Tegnap jelentette be a Szijjártó Péter külgazdasági miniszter, hogy jövő hét szerdáig kell a belügyminiszternek elvégeznie a felkészülést, utána 4 méter magas kerítéssel történik meg a „fizikai lezárás” a 175 kilométeres szerb–magyar határ teljes vonalán. A Magyar Helsinki Bizottság érvei az új vasfüggöny ellen.
Tisztelt Miniszter Úr!
Tegnap értesülhetett az ország közvéleménye arról, hogy a kormány műszaki zárat akar építeni a teljes szerb–magyar határon.
Mindannyian tudjuk, a korábbiakhoz képest az utóbbi két évben megsokszorozódott a menedékkérelmek száma, az irreguláris migráció kezelése valóban nagy feladatot jelent a határrendészetnek és a kapacitáshiánnyal küszködő menekültügyi hatóságnak. A kormány maga is elismeri, a menedékkérők túlnyomó többsége nem marad Magyarországon, amint teheti, Nyugatra megy. A kormány viszont attól tart, hogy a továbbálló, de menedékkérelmüket először Magyarországon benyújtó külföldieket a nyugati államok a dublini rendeletre hivatkozva tízezrével toloncolják majd vissza, és hazánk hatalmas menekülttáborrá válik.
Orbán Viktor miniszterelnök május 18-án Debrecenben egyértelművé tette, mi a kormány célja: „mi azt akarjuk, hogy ne jöjjenek már többen, és akik itt vannak, pedig menjenek haza”. Most azt halljuk, a kormány végső eszköze lenne a tervezett fémkerítés és szigorított határvédelmi rendszer.
A Magyar Helsinki Bizottság sem a kormány deklarált céljával, sem a készülő intézkedésével nem ért egyet. Az új vasfüggöny ugyanis nem fogja megoldani a mostani problémákat, viszont számos újat teremt. Bármilyen fizikai korlátot állítunk is a potenciális menedékkérők elé, nem lehet megakadályozni, hogy az ország területére beléphessenek és ott menedékjogért folyamodjanak.
„Vasfüggönyellenes” érveink a következőek:
1) A Helsinki Bizottság is úgy látja, a menedékkérelmek megsokszorozódása, és különösen az, hogy 2015 márciusa óta a menedékkérők 60–80 százaléka klasszikus válságtérségekből (Szíria, Afganisztán, Irak stb.) érkezik, új típusú és növekvő terheket ró a kapacitásproblémákkal küszködő állami hatóságokra. Ezeket egy kerítés nem oldja meg, mert önmaga a műtárgy – később részletezett körülmények miatt – képtelen lesz gátat vetni a migrációnak, és semmiben nem változtat hazánk földrajzi helyzetén. Kormánypárti politikusok szerint Magyarország mai legnagyobb problémája az „illegális bevándorlás”, ehhez képest a menedékkérőkkel foglalkozó hatóságok nem kapnak kellő segítséget a kormánytól; a határrendészet, menekültügy, szociális ellátás területén dolgozók felelősségteljes és nehéz munkája sem anyagilag, sem erkölcsileg nincsen elismerve. A magyar menekültügy forrásigénye valóban nőtt az előző évek kevésbé jelentős kiadásaihoz képest, de egyáltalán nem lettek elviselhetetlenek. Az „Új Vasfüggöny-fejlesztési Tervre” fecsérelt források töredékéből jelentősen enyhíthető lenne a menekültügyi kapacitáshiány.
2) Egyelőre nem ismeretes, mennyibe kerül majd az építés, fenntartás és működtetés költsége. Annyi bizonyos, nem lesz olcsó, és erősen kétséges, hogy az Európai Unió adna-e erre támogatást. Ha csak az építésnek a sajtóban keringő 22 milliárdos tételét vesszük, az a 2014-ben menekültügyre fordított költségeknek a 846%-a lenne. Ezt az értelmetlenül kidobott pénzt és a működtetés járulékos költségeit hatékonyabban is el lehetne költeni. Már csak azért is biztosak vagyunk ebben, Miniszter Úr, mert két hete a rendészeti bizottság ülésén éppen Ön mondta el, hogy az „illegális határátlépők 97–98 százalékát” ma is elfogja a magyar rendőrség.
3) A kormánytagok azzal is indokolják a kerítést, miszerint reális veszélye van annak, hogy a menedékkérelmüket először Magyarországon benyújtó, majd másutt újra próbálkozó külföldieket a nyugati államok a dublini rendeletre hivatkozva tízezrével toloncolják majd vissza, és hazánk hatalmas menekülttáborrá válik. Mi a jövőbe nem látunk, de eddig nem ugrott meg különösebben az EU más tagállamából ide visszaküldött külföldiek száma: tavaly egész évben 827 volt, idén az első négy hónapban 522 visszavétel történt. Noha Németország szerint 2015 első negyedévében 2952 menedékkérő először Magyarországon kért menedékjogot, mégis csak 42 embert küldtek vissza ide ebben az időszakban. Nem valószínű, de tegyük fel, hogy idén akár ötezerre emelkedne a visszaküldöttek száma, ám mivel a kormány szerint ők eleve „gazdasági bevándorlók”, csak rövid ideig jelentenének terhet az országnak. Ha viszont csoda történne, és Magyarország elismerné sokuk menedékjogát (más uniós tagállamokban 45 százalék az átlagos elismerési arány), abba sem roppanna bele az ország. Ellátási költségeik, amelyekhez az EU is hozzájárul, még mindig eltörpülnének a kerítésépítés és működtetés költségei mellett. Hazánk 1990 óta ad menedékjogot, jó, ha mégis 3 ezer háromezer menekült vagy oltalmazott él itt. Ausztriában friss adatok szerint 56 ezer, Belgiumban 29 ezer, Lengyelországban 16 ezer ez a szám.
4) Egy ekkora építkezés akár évekig is elhúzódik. Közismert összefüggés, hogy egy előre kalkulálható változás (ilyen az előre bejelentett áremelés vagy jelen esetben egy irreguláris migrációs útvonal ütemezett megnehezítése) arra készteti a szereplőket, hogy minél hamarabb, addig, míg lehet, éljenek a még mutatkozó kedvező lehetőséggel, sőt, ez a helyzet olyanokat is arra ösztökél, hogy lépjenek, akik egyébként nem feltétlen tették volna. A kormány kevés intézkedéssel tudná jobban gerjeszteni az „illegális migrációt”, mint éppen a kerítésépítéssel való fenyegetéssel.
5) Valóban, nem ismerünk olyan nemzetközi jogi rendelkezést, amely megakadályozhatná a tervezett „fizikai lezárást”. Viszont a nemzetközi jog alapján a kerítésnek mindenképpen a magyar állam területén kell húzódnia, tehát a Szerbia felé néző oldalának is. Így a kerítéshez érkező vagy arra felmászó személy magyar területen, magyar joghatóság alatt fog tartózkodni, jogi értelemben nem lesz tehát „kizárva” Magyarországról, és elvileg technikai értelemben sem lesz megakadályozva abban, hogy menedékjogot kérjen.
6) Ha megépül a műszaki zár, attól még nyilvánvalóan nem szűnnek meg a határátkelőhelyek, mert a normális határforgalmat biztosítani kell. A határátkelőknél jelentkező vagy ott feltartóztatott migránsokat sem lehet majd megakadályozni abban, hogyha akarnak, menedékkérelmet terjesszenek elő.
7) A rendőrségnek a menedékkérők számára biztosítania kell az ország területéhez és a menedékjogi eljáráshoz való hozzáférést, ez egyértelmű nemzetközi és nemzeti jogi előírás. Sem a kerítésnél, sem a határátkelőnél nem tehet úgy a rendőr vagy más hivatalos személy, mintha „nem hallaná”, ne szerezne tudomást szóban (mondjuk, kiáltozva) előadott menedékkérelemről vagy esetleg ne értené meg azt. Ha így tenne, kötelességszegést követne el, hiszen a rendőrségről szóló törvénynek az emberi jogok védelmét előíró 2. szakaszával ellentétesen járna el. A menedékkérelem benyújtásának ugyanis érthető módon nincsenek formai, nyelvi feltételei, és nem kell érvényes úti okmánnyal vagy vízummal, tartózkodási engedéllyel rendelkezni ehhez.
8) Amennyiben parancs vagy más jogi norma tiltaná meg hivatalos személyeknek, hogy a „kerítésnél előterjesztett” menedékkérelem esetén eljárjanak, Magyarország megsértené a menekültek helyzetéről szóló genfi egyezményt (33. cikk), az Emberi Jogok Európai Egyezményét (3. cikk) és az uniós jogot (Eljárási Irányelv, preambulum 25–26. bek., és 6. cikk). Ez a fajta gyakorlat ellentmondana az Alaptörvény XIV. cikk (3) bekezdésének is, amely kimondja: „Magyarország – ha sem származási országuk, sem más ország nem nyújt védelmet – kérelemre menedékjogot biztosít azoknak a nem magyar állampolgároknak, akiket hazájukban vagy a szokásos tartózkodási helyük szerinti országban faji, nemzeti hovatartozásuk, meghatározott társadalmi csoporthoz tartozásuk, vallási, illetve politikai meggyőződésük miatt üldöznek, vagy az üldöztetéstől való félelmük megalapozott.”
9) Szemben a kormányfő állításával, sem Szerbia, sem az Európán túlról érkező irreguláris vándorok útvonalán lévő Macedónia és Görögország nem számít ún. biztonságos harmadik országnak a menedékkérők számára. 2011-ben Görögország addig is szinte működésképtelen menekültügyi rendszere összeomlott, azóta egyetlen uniós tagállam sem küld oda vissza senkit. Macedóniában a menekültügyi eljárás és az ellátórendszer teljes mértékben alkalmatlan a védelem nyújtására, egyetlen 150 fős menekülttáborban tudják a kérelmezőket elhelyezni. Szerbiában pedig 2008-tól 2014-ig 29 ezer kérelmező közül mindössze 18 menekülő jutott valamilyen védelemhez, valamint az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága is megerősítette, hogy továbbra sem tekinthető biztonságos harmadik országnak. Tehát „fizikai lezárással” akadályozni azt, hogy a menedékjogi szempontból kockázatosnak számító országokból érkező menekülők hazánk területére lépjenek és menedékjogot kérjenek, embertelen és jogsértő gyakorlat lenne.
10) Az olyan kerítést, amelyik nem záródik össze, meg lehet kerülni. Azért is tévedés az afrikai spanyol enklávék (Ceuta és Melilla) párhuzamának emlegetése, mert ott az apró területeket körkerítés szegélyezi. Jelen esetben az új magyar vasfüggönyt Románia és Horvátország felé kerülhetnék meg. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szomszédos országokon át vándorló migránsok majd elkerülik Magyarországot. Arra lehet ugyanis számítani, hogy a belépésük helye fog megváltozni, de túlnyomó többségük ugyanúgy rajtunk keresztül tart majd Nyugatra, mint most is.
11) Amennyiben a fémkerítés megléte együtt jár a menedékkérelmek figyelmen kívül hagyásával – amire sajnos nagy esélyt látunk, mert különben mi értelme lenne magának a műszaki zárnak –, Magyarország számolhat a nemzetközi bíróságok (a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága és a luxembourgi Európai Bíróság) elmarasztaló ítéleteivel.
12) A vasfüggöny valóban megnehezítené az irreguláris migránsok vándorlását, de egyben az illegális utakat szervező embercsempészeknek kedvez, növeli az „áraikat”. A határzár erősítené a korrupciós kockázatokat is. Ráadásul éppen azokat a migránsokat sarkallná kétségbeesett, önveszélyes vagy a határ őrzőit is veszélyeztető akciókra, akik leginkább rászorulnak a védelemre.
13) A fentiekből következik: a kormány kitűzött céljának („ne jöjjenek már többen”) az elérését az új vasfüggöny önmagában nem tudja garantálni. Ahhoz fel kellene mondanunk a menekültekről szóló genfi egyezményt is, a menedékjog totális megszűnését kellene deklarálnunk Alaptörvényünk módosításával, ki kellene lépnünk az Európa Tanácsból és az Európai Unióból, végeredményben ki kellene iratkoznunk a civilizált világból. És ennek a nem kívánatos rendszerváltásnak a szörnyűséges járulékos költségeit is érdemes figyelembe venni, ha a kerítésépítés árával kalkulálunk.
14) Az utolsó érvünk erkölcsi természetű. Tavaly ünnepeltük a vasfüggöny megszüntetésének 25 évfordulóját. A miniszterelnök egy hónapja még így beszélt: „A menekülteket Magyarország mindig is befogadta, a mi szívünkben van irgalom, mi a polgári, nemzeti és keresztény táborhoz tartozunk, tudjuk, hogy mit jelent a felebarátunk iránti kötelezettség. […] Ezeket az embereket Magyarország mindig is megfelelő eljárási rendben, korrekt formában és barátsággal fogadta.” Most pedig odáig jutottunk, hogy a nemzeti ügyek kormánya új vasfüggönyt felállítását tervezi, ráadásul teljesen értelmetlenül. A tervezett projekttel a kormány olyan erkölcsi felelősséget vesz magára, amelynek képtelen lesz eleget tenni. Az üldözöttek totális megfosztása a védelemtől nem csak jogsértő, de embertelen tett is lenne.
Tisztelt Miniszter Úr!
Ezek alapján arra kérjük, olyan javaslatot terjesszen a Kormány elé, amely elveti a szerb határra építendő „fizikai lezárást”, viszont kellő támogatást ad a menedékkérőkkel foglalkozó állami szervezeteknek. Különösen fontosnak tartjuk Magyarország szempontjából is, hogy minél hamarabb európai szintű megoldás szülessen a növekvő menekültügyi kihívás kezelésére. Ehhez azonban konstruktív magyar hozzáállásra és fordulatra van szükség a kormány politikájában.
Nyílt levelünk pdf-változata itt található.
