Zemar öt éves volt, mikor egy rivális család vérbosszút fogadott családja ellen. Ez egy csapásra végeláthatatlan kálváriává változtatta az afgán fiú gyerekkorát. Története innen indul és a pakisztáni Pesaváron keresztül vezet a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság tárgyalójáig, ahol végül menedékjogot kapott.

Szerencsés európai polgárként vajmi keveset tudunk az úgynevezett vérbosszú intézményéről. Ez az afgán valóságban mélyen gyökerező kegyetlen jogszokás sokszor generációkon átívelő erőszakot jelent szembenálló nagycsaládok és más csoportok között. Ilyen helyzetekben a helyi hatóságok nem tudnak és nem is akarnak beavatkozni, elfogadják azokat a normákat, amelyek a vérbosszút életben tartják.

Zemar és családja a vérbosszú elől Afganisztánból a szomszédos Pakisztánba menekült. Hősünk tíz éves volt, mikor üldözőik rátaláltak a családra, bátyját megmérgezték, anyját elgázolták. A történtek után apjával és testvérével visszatértek Afganisztánba, abban bíztak rokonságuk tán mégiscsak jobban megvédi őket, mint az idegen környezet. Tévedtek. Őt és testvérét iskolába menet rendszeresen bántalmazták. Testvére egyik szemére megvakult. Ezután már iskolába sem jártak, de a rejtőzködés sem segített rajtuk. Az ellenséges család tagjai ugyanis elrabolták Zemart, fogva tartották, megkínozták és megerőszakolták. A fiú börtönéből az árnyékszék pöcegödrén keresztül szabadult. Hazamenekült, majd apjával úgy döntöttek, jobb lesz, ha elhagyja az országot. Nekivágott tehát a hónapokig tartó vándorútnak Európa felé. Testvére és édesapja, aki időközben egy öngyilkos merénylő robbantása során lebénult, nem tudott vele tartani. Zemar 2014 őszén lépte át a szerb–magyar zöldhatárt.

A fenti történet leginkább egy durva és túlzó középkategóriás akciófilm forgatókönyvét idézi. Minden bizonnyal valami hasonló juthatott a menekültügyi ügyintéző eszébe, mert első fokon megalapozatlannak minősítette a kérelmet és szavahihetetlennek a kérelmezőt. A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH) nem adott semmiféle védelmet neki, sőt azt is megállapította, hogy a visszaküldés tilalma esetében nem áll fenn, mert Zemar kabuli, és az afgán főváros biztonságosnak számít. Ez akár ahhoz is elvezethetett volna, hogy újra megkínzói kezébe kerül. A BÁH szerint ugyanis életszerűtlen volna, hogy megverték, megerőszakolták, majd ezután pöcegödrön keresztül szökött el fogvatartói elől. Továbbá ellentmondásokat véltek felfedezni a 17-18 éves Zemar idegenrendészeti meghallgatásai során tett nyilatkozatai között.

A fiút képviselő Fazekas Tamás, a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédje a BÁH határozatának bírósági felülvizsgálatát kezdeményezte. A kereset lényegi részét képezte a Cordelia Alapítvány által kiállított szakorvosi vélemény, amely megállapította, hogy a felperes tünetei alapján súlyos embertelen bánásmód elszenvedője volt. Ezzel szemben a BÁH eljárásában a szakértő csupán egy rövid személyes vizsgálatra alapozta véleményét, amely furcsa mód még külsérelmi nyomok hiányát is rögzíti, miközben a fiú testén számtalan szúrt és vágott seb is látható.

A bíróság személyes meghallgatás alapján Zemart szavahihetőnek fogadta el. Megállapította, hogy a fiú vérbosszú áldozatának tekinthető, tehát a genfi egyezménybe foglalt meghatározott társadalmi csoporthoz tartozik, azaz menekült státusz illeti meg. Továbbá szakorvosi vélemény alapján szintén megállapította, a fiú sérülései egyértelművé teszik, hogy súlyosan kínzó, embertelen bánásmódnak volt kitéve hazájában.

Zemarnak tehát nem kell tovább rettegnie a bizonytalanságtól, az esetleges kitoloncolástól, esélyt kapott a békés életre, továbblépésre, családalapításra. Nem lesz könnyű, de a nehezén tán már túl van.

(A menedékkérő nevét elváltoztattuk. A többi adat megfelel a valóságnak.)

Gaál Balázs