Ma ítélték el izgatás miatt Tomcat bloggert. Védekezése arra alapult, hogy ő nem azonos önmagával, de szerepéből kiesett. A Pesti Központi Kerületi Bíróságon ott járt kollégánk is. Helyszíni beszámoló.

[caption id="attachment_1301" align="aligncenter" width="560" caption="Összetört Tomcat játékrepülő. Lezárt légi folyosó"][/caption]

Szerda reggel a tárgyalóterem előtt a TASZ és a Helsinki Bizottság munkatársai mellett néhány Tomcat-szimpatizáns is megjelent. Balla Judit bíró pontos volt, nem úgy a vádlott. Tíz perccel a tárgyalási időpontnak kitűzött fél kilenc után aztán megjelent. Ügyvéd nem volt vele. Indulhatott a tárgyalás.

A bíró ismertette Polgár Tamás, a közismert Tomcat korábban tett indítványát, hogy zárt tárgyalást rendeljen el a bíróság. Az eddig szólásszabadság és nyilvánosság meggyőződéses híveként parádézó vádlott javaslatát a bíróság elutasította, hiszen Polgár nem jelölt meg egyetlen olyan indokot sem, amely alapján helyt adhattak volna indítványának.

A bíróság megkérdezte, hogy korábban volt-e büntetve, s Tomcat emlékeit felidézve válaszolta, hogy igen, kétszer pénzbírságot kellett fizetnie. A bírónak természetesen rendelkezésére állt a vádlott előélete, s sorolta: 2008-ban garázdaság miatt pénzbüntetésre ítélték, 2010-ben becsületsértés vétsége miatt megrovásban részesítették, 2012-ben pedig szintén garázdaság vétsége miatt pénzbüntetésre ítélték. Jelenleg garázdaság, iparjogvédelmi jogok megsértése, becsületsértés és önbíráskodás miatt folynak vele szemben eljárások.

A bíró kérdésére, hogy bűnösnek érzi-e magát közösség elleni izgatás bűntette elkövetésében, nemmel felelt.

Védekezésképpen előadta, hogy a szakértői vélemény sem tudta kétséget kizáróan bebizonyítani, hogy ő írta-e a bejegyzést, s ezért a bíróság nem állapíthatja meg a bűnösségét.

A bíró erre megkérdezte, hogy ő írta-e a bejegyzést, ám erre a kérdésre a vádlott már nem volt hajlandó válaszolni. Tomcat ezek után a berezelt gyűlölködők által ilyenkor használatos frázisokkal állt elő: bejegyzését kiragadták a kontextusából, csak konkrét bűnelkövetőkkel szemben fogalmazott meg véleményt, és az még a véleménynyilvánítás szabadságának körébe belefér. Megkérdőjelezte a magyar állam joghatóságát is, mert a szerver, amelyen tárolta a bejegyzést, Amerikában van.

Védekezése tehát három érvre épült: 1) nem bizonyított, hogy ő írta a bejegyzést; 2) a magyar államnak nincsen joghatósága az ügyben; s 3) ő nem általánosított véleményt fogalmazott meg a cigányokkal szemben, hanem azok kapcsán a bűnt elkövető cigányok kapcsán fejtette ki véleményét, akik a blogbejegyzése aktualitását adó videóban szerepeltek.

Előjött a másik szokásos klisével, miszerint a „fajvédők” (jogvédők) kettős mércét alkalmaznak: „persze akkor a fajvédők nem tesznek feljelentést, amikor valaki a magyarságra tesz becsmérlő kijelentéseket, alsóbbrendű embernek nevezve őket, ám az ő, cigányokkal kapcsolatban megfogalmazott véleménye után egyből feljelentik”.

A vádlotti védekezést követően az ügyésznek egyetlen kérdése volt: – A Tomcat becenév az ön beceneve? – Nyomozza ki! – hangzott a merész válasz.

A bíró ekkor ismertette a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat igazságügyi nyelvészszakértőjének terjedelmes szakvéleményét. Ebben a szakértő az inkriminált blogbejegyzést vetette össze a Polgár Tamás ujjaiból származó több, másik posztot, valamint bírósági beadványaival, amelyeket más ügyekben tett.

Tomcat a tárgyalás alatt a telefonján játszott, amit csak akkor függesztett fel, amikor ő beszélt, s később, mikor ítéletét hallgatta elképedve.

A szakértő arra kereste a választ, hogy felfedezhetőek-e a szövegekben közös vonások, illetve arra, hogy valóban Polgár írta-e a gyűlöletet keltő szöveget. A szakértő többek között megállapította, hogy az összehasonlított mintákban felfedezhető, hogy „felbukkannak bennük egyéni megfogalmazásra utaló szavak”. Volt olyan szöveg, mellyel összehasonlítva a szakértő azt tudta megállapítani, hogy valószínűsíthetően azonos a két minta, s más mintával összehasonlítva pedig „kategorikusan kijelenthető, hogy az inkriminált szöveg” és egy másik, Polgár Tamás által írt szöveg, azonos személytől származik.

A nyelvészszakértő szerint „nagy valószínűséggel azonos” az inkriminált szöveg írója azzal, aki a többi, Polgár Tamás által írt szöveget írta, ezért az inkriminált bejegyzésnek is „ő lehet a szövegezője”.

A vádlott következhetett megint. Újra elmondta, hogy a szakértői vélemény szerint nem biztos, hogy ő írta ezt, ezért csak valószínűsítésről lehet beszélni, ami nem alkalmas arra, hogy a bűnösségét erre alapozzák, s ez „legfeljebb csak közvetett bizonyítékként” használható fel.

A bíró ekkor megint az ügyész felé fordult, aki tett is indítványt: hallgassanak meg tanúkat. A vádlott reagálhatott: nem értett egyet az ügyésszel, ami még fontosabb, a bíró sem, s ezzel lezártnak tekintette a bizonyítási eljárást, s hozzáfogott ahhoz, hogy ismertesse a per iratait.

A feljelentés ismertetésével kezdte, a feljelentők (az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány, a NEKI, a TASZ és a Helsinki Bizottság) nevének felolvasása alatt Tomcat gúnyosan mosolygott. A peranyag szerint a rendőrség már 2009 nyarán ügyészi állásfoglalást kért, amely aztán úgy szolt, hogy a bűntett megállapítható. A nyomozásba bevonták a Nemzeti Nyomozó Iroda Csúcstechnológiai Bűnözés Elleni Osztályát is, mely szerint a Bombagyár nevű blogot, melyen az írás megjelent, egy Polgár Tamás nevű személy üzemelteti, ezért tőle kell tájékoztatást kérni arról, hogy ki is írhatta a szóban forgó bejegyzést.

Az ügyész vádbeszédét azzal kezdte, hogy két bizonyítandó tényt kellett körbejárni: 1) Ki írta a bejegyzést? 2) Kimeríti-e a bejegyzés tartalma a Btk. 269. §-nak, a közösség elleni izgatásnak a bűntettét, amely szerint aki nagy nyilvánosság előtt a magyar nemzet vagy valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport vagy a lakosság egyes csoportjai ellen gyűlöletre uszít, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Az ügyész szerint – annak ellenére, hogy a vádlott tagadta bűnösségét, szerzőségére vonatkozóan pedig nem volt hajlandó válaszolni – mindkét kérdésben sikeres volt a bizonyítás. Elmondta, hogy mivel Polgáré az oldal, s a szakértő is alátámasztotta a szerzőséget, nem lehet kétséges, hogy aki írta a bejegyzést, az maga Polgár Tamás. Az ügyész ismertette, hogy saját vádlotti beadványában a vádlott maga írta le, hogy ő az oldal főszerkesztője, s az arcképe is láthatóan szerepelt a blogbejegyzés mellett. Az pedig, hogy Polgár Tamás azonos Tomcattel, az ügyész szerint „köztudomású ténynek is tekinthető”. (Való igaz, Polgár többször szerepelt nagy nyilvánosság előtt, mint Tomcat.)

A második kérdést is bizonyítottnak látta az ügyész, hiszen nem eredmény-bűncselekményről van szó, tehát a megvalósításának nem feltétele, hogy a hatóság tudomására jusson olyan erőszakos bűncselekmény elkövetése, amely a gyűlöletre uszító cikk következménye. Sőt, nem is célzatos a bűncselekmény, tehát az sem feltétele a közösség elleni izgatás bűntette elkövetésének, hogy az elkövető valóban azt kívánja elérni véleménynyilvánításával, hogy valaki később erőszakos cselekményeket kövessen el. Annyi szükséges hozzá, hogy kiterjedjen a gyűlölködő tudata ennek a lehetőségére is.

Az ügyész indítványa szerint már a bejegyzés első felében olvasható „ajánlások” is kimerítik ezt a bűncselekményt, melyek szerint: „Olyan légkört kell teremteni Magyarországon, ami a cigányok számára elviselhetetlen. El kell őket nyomni, ki kell szorítani a közéletből, a kultúrából, és mindenféle etnikai jellegű megnyilvánulásukat kíméletlenül elfojtani.”

Ám az ezt követő mondatok sem tartoznak bele a véleménynyilvánítás szabadsága által védett mondatok körébe, tovább fokozzák a bűncselekmény súlyosságát, s ezért egyszerűsítik megítélését: „a - számunkra - deviáns cigány fiatalok kegyetlen és céltalan megalázásával”, valamint a „ne sírni tessék, hanem keresni a lehetőséget az ellencsapásra. A ti utcasarkotokon tán nem ácsorog egy drapp galeri? Szedjetek össze húsz embert, menjetek le, és egy szó nélkül verjétek szét őket.”

Az ügyész szerint enyhítő körülmény a cselekmény óta eltelt idő, ám súlyosbító körülményként kell értékelni a tényt, hogy a vádlottat többször ítélték már el büntetőügyben. Mindezért az ügyészség börtönbüntetés kiszabását indítványozta a vádlottra, ám azzal, hogy a bíróság a szabadságvesztés letöltését próbaidőre függessze fel.

Az ügyész tehát nem kérte a bíróságot arra, hogy súlyosbító körülményként értékelje a feljelentésben is szereplő tényt, hogy a gyűlöletre uszítást Polgár Tamás akkor követte el, amikor az ország különböző részeiben találomra cigányokat öltek meg származásuk miatt.

A vádlott az utolsó szó jogán annyit mondott, hogy magánvéleményét fejtette csak ki (ezzel egyébként Polgár utólag mégiscsak elismerte, hogy ő írta a gyűlöletposztot). Utolsó bizodalma a bíróságban van, s felvetette, hogy az ügyészséggel szemben szeretne lépéseket tenni, amely enged a „fajvédők” politikai koncepcióra alapuló nyomásának.

Az egy órára visszavonuló bíróság már 11 óra előtt meghozta döntését: egy év és két hónap börtönbüntetésre ítélte a bíróság Polgár Tamást, mely büntetést öt év próbaidőre felfüggesztette.

A bíróság a blogbejegyzés szerzőjének kilétére vonatkozó kérdésben rámutatott arra, hogy önmagában a szakértői vélemény még nem jutott kétséget kizáró bizonyossággal arra a következtetésre, hogy az inkriminált bejegyzés szerzője a vádlott lenne. Ám a bíróság szemfülesen rájött, hogy Polgár Tamás maga ismerte el ebben az ügyben tett saját beadványában, hogy ő írta a bejegyzést, hiszen a cigányokkal kapcsolatos bejegyzésére „véleményemként” utalt.

A második kérdésben a bírónő nem értett egyet az ügyésszel abban, hogy a szöveg első felében szereplő mondatokkal a vádlott megvalósította volna a bűncselekményt, ám álláspontja szerint az egész cikk felépítése vezeti fel a cikk végén lévő mondatokat: „Ne sírni tessék, hanem keresni a lehetőséget az ellencsapásra. A ti utcasarkotokon tán nem ácsorog egy drapp galeri? Szedjetek össze húsz embert, menjetek le, és egy szó nélkül verjétek szét őket.” – És ezek a szentenciák „erőszak tételére, bántalmazásra uszítanak”, mert „ez lépi túl a küszöböt, ez után reális a lehetőség, hogy a cikket olvasva ilyen bűncselekmény elkövetésre kerüljön”.

A bíróság nem fogadta el a vádlott azon védekezését, mely szerint ő csak a konkrét bűnelkövetőkkel kapcsolatban fejezte ki véleményét, hiszen a gyűlöletre uszító mondat az „utcán ácsorgókra” vonatkozott, tehát bárkire, aki cigány, s az utcán „ácsorog” éppen.

A vádlottnak a kettős mércére vonatkozó kifogását azzal intézte el a bíróság, hogy az ítészek csak abban az ügyben tudnak ítélkezni, amelyet eléjük visznek. Amiben nem született feljelentés, a rendőrök nem nyomoztak, az ügyész nem emelt vádat, abban ítélet sem lesz.

A bíróság enyhítő körülményként fogadta el az idő múlását, mert ezt nem lehetett a vádlottnak felróni. Súlyosbító körülményként vette figyelembe viszont, hogy a bűnöst többször ítélte már el a bíróság.

A Btk. ennél a bűncselekménynél nem teszi lehetővé, hogy a letöltendő szabadságvesztés helyett alternatív büntetést szabjon ki a bíróság, csak különös méltánylást érdemlő körülmény fennállása esetén, ám ilyen nem merült fel a vádlott kapcsán.

A bíró az ítélet indokolásában elmondta, hogy a maximum három év büntetésnek az alsó határához közelítő börtönbüntetésben látta a kellő visszatartó erőt, ám a próbaidőt a törvényi maximumban határozta meg. Ezt azzal indokolta, hogy 2009 óta a gyalázkodó, gyűlöletre uszító cikkeknek olyan hulláma indult el, amely miatt a leghosszabb ideig tartó felfüggesztett börtönbüntetés tudja csak visszatartani a vádlottat és adott esetben másokat egy újabb hasonló bűncselekmény elkövetésétől.

Az ügyész tudomásul vette az ítéletet, Tomcat ezzel válaszolt: „A Justizmord ellen fellebbezek.”

Somogyvári Zoltán

Jogi úton fel lehet-e lépni Bayer Zsoltnak vagy bárki másnak a cigányellenes uszítása, izgatása ellen? A hazai gyakorlat azt mutatja, hogy nem. A reménytelen helyzetben némi reményt adhat egy másik újnáci ellen folyó per.

[caption id="attachment_1271" align="aligncenter" width="560" caption="Jean-Michel Basquiat: Halállovas (1988). Szőrin üli"][/caption]

Bayer Zsolt gyűlöletkeltő és hazug cikket írt a cigányokról. Ezen a tényen, a szerző bestialitásán és szövege brutalitásán az az izzadságos magyarázkodás sem segít, amit ma közölt tőle a Magyar Hírlap. A publicista azzal kíván menekülni a pácból, hogy elbagatellizálná mondandójának lényegét, miszerint cikkét szándékosan írta túl, és dehogy akar ő cigányokat bántani vagy legyilkoltatni, csak arra vágyott, hogy „ne lehessen tovább hajókázni a politikai korrektség és a semmittevés langyos és büdös tavacskáján”. Széles Gábor laptulajdonosnak és Stefka István főszerkesztőnek a politikai vádaskodáson túl pedig csak annyi a mondanivalója, hogy a lap főmunkatársának írása publicisztika, márpedig „a vélemény szabad”.

Nem világos, miért változna meg egy ártó cselekmény megítélése attól, hogy az imposztor később zavartan kijelenti, azt valójában polgárpukkasztásnak vagy meghökkentésnek szánta. Fogadkozzon bármennyire, a sértettnek az csak pofon marad.

Jelen esetben Bayer megsértette a magyar nemzet részét képező hazai cigányságot, amikor azt állította: a romák jelentős része „nem alkalmas az együttélésre. Nem alkalmas arra, hogy emberek között éljen.” Merthogy „a cigányság ezen része állat, és állatként viselkedik”. De még ennél is tovább ment. „Az állatok meg ne legyenek. Sehogyan se. Ezt kell megoldani – de azonnal és bárhogyan!” – zárja iszonyú mondandóját. És most azzal védekezik, mint annyi más rajtakapott, de berezelt szájhős, hogy idézzék őt pontosan, ne a szövegösszefüggésekből kiemelve. Pedig az írás mondandója mindenki számára világos. Cikke első részében a romák „jelentős részét” azonosítja az állatokkal, mégpedig mindjárt olyanokkal, amelyek emberekkel való együttélésre alkalmatlanok, tehát nem kedves és hasznos kutyákkal, macskákkal, lovakkal, hanem kártevőkkel, élősködőkkel, majd a cikk végén már csak azért fohászkodik, hogy ezek az állatok ne legyenek, ezt kell megoldani azonnal és bárhogyan.

Kígyók és csótányok

A szövegértelmezés nem könnyű dolog, még egy egyszerűnek látszó szövegnek is sok-sok olvasata lehetséges. De a végletekig nem lehet szétrelativizálni a szót és a szöveget, a kontextus ismerete ugyanis a legtöbbször világossá teszi a jelentést. A „végső megoldás” mást jelent egy válóperes ügyvéd, mint egy náci szájából. Az 1994-es ruandai népirtás idején az Ezer Domb Földjének Rádiója Simon Bikindi énekét harsogta, amiben a hutu sztár a „gyűlölt hutukról” dalolt. Mindenki jól tudta, a gyilkoló hutuk és a menekülő tutszik is, hogy „szereplíráról” van szó: Bikindi dala arról szólt, mit gondolhatnak szerinte a tutszi törzsbeliek a hutukról, ami meghozta utóbbiak harci kedvét, végletekig fokozta vérszomját. Ugyanebben a rádióban legtöbbször nem beszéltek direkten a tutszik kiirtásáról, hanem a „magas fák kivágására” vagy „a munka” elvégzésére buzdították a hallgatóságot. És mint annyi más népirtásnál, itt sem nevezték néven a gyűlölt kisebbséget, hanem emberi mivoltuktól megfosztva állatoknak, kígyóknak és csótányoknak titulálták őket, akiket nem bűn, sőt Istennek tetsző eltaposni. Mindenki tudta, mindez mit jelent. 800 ezer halott és több millió földönfutó óta mi is tudhatjuk.

Bikindi és rádiós kollégái közvetlenül nem vettek részt a vérengzésben, bozótvágó pangáik senki életét nem oltották ki, de uszítókként hozzájárultak a polgárháborús hisztéria kialakításához és fenntartásához. Az ENSZ nemzetközi törvényszéke bűnösnek találta őket. A bűnbánó, az utolsó szó jogán dalra fakadó, a szeretetről és békességről hozsannázó Bikindi 15 évet kapott.

Gaz és szenny

Nálunk nincsen polgárháború, nincsen népirtás, Európában élünk. Mégsem mondhatjuk, hogy a társadalom védve van a gyűlöletbeszéd jelentette veszélyektől. Saját múltunk és a délszláv háborúk is arra intenek, hogy ne vegyük félvállról a problémát.

De mi akkor a teendő, ha két olyan különösen fontos és védendő emberi jog ütközik egymással, mint a szólásszabadság és az emberi méltóság? A polgárok egyik csoportját gyalázó, sőt őket létükben fenyegető nagy nyilvánosság előtt képviselt véleményt is megilleti-e védelem, vagy éppen ellenkezőleg nincsen-e sürgős tennivalója vele szemben az államnak? Efféle kérdések is megfogalmazhatók Bayer Zsoltnak a minap megjelent gyűlöletcikke nyomán.

– Aki ilyet ír, az gazfickó, az az újság meg, amelyik ezt közli, az szennylap – nyilatkozta Majtényi László, az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet elnöke. Ám azonnal hozzátette: jogállamban a gazfickókat is megilleti a szólásszabadság és mindenféle újság megjelenhet. Mármost milyen következményei lehetnek mégis az efféle förtelmes, közösségellenes gondolatoknak a megfogalmazójukra nézve? Hogy az a párt, amelyiknek alapítója, egyben civil védelmezője, józanságra inti-e majd őt, nem tisztünk latolgatni – bár már eddig is számtalanszor megtehette volna az ötös számú tagkönyv tulajdonosával, s ha meg is történt, látszatja, sajnos, nem volt. A mai cikke alapján Bayer feltámadó felelősségérzésére is aligha apellálhatunk. Minket „»jogvédő« gazemberként” nyilvánvalóan a jogi következmények érdekelnek leginkább. Végül is egy visszaeső szellemi kútmérgező esetében ésszerűnek tűnik felvetni, ha már a környezete nem akadályozza meg őt, szankcionálható-e kárhozatos tevékenysége jogilag, nehogy mások is kedvet kapjanak a gyűlöletkeltésre, csőcselékszervezésre.

Polgárjogi úton

Az egyik lehetőség elsősorban az olyan helyeken dívik, ahol a szólásszabadság kiemelt védelmet élvez és a szélsőséges vélemények közlése gyakorlatilag semmilyen büntetőjogi korlátba nem ütközik. Ott a sértetteknek módjában áll személyiségi jog megsértése miatt a gatyát is leperelni az ellenük uszító és róluk valótlanságokat állító alperesről. Ehhez az kell, hogy a bíróságok elismerjék, hogy az adott közösség tagjára „átsugárzik” az általánosságban megfogalmazott rágalom.

Nálunk egyelőre nincs így. A bíróságok eddig úgy értelmezték a Polgári Törvénykönyv hatályos szabályait, hogy a bizonyíthatóan roma, zsidó vagy meleg felperesek sem jogosultak kártérítésre a közösségüket gyalázó szövegek miatt. A jövőben ez megváltozhat, ha az új Ptk.-t elfogadják, egy kormánypárti módosító ugyanis így szól: „Az egyén személyiségét meghatározó közösséget érő jogsérelem esetén a közösség bármely tagja jogosult személyiségi jogot érvényesíteni, feltéve, hogy a jogsérelem alkalmas arra, hogy a közösség tagjaiban megalapozottan fenyegetettség érzését keltse.” Mondani sem kell, hogy ez áttörést jelentene a mai siralmas gyakorlathoz képest. Igazság szerint a fordultra már évekkel ezelőtt sor kerülhetett volna, ha Sólyom László köztársági elnök nem küldi meg előzetes normakontrollra a baloldali többség által elfogadott rendelkezést vagy legalább a „sürgősséggel eljáró” Alkotmánybíróság 2008 novembere óta talál némi időt a megvitatására.

Büntetőjogi úton

Számos erős demokráciában, annak ellenére, hogy fontos értéknek számít a szólásszabadság, a büntetőjog mégis szankcionálja a gyűlöletbeszédet. Többnyire történelmi tapasztalatok és elővigyázatosság késztette a törvényalkotókat arra, hogy közbűnténynek tekintsék az emberi méltóságot súlyosan sértő, gyűlöletkeltő vélemények hangoztatását és terjesztését.

A gyűlöletbeszédet, a gyűlöletre uszítást a magyar Btk. 269. §-a közösség elleni izgatásnak nevezi, és 1999 óta úgy rendelkezik, hogy aki nagy nyilvánosság előtt a magyar nemzet vagy valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport vagy a lakosság egyes csoportjai ellen gyűlöletre uszít, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Bár a rendelkezés hatályos és uszító szövegek is szép számmal születnek, efféle bűncselekmény tárgyalásáról nem kapunk hírt. A Legfelsőbb Bíróság elvi büntető határozatai kimondják, hogy a fenyegetettségnek nyilvánvalónak és közvetlennek kell lenni ahhoz, hogy az uszító vélemény büntethető legyen. Ezt valóban mindaddig rettentő nehéz megítélni, amíg maga az uszítás célt nem ér és a csoportot fizikai támadás nem éri. Mindezzel együtt feltűnő, hogy például 2011-ben összesen 30 izgatás miatt tett feljelentés egyikében sem emeltek vádat, és 2012 első félévében is ugyanez az „eredmény” született mind a 25 feljelentés nyomán.

Mint ismeretes, az ügyészség megszüntette a nyomozást Tyirityán Zsoltnak a 2011-es Magyar Szigeten elmondott beszéde miatt is. A Betyársereg vezetője a gerilla-hadviselésről értkezett és színes bőr láttán a gépkarabély elsütő billentyűjének elhúzására buzdított. Mindez az ügyészség szerint olyannyira „abszurd fikción alapul”, hogy nem kell komolyan venni. Ugyanúgy, ahogy a fajvédő „csapongó előadásának” más súlyos kijelentéseit sem.

A kockázat el van vetve

Való igaz, valamivel könnyebb a felelősség megállapítása, ha az abszurd fikció valóra válik és a támadás bekövetkezik – csakhogy akkor már más, súlyosabb bűncselekményről, közösség tagja elleni erőszakról (Btk. 174/B §) szól a fáma, ahol a demagógot majd mint felbujtót lehet megbüntetni. Nagy kérdés, mégis minek van egy olyan Btk.-rendelkezés, amely praktikusan és potenciálisan egy súlyosabb elkövetést előzne meg, de nem lehet alkalmazni.

Ki lehet tehát mondani, ma Magyarországon az uszító gyakorlatilag nem vállal jogi kockázatot. – Minek már finomkodni, miért csak gyakorlatilag? – kérdezhetik. Ennek az az oka, hogy a Helsinki Bizottság gyakorlatában akad egyetlen olyan izgatási ügy, ami eljutott vádemelésig. Polgár Tamás, a Tomcat néven ismeretes blogger 2009. június 16-án egyebek mellett arról írt, hogy „olyan légkört kell teremteni Magyarországon, ami a cigányok számára elviselhetetlen. El kell őket nyomni, ki kell szorítani a közéletből, a kultúrából, és mindenféle etnikai jellegű megnyilvánulásukat kíméletlenül elfojtani. Meg kell roppantani a gerincüket. […] Ne sírni tessék, hanem keresni a lehetőséget az ellencsapásra. A ti utcasarkotokon tán nem ácsorog egy drapp galeri? Szedjetek össze húsz embert, menjetek le, és egy szó nélkül verjétek szét őket.”

És hát rendhagyó módon a Helsinki Bizottság és más szervezetek (CFCF, NEKI, TASZ) feljelentése alapján Polgár ellen vádat emeltek. Tárgyalás szerdán, azaz holnap reggel fél 9-kor a PKKB-n (296. tárgyaló). Joggal kérdezhetik, akkor meg miért nem jelenti fel a Helsinki Bizottság Bayert? Nem titok, hosszasan vitatkoztunk róla, míg végül a lelombozó statisztikák meg a rossz tendencia (Tomcat ügye még 2009-es, Tyirityáné 2011-es) miatt úgy döntöttünk, hogy nem fordulunk ügyészséghez. Nem akarjuk, hogy az egyébként is a szólásszabadság és a tabudöntögetés bajnokának szerepében tetszelgő Bayernek pecsétes papírja legyen arról, hogy ilyesmiket írhat következmények nélkül. Ha a jog nem segít, a megvetés és bojkott még mindig megmarad.

Zádori Zsolt