszki?
A magyar állam semmilyen segítséget nem nyújtott ahhoz, hogy Gruevszki elhagyja Macedóniát.
(Gulyás Gergely miniszter, csütörtök délelőtt)
A menedékjogi eljárás szempontjából kulcsfontosságú mozzanat, hogy a kérelmező szabályosan vagy szabálytalanul lépte-e át a magyar határt, és jogszerűen vagy jogszerűtlenül tartózkodik-e Magyarország területén. Ez nem volt mindig így. 2015 augusztusa előtt ennek nem volt „perdöntő” jelentősége, mert a genfi menekültügyi egyezmény rendelkezését addig a gyakorlatban is alkalmazták, amely kimondja, hogy a menekült nem büntethető azért, mert illegális eszközöket vett igénybe belépéséhez.
Azóta alapvetően megváltozott a helyzet. Először életbe léptették az ún. „határzáras” büntetőszabályokat, amely bűncselekménynek tekinti a határzár megsértését. Ez sokszor azzal járt, hogy már elve nem foglalkoztak az ilyen bűncselekmények elkövetésével megvádolt külföldiek menedékkérelmével. De az elvi lehetőség legalább megmaradt. Ezért aztán a mostani kormányerő törvényileg írta elő, hogy a szabálytalanul belépőket előbb a déli határsávból, majd később az ország egész területéről a határzárhoz kell kísérni. Kötelező. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az ilyen embereket mindenféle vizsgálat nélkül visszadobják Szerbiába, hogy ott várjanak sorukra, amikor hónapok után a magyar hatóságok végre hajlandók a tranzitzónába beengedni őket. Ma már hetente legfeljebb tíz embernek engedik ezt meg.
De vissza a Gruevszki-afférra. A macedón kormány azt állítja, hogy Gruevszkitől elvették az útlevelét. A magyar kormány meg azt mondja, hogy semmilyen segítséget nem adott a bukott macedón politikusnak a kilépéshez. Ahhoz, hogy Gruevszki szabályosan léphessen be az országba, leginkább útlevélre lett volna szüksége. Mert ugyan a macedón állampolgárok vízum nélkül léphetnek be és tartózkodhatnak három hónapig nálunk, de ehhez útlevél kell, személyi igazolvány nem elégséges. Viszont belügyminiszteri külön engedéllyel mégiscsak szabályosan beléptethették őt az országba a magyar rendőrök. Ennek nem mondana ellent Gulyás Gergely miniszter nyilatkozata, de egy lényeges részletet hallgatna el.
2. Lehetséges-e magyarországi menedéket kérni Magyarország területén kívül, mondjuk, valamelyik külképviseleten?
A volt macedón kormányfő egy Macedónián kívüli magyar külképviseleten tett szándéknyilatkozatot a menedékkérelem benyújtására.
(Gulyás Gergely, csütörtök délelőtt)
Macedónia korábbi miniszterelnöke szándéknyilatkozatot tett, amely szerint menekültstátusz iránti kérelmet kíván előterjeszteni Magyarországon.
(kormányközlemény, szerda délután)
Szögezzük le mindjárt az elején: a hatályos magyar törvények alapján nem lehet külföldi országok magyar külképviseletein védelmet kérni. Az ilyesmire vonatkozó „szándéknyilatkozatot” pedig a magyar jog nem ismeri, és a hatósági gyakorlat szerint is értelmezhetetlen.
A fentiekből az is kiderül, hogy ezek szerint Gruevszki nem közvetlenül, légi úton át érkezett Macedóniából Magyarországra. (Ezt a macedón kormány is megerősítette.) Mármost július 1. óta elképesztően megszorítóvá tették a hazai szabályozást, és az lett a hatósági gyakorlat, hogy „elfogadhatatlanságra” hivatkozva tisztességes vizsgálat nélkül, futószalagon utasítják el az ilyen kérelmeket, mégpedig arra hivatkozva, hogy a kérelmező biztonságos „tranzitországokon” keresztül jutott ide, ahol módja lett volna kérelmet benyújtani. Gruevszkinek még abból is gondja lehet, hogy ő mégiscsak egy uniós tagjelölt állam polgára, amelyet a kormány biztonságos származási országnak tekint. Vagyis Gruevszkire nagyon komoly feladat vár, ha meg akarja győzni arról a menekültügyi hivatal munkatársait, hogy számára miért nem volt biztonságos hazája és azok az európai országok, amelyeken keresztül hozzánk jutott. Ügyfeleink tudnának mesélni arról, hogy ez mennyire nehezen megy.
3. Ha már hajlandók elindítani az eljárást, miért nem a tranzitzónában folytatják le, mint a többi menedékkérő esetében?
A magyar hatóságok biztonsági okokból tették lehetővé, hogy Nikola Gruevszki - tekintettel arra, hogy 10 évig hazája miniszterelnöke volt – menekültügyi kérelmének benyújtását és meghallgatását a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH) budapesti központjában tartsák.
(Kormánynyilatkozat, szerda délután)
Biztonsági okokból úgy döntöttek, hogy a meghallgatására nem a tranzitzónában, hanem a Menekültügyi és Állampolgársági Hivatal budapesti központjában kerül sor.
(Gulyás Gergely, csütörtök délelőtt)
Mint a fentiekből is kitűnik, ha miniszteri engedéllyel, szabályosan lépett be az országba, akkor valóban nem kell a tranzitzónában fogva tartani őt. Viszont ha így volt, akkor felesleges „biztonsági okokra” hivatkozni. (A ködösítés tán a diplomáciai bonyodalmak elkerülését szolgálja.)
Ha viszont mégsem a „belügyminiszter léptette be”, akkor a hazai gyakorlattal összevetve már az is különleges kivételnek tűnik, hogy a hatóságok egyáltalán hajlandóak Gruevszki menedékjogi kérelmével foglalkozni, és nem lökik őt vissza Szerbiába, mint tették azt idén is külföldiek százaival, köztük jó eséllyel sok valódi üldözöttel. A szokatlan eljárást, vagyis azt, „hogy itt kellett tartani”, első látásra tán magyarázhatná, hogy Szkopje nemzetközi elfogatóparancsot adott ki ellene, és állítólag kiadatását is kéri az egykori miniszterelnöknek. Csakhogy mivel menedékjogot kért, a menedékjogi eljárás lezártáig a kiadatási eljárás is „nyugszik”, azt nem lehet lefolytatni. Vagyis ez a magyarázat valójában nem magyarázat.
Lépjünk vissza a „biztonsági okokra” történő hivatkozáshoz. Ilyet a menekültügyi törvény nem ismer, tömeges bevándorlási válsághelyzetben a vízum, útlevél nélküli kérelmezőknek a tranzitzónában kell tartózkodniuk. És általában is nálunk, ha biztonsági elkülönítésről van szó, az többnyire zárt intézetet, börtönt vagy fogdát jelent.
Különösen álságos a magyarázat, ha hozzá tesszük, hogy a két tranzitzónában most is fogva tartott kérelmezők többsége családos ember, gyerek, nő, öreg, beteg. Többük esetében a strasbourgi bíróság is elrendelte, hogy állapotuknak megfelelő (nem börtönszerű) körülményeket kellene biztosítani, a kormány mégis fogva tartja őket.
Egy bukott és börtönbüntetésre ítélt kormányfőt is megillet a jog a tisztességes menedékjogi eljáráshoz és a megfelelő elhelyezéshez. De szemforgatásnak tartjuk, hogy a kormány az ő esetében speciális eljárást alkalmaz, mert korábban a szabályokat annyira megszigorította, hogy saját csapdájába esett.
4. Mennyire szokásos a Gruevszkinek kijáró kivételes bánásmód?
Ez korábbi politikai vezetők esetében általános gyakorlat.
(Gulyás Gergely, csütörtök délelőtt)
Mi ezt nem tapasztaltuk, hazánkban biztosan nem. A Magyar Helsinki Bizottságnak bár nem volt egykori kormányfő ügyfele, de számos klasszikus „politikai menekültet” képviselt menedékjogi eljárásban. Köztük voltak magas rangú állami tisztviselők, főtisztek és politikai tisztségviselők. Semmiféle különleges bánásmódban nem részesültek. Sőt olykor az olyan rendszerellenzékiek esetében, akik az aktuális magyar külpolitikai irányvonalnak megfelelő rezsimekkel konfrontálódtak, még hátrányba is kerültek. Egyik orosz politikus ügyfelünket például – bár a bíróság többször egyértelművé tette, hogy védelmet kellene kapnia – 2013 óta nem ismerték el menekültként.
5. Mi van akkor, ha Gruevszki nem várja meg kérelme elutasítását, és lelép, mielőtt kiadnák őt Macedóniának?
A volt macedón kormányfő esetében a magyar hatóságok a megfelelő biztonsági protokoll szerint járnak el, biztosított, hogy ne hagyhassa el az országot.
(Gulyás Gergely, csütörtök délelőtt)
Ez különösen sejtelmes megfogalmazás. Menedékkérők esetében az efféle „biztonsági protokoll” a menekültügyi őrizet lehet, amit mostanában szintén csak a tranzitzónában hajtják végre. Elvétve vannak szabad lábon kérelmezők Magyarországon, és csak olyanok, akiknek rendezett a tartózkodásuk. Ha Gruevszki esetében is így volna, akkor nehezen érthető, miféle „biztonsági protokollról” beszél Gulyás miniszter.
6. Szokásos-e, hogy egy folyamatban lévő menedékjogi eljárásról két külügyminiszter egyeztet?
Telefonon egyeztetett a macedón és a magyar külügyminiszter. „A beszélgetés során Szijjártó Péter elmondta, hogy Nikola Gruevszki volt macedón miniszterelnök menekültstátusz iránti kérelme nem politikai, hanem jogi kérdés. A kérelem elbírálására jogosult magyar hatóság a vonatkozó nemzetközi jogszabályok teljes körű tiszteletben tartásával jár el.”
(a Külügy közleménye, csütörtök délelőtt)
A menekültügyi eljárásban tilos egyeztetni a származási ország hatóságaival. Ez általános elv. A tiltásnak az az oka, hogy egy ilyesfajta kapcsolatfelvétel veszélybe sodorhatja a kérelmezőt és hazájában maradt hozzátartozóit. Igen különös, hogy a magyar külügyminiszter mégis szót váltott az ügyről macedón kollégájával. Ez még akkor is szokatlan, ha Szkopjéből hívták fel őt, és nyilván nem lehetett titokban tartani az ügyet, különösen úgy, hogy maga Gruevszki állt elő vele.
Annak viszont csak örülni lehet, hogy minden a témában megszólaló kormányzati tényező arról értekezik most, hogy Gruevszki esetében jogi és nem politikai kérdésről van szó. A miniszterelnök is erről beszélt ma. Nála menekültügyben évek óta inkább az járta: „Mi azt akarjuk, hogy ne jöjjenek már többen, és akik itt vannak, menjenek haza.”
A kormány most azokat a nemzetközi jogszabályokat emlegeti, amelyeket korábban nem győzött szapulni, elavultnak és betarthatatlannak minősíteni. Ezeket a nemzetközi standardokat bontotta le a hazai szabályozás 2015 óta. Így tehát a kormány nemcsak diplomáciai, külpolitikai, kommunikációs, de jogi slamasztikába is lavirozta magát.
