Helsinki Figyelő

Benjamin Franklinől, Washingtonról vagy Jeffersonról mint az Egyesült Államok korai történetének megkerülhetetlen figuráiról mindenki hallott már. Jóval kevesebben tudnak errefelé a szövetségi Legfelsőbb Bíróság első nagyhatású elnökéről, John Marshallról (1755–1835), akinek szintén meghatározó szerepe volt abban, hogy a függetlenség kivívása után milyen úton indult el siheder országa, mik is lettek az amerikai jogállam fundamentumai, és mit is jelentenek a gyakorlatban a szabadságjogok.

0131_marshall_fobiro.jpg

34 éven át vezette a legfőbb bírói testületet (1801–1835), és kulcsszerepe volt abban, hogy ez az intézmény megtalálta helyét a fékek és ellensúlyok kifinomult rendszerében, amelyet alkotmányos jogállamnak nevezünk. Az sem lenne túlzás, ha azt mondanánk, ő találta ki/fel az alkotmánybíráskodást mint a „többség zsarnoksága” elleni jogállami intézményt. Mondjuk is.

1800 végén nagy fontosságú választásokat tartottak, ahol a „régiek”, a föderalisták katasztrofális vereséget szenvedtek az „újaktól”, a republikánusoktól, akiket, persze, egy „régi”, Jefferson vezetett. A föderalisták nem csak az elnökválasztást bukták el, de a Kongresszus mindkét házában is kisebbségbe szorultak. Az új elnököt azonban nem – mint mostanság szokás – januárban, hanem márciusban iktatták be. Így a föderalistáknak volt jó négy hónapjuk, hogy – amennyire csak lehet – besáncolják magukat. A távozó Thomas Adams elnök futószalagon nevezett ki föderalista bírákat, hogy legalább a bírósági hatalmi ágban biztosíthassák „hadállásaikat”. Így lett Marshall is a Legfelsőbb Bíróság elnöke 1801. január 31-én. Mai eszünkkel mondhatnánk: biztos pártkatona volt, akit egyedül lojalitása kinevezőjéhez „tett alkalmassá” a poszt betöltéséhez. Lehet, hogy Adamsék ezt így remélték, de nem ez történt.

Egy másik kinevezett William Marbury volt. Őt Columbia kerületi békebírónak jelölte az elnök. Csakhogy a nagy kapkodásban a kinevezést elfelejtették kézbesíteni Marburynek. Az új Jefferson-adminisztráció pedig igyekezett elsumákolni a dolgot, és nem adták át az okmányt. Marbury 1801-ben pert indított a Legfelsőbb Bíróságon.

Felperesként joggal remélhette, hogy nyerni fog. A bírósági törvény alapján járt volna neki az állás. És hát voltak egyéb külső körülmények is, amelyek pernyertességét valószínűsítették. Nem csak a főbíró föderalista kötődése, de az is, hogy Marshall Jeffersonnak a távoli unokatestvére volt, és ki nem állhatták egymást a jó kuzinok.

Marshall ezzel együtt tisztában volt azzal, hogy most nem valamiféle pártoskodó marakodásban kell ítélkeznie. A per elhúzódott, a döntés végül 1803 februárjában született meg. A főbíró megállapította, hogy a bírósági törvény alapján ugyan járna a bírói szék Marburynek, mert kinevezése jogos volt, és a kinevezésre kötelezhetné is az államminisztert a Legfelsőbb bíróság, csakhogy ez a jogszabály ellentétes az alkotmány rendelkezéseivel. Vagyis Marbury mégsem nevezhető ki.

Eddig ilyen még soha nem történt. Egy bíróság az alkotmányra hivatkozva felülírta a törvényhozás korábbi, hatályba lépett döntését! Marshall így indokolt: „Nyilvánvaló módon a bírói hatalmi ág joga és kötelessége annak megállapítása, hogy mit ír elő a törvény. Akik a törvényt alkalmazzák, szükségképpen feltárják, kifejtik és értelmezik annak tartalmát. Ha pedig két jogi rendelkezés ellentétben áll egymással, a bíróságok dolga annak eldöntése, hogy melyik szabály érvényes, melyik nem. Ez a bírói munka lényege. És ha egy törvény ellentmond az alkotmánynak, akkor az a jogszabály érvénytelen, ily módon az nem kötelezi a bíróságokat és más hatóságokat.” Megszületett az alkotmánybíráskodás.

Mai hősünknek hosszú bírói pályafutása alatt több nagyhatású döntése volt, eminens szerepe volt például a tulajdonjog mint szabadságjog kibontásában, de a Marbury kontra Madison perben hozott ítéletét mégis a legfontosabbnak, túlzás nélkül világtörténelmi jelentőségűnek tekinthetjük.

Egyik pikantériája a dolognak, hogy talán soha nem került volna sor az alkotmánybírósági szerep kitalálására és elfoglalására, ha Adams elnök államminisztere, nem oly slampos, és gondoskodik arról, hogy kellő időben kipostázzák Marbury békebírói kinevezését. A hanyag férfiút John Marshallnak hívták. Kapkodására azért van magyarázat: új, fontos, főbírói kinevezése miatt kellett iparkodnia, nem ért rá csip-csup hivatali dolgokat ellenőrizni.

#emberijogikalendarium #emberijogok2017

A bejegyzés trackback címe:

https://helsinkifigyelo.blog.hu/api/trackback/id/tr2312154879

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kelly és a szexi dög 2017.02.01. 07:32:50

Tuti, hogy direkt nem adta fel a kinevezést, aztán meg amikor mégis bíró lett volna a kuzin, hát kitalálta ezt a marhaságot - szóval mégsem a jogvédelem volt a cél...

BrianBrian 2017.02.01. 08:47:48

Köszi, hogy magyarul is leírtátok. De nem Thomas volt az az elnök, hanem John. John Adams.

ostvan1 2017.02.01. 09:25:16

És ezek után nem változtatták meg az alkotmányt?

Jakab.gipsz 2017.02.01. 10:15:47

Szerzőnk jó szándékát amellyel az Egyesült Államok alkotmányos berendezkedését méltatja, nem vonom kétségbe, ámde amint azt a népi bölcselet is mondja, a pokolba vezető út is jó-szándékkal van kikövetve.
Amcsi barátaink iránt érzett aggodalom arra késztet, óvatosan járjuk körbe ezt az "alkotmány témát", néhány tőmondatos forma is elegendő, a probléma megértéséhez, amely szkepszisünket alá támasztja, vajon értitek-e a saját műveteket, a jelen kori vitáitok tükrében.

Tehát tekintsünk vissza a múltba, amikor 1804-ben a függetlenségét elnyerő Haiti átveszi az Egyesült Államok alkotmányát egy az egyben és vajon mit ért el az írott betű ismételgetésével, semmit. Ugyanis az amcsi alkotmány lényegét a "protestáns etika" működtette, ennek pedig Haitin ahol vudu varázslók a szellemi elit nem sok nyomát lelhetjük fel.
Természetesen van még számos gyanús elem, egyenlőre elégedjünk meg azzal, hogy sem demokráciát sem pedig alkotmányt exportálni nem lehet. E megfontolás alapján a "bezzeg az amcsik és alkotmányuk" csak is a pokolba vezető út lehet. Más nézőpontot kell találni, azért mert az amcsik viszont a zűrzavaros római köztársaság jogállamiságát tekintették hajdan volt alapító atyák kiinduló pontnak amelyről azt gondolták az alapító atyák, hogy a legjobb követendő példa, hol ott a rómaiak minden igyekezete ellenére, polgárháborúhoz, majd az őrül, majd a katona császárok uralmához és végül az elhiteltelendéshez vezetett.

Márpedig aki nem tanul a történelemből, az keserves leckék árán kell, hogy tanuljon.

Hívő hitetlen 2017.02.01. 10:46:43

Megsértette a szabályokat, majd megmagyarázta, hogy ez így jó. Példamutató.
süti beállítások módosítása