Ötszáz embert végeztek ki közvetlen közelükben az Iszlám Állam terroristái. Két hete indultak neki az útnak azok a szíriai kurd családok hat gyerekkel, akik már nem bírták tovább, és Európában keresnek menedéket. Nekik megfelelne akár Magyarország is, ám menedékjog helyett büntetőítélet, kiutasítás és fogvatartás lett osztályrészük. A Helsinki Bizottság ügyfeleinek helyzetéről ügyvédjük számol be.

Pusztítás szíriai kurd területen, Kobani városában

A szíriai kurd területre tavaly betört az Iszlám Állam terrorszervezet. Martalócai fosztogatnak, gyilkolnak és pusztítanak, nyomukban pusztulás. Ügyfeleink nagyjából két magcsalád, amely egymással is rokonságban áll. A tágabb rokonságukból mintegy hatvan embert öltek meg a terroristák, és ügyfeleink összességében ötszáz ember kivégzését látták. Üldözésük aligha vitatható tehát.

Ehhez képest Magyarország hatóságai először büntetőeljárást indítottak ellenük, mert menekülésük közben tiltott módon átlépték a határzárat. Csakhogy másképpen, legálisan erre nem volt módjuk és idejük. Szíriában magyar vízumot szerezni lehetetlen, különösen úgy, hogy lakóhelyüket körülvette az Iszlám Állam. Gyorsan kellett hát cselekedniük, az időveszteség életükbe kerülhetett volna. Az embercsempészek nem mondták előre nekik, hogy lesz kerítés, csak azt hajtogatták, hogy legálisan fognak átmenni a határon, és a határ túloldalán még a rendőrök is segíteni fognak Németországba jutni.

A hat felnőttet mindegyikét elítélte és egy évre kiutasította a bíróság határzár tiltott átlépéséért, és még azoknál (öten is voltak ilyenek) sem függesztette fel a bíróság az eljárást, akik a tárgyalás során menedéket kértek. A hatodik, egy egyetemista lány csak azért nem kért korábban és a tárgyaláson menedéket, mert nem tudta, hogy a többi családtagja miként dönt – később aztán ő is beadta kérelmét. Ügyfeleink ritka kivételként megfellebbezték az ítéleteket.

A tárgyalásokon a bíró és az ügyész kérdéseiből is jól érezhető volt az irány, illetve az attitűd: miért nem kértek Görögországban védelmet, miért nem próbáltak meg Athénban vízumot szerezni; mit gondoltak, miért van ott a kerítés; láttak-e rajta kaput, vezetett-e oda betonút; utaztak-e már útlevéllel, mert ha igen akkor tudhatják, hogy határátkelőhelyen kell menni.

A szíriai vádlottak védői hivatkoztak a genfi egyezmény 31. cikkére mint jogszabályi engedélyre, értelmezték, csatolták a Szerbiára vonatkozó releváns országinformációt, amely kimutatja, menedékkérőknek miért nem biztonságos, és ezért miért nem sérül a közvetlenség elve. Ismertették az ENSZ Menekültügyi Főbiztosság állásfoglalását, amely szerint ha a külföldiek menekülésükkel megsértik az ország büntetőszabályait, addig fel kell függeszteni a büntetőeljárást, amíg döntés nem születik a menekültkérelmük elbírálásánál. De hiába hivatkoztak két fontos bírósági ítéletre, valamint egy kúriai döntésre, amely bekerült a Bírósági Határozatok Gyűjteményébe, a bírókat ez nem hatotta meg. Ahogyan a végszükségben fennálló közvetlen veszélyre hivatkozás sem.

Érveltek azzal is, hogy a büntethetőséget kizárja esetükben még a társadalomra veszélyességben való tévedés is, mert „nem büntethető, aki a büntetendő cselekményt abban a téves feltevésben követi el, hogy az a társadalomra nem veszélyes, és erre a feltevésre alapos oka van.” Márpedig az a dolog, hogy az illegális határátlépés nem bűncselekmény, csak az, ha az a kerítésen keresztül történik, és az, hogy az ország más részein az állam buszoztatja a menekülőket, és segít nekik abban, hogy akár regisztráció nélkül Nyugatra jussanak, joggal kelti azt a képzetet, hogy az államhatár átlépése Magyarországon nem bűncselekmény. Különösen akkor, ha még csak pár nap telt el az új szabályok hatályba lépése óta.

A bírák szerint viszont a jogszabályi engedély szóba sem jöhet, „hiszen ha a Btk. tiltja, akkor hogyan lehet jogszabályi engedélyről beszélni”. Amúgy pedig Szerbia biztonságos, mert benne van a kormányrendeletben, hogy az. Mondták ezt magabiztosan annak ellenére, hogy a védők felhívták a figyelmét egy egy nappal korábbi bírósági hatályon kívül helyezésre, amiből következik, hogy nem lehet automatikus, minden esetre alkalmazni. Csütörtökön pedig a Békéscsabai Járásbíróságnak arról kellett dönteni, hogy – amint azt a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH) indítványozta – meghosszabbítja-e egy hónappal a családok menekültügyi őrizetét október 22-ig. Meghosszabbította.

Tette ezt annak ellenére, hogy hat gyerekkel vannak, óvadékot ajánlottak fel, egyiküknek pedig műlába van, és az emeletre való közlekedése nehézkes. A BÁH indítványa formális, semmilyen egyedi értékelést nem tartalmaz, a felnőttekkel együtt fogva tartott gyerekekre, azok „mindenek felett álló érdekeire” nem is utal, és erre a bíró sem tért ki az indokolásában. A bíró figyelmen kívül hagyta azt is, hogy egyáltalán nincsen folyamatban a kiutasítás végrehajtása. Szerinte az ügyfelek az – egyébként nem jogerős – bírósági kiutasítás végrehajtásának meghiúsítása érdekében nyújtottak be kérelmet, ezt támasztja alá az, hogy „csak az ítélet után terjesztették elő”. Ez azonban eleve csak az egyikükre, az egyetemista lányra igaz, akinek először tárgyalták a büntetőügyét.

A hatóság a szír migránsok „általános magatartására", illetve arra hivatkozik, hogy eredetileg tovább akartak Nyugatra menni. Ez azonban nem releváns, mert most már itt akarnak maradni. A bíró mégis a BÁH okoskodását fogadta el.

A bíróság úgy tett, mintha itt előzetes letartóztatásról lenne szó, noha neki menekültügyi őrizet fenntartásáról kellett volna dönteni. Ez esetben pedig célhoz van kötve a rendelkezésre állás biztosítása, és mivel az előzetes meghallgatásuk már megtörtént, többüknek van érvényes útlevele is, minden tisztázott, már ebből is megállapítható legalább egy oltalmazott-státusz, szabadítani kellett volna ügyfeleinket. Ám a bíró szerint gyakorlatilag az érdemi határozatig fennáll az a helyzet, hogy „szükség lehet rájuk”, amit szerinte csakis őrizetük fenntartásával lehet biztosítani, meg sem fontolta más, a rendelkezésre állást szintén biztosító alternatív intézkedés alkalmazását.

Az őrizet fenntartása különösen annak fényében kétséges, hogy a strasbourgi bíróság éppen a minap marasztalta el Magyarországot a Helsinki Bizottság fogva tartott szomáliai ügyfeleinek panasza kapcsán, mégpedig részben éppen az alternatív intézkedések lehetősége vizsgálatának elmaradását ítélte egyezménysértőnek.

A mostani békéscsabai bírósági döntésnek nagyon rossz az üzenete. Hiszen azok a családok, akik nem fellebbezték meg a határzáras büntetőítéletüket vagy nem adtak be menedékkérelmet, a félig nyitott balassagyarmati közösségi szállásra kerültek, míg ügyfeleink gyerekestől most fogvatartottak. Úgy látszik, a BÁH a bíróság asszisztenciájával eredményesen tudja fegyelmezési eszközként alkalmazni az őrizetet „renitens” (az igazukat kereső) menekülőkkel szemben, nem hagyván kétséget afelől, hogy mi a helyes irány: hiszen gyorsan tudnak szabadulni a menedékkérelem visszavonásával.

Győző Gábor