Iránban veszélyes nyíltan keresztény hitet vallani. Rezának már azért is menekülnie kellett, mert a Bibliát olvasta és pólókat nyomott kereszttel a mellükön. Majdnem egy évet kellett várnia, hogy menekültként ismerjék el a magyar hatóságok.

Egy híres magyar igazhitű konvertita: Kmety György / Iszmail pasa

Különös dolog a menekültügyi eljárás. Sose gondolnánk, hogy álomban, sőt vallásos jelenésben lévő ellentmondások is dönthetnek arról, valaki kap-e menedékjogot vagy pedig nem. Pedig Reza esetében ezeknek is jelentősége volt. A szavahihetőség eldöntése a menedékjogi eljárás kulcskérdése. Ha az ügyintéző nem tartja szavahihetőnek a kérelmezőt, mert például ellentmondást talál menekülési történetében, a kérelmet elutasítják.

A síita muszlim vallásban nevelkedett Reza még Iránban találkozott a kereszténységgel, ami az iszlám köztársaságban egyáltalán nem veszélytelen. Az ő esetében is megvoltak a következmények: mivel boltjukban pólókat nyomott, szitázott kereszttel a mellrészen, a rendőrök letartóztatták, házkutatást tartottak náluk. Forró lett a talaj a lába alatt, és kisgyerekét meg feleségét odahagyva Törökországba menekült. Ott jó egyéves ődöngés után a tavaly nyári menekülthullámmal kötött ki Magyarországon.

Bár eredetileg Németországba tartott, nem ment tovább, itt maradt. Noha a menekültügyi változtatások a legkevésbé sem kedveztek annak, hogy országunk a jobbik arcát mutassa. Előbb Nagyfán volt, aztán Debrecen következett, majd a tábor megszüntetése után Bicske. Most májusban aztán átkerült a körmendi sátortáborba, ahonnan a Cordelia Alapítványnak sikerült visszakönyörögnie újra Bicskére. Merthogy Reza kezelés alatt áll, rossz pszichés állapotban van, amin nehéz lenne csodálkozni, hiszen gyakorlatilag elveszítette családját. Feleségével és gyerekével nem meri felvenni a kapcsolatot, mert attól tart, bajuk származhat belőle. Két éve alatt egyedül az anyjával beszélt, akitől megtudta, hogy apja halálos bűnnek tekinti fia hitehagyását, és azt üzeni, hogy saját kezűleg végezte volna ki, ha tudja, hogy keresztény lesz.

A menedékkérők között igazság szerint többen próbálják magukat keresztény üldözöttnek beállítani Európa-szerte, mint ahányan valójában meggyőződéses keresztények. Ezen azonban nincsen mit csodálkozni: őseink sem csupán hitbéli buzgalomból „választottak” vallást, hanem nagyon sokszor igencsak profán kényszerek nyomására és kifizetődő lehetőségeket felismerve. Vannak helyzetek, amikor megéri konvertitának lenni. Vegyük csak nemzeti hőseinket, akik az 1848-49-es szabadságharc bukása után százával tértek át muszlim hitre, hogy a török hadsereg katonáiként továbbharcolhassanak a cár és a császár ellen. Bem apó, Perczel Mór és Kmety György közülük a legismertebbek. Ma Európában egy muszlim menekülőnek bizonyosan jó pont, ha keresztény hitre tér. És azt se felejtsük el, hogy a világvallások mindig is vetélkedtek a kóbor lelkekért, missziós tevékenységük válsághelyzetekben felélénkül. Nyugat-Európában például a különféle keresztény egyházak a menekültellátás megkerülhetetlen szereplői.

Reza azonban – bár csak itt keresztelkedett meg – még Iránban elkötelezte magát a kereszténységgel. Rendszeres Biblia-olvasó lett, segítette az illegalitásban lévő keresztényeket. És álmában látomása is támadt. Csakhogy a bevándorlási hivatal szerint „szavahihetősének megdőlését támasztotta alá” az a körülmény is, hogy meghallgatásai során eltérően adta elő találkozását Jézussal: „Az egyik alkalommal egy virágot locsoló öregemberben, másik alkalommal pedig egy fehér ruhában lévő másik emberben ismerte fel őt.” Ez az „ellentmondás” logikailag ugyan könnyen feloldható (pl. a locsoló öregember fehér ruhában volt), de voltak egyéb ellentmondások is Reza számláján, ezért menedékkérelmét a debreceni bevándorlási hivatal elutasította.

A huszonéves férfi azonban nem nyugodott bele, és a Helsinki Bizottság segítségével megtámadta a kedvezőtlen döntést. A Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság idén márciusban megsemmisítette a határozatot, és új eljárásra kötelezte a hivatalt. (Tavaly óta arra már nincsen lehetősége arra, hogy magáról a menekült státuszról döntsön.) A bevándorlási hivatal eljárása ott hibádzott leginkább, hogy az ellentmondások vagy látszólagos ellentmondások feloldására nem biztosított lehetőséget a kérelmezőnek. Emellett általános elv, hogy kétségek esetén a tényeket a felperes javára kell értékelni.

Kétségek azonban nem maradtak, mert a megismételt eljárásban Reza és magyarországi lelki vezetője, a Golgota Keresztény Gyülekezet lelkésze tisztázta a félreértéseket. És néhány napja menekültként ismerték el az iráni férfit.

Különös pikantériája a dolognak, hogy a megismételt eljárásnak is ugyanaz volt az ügyintézője, mint az elsőnek. Más helyzetekben ezt nevezik, ugyebár, megvilágosodásnak.

(A menedékkérő nevét elváltoztattuk.)

Zádori Zsolt