Érdeklődve, olykor döbbenten halljuk a híreket az idegenellenes kormányplakátokat lefestőkkel és letépőkkel szembeni szélvészgyors rendőri fellépésről, operatív megfigyelésekről. Hogy a rendőrség megítélésének mennyire használnak ezek az akciók, nem tisztünk megítélni. Azt viszont határozottan állítjuk, hogy a plakátrongálás miatti előállítások jogellenesek voltak, és a plakátok lefestése nem minősül „grafitti-bűncselekménynek”.
A falfirkálással elkövetett rongálás (amely függetlenül attól, hogy mekkora kárt okoz, nem szabálysértésnek minősül, hanem bűncselekménynek) 2010-ben került a Btk.-ba. Az ezt bevezető törvény indokolása szerint a jogalkotó a módosítással az „esztétikus épített környezethez való jogot” kívánta megvédeni. Az Alaptörvény 28. Cikke szerint a jogszabályokat elsősorban a céljukkal és az Alaptörvénnyel összhangban kell értelmezni. A minimális kárt okozó rongálást csak akkor lehet alkotmányosan büntetni, ha van egy kiemelt közérdek – itt az épített környezet épsége –, amely indokolja azt, hogy az állam a legsúlyosabb jogi eszközhöz folyamodjon. Nem véletlenül szerepel a Btk.-ban a „falfirka” szó, ami világosan utal arra, hogy épített, vagyis állandó dolgok védelméről szól a szabályozás.
Arról, hogy nem bármilyen felület esetén alkalmazható a büntetőjog, született is már jogerős bírósági döntés. Ez év január 10-én a Fővárosi Törvényszék helybenhagyta azt az elsőfokú végzést, amely bűncselekmény hiányában megszüntette a Szabadság téri, vitatott emlékműre kihelyezett molinót átfestő karikaturista, Pápai Gábor elleni büntetőeljárást. A döntés indoka ebben az esetben is az volt, hogy az a dolog, amire rajz felkerült, ideiglenes céllal volt elhelyezve, a molinót levétel után nem hasznosítják újra eredeti állapotában: „A falfirka elhelyezésének felülete építmény, épület, műtárgy, közterületi berendezési tárgy. […] Falfirka megállapíthatóságához nélkülözhetetlen a felület nem ideiglenes jellege […]. A felirat eltávolítás egy egyszerű cserével megoldható, ami valódi falfirka, graffiti esetén kivitelezhetetlen, az épületet, műtárgyat, stb. nem lehet kicserélni, épp ez tette az önálló büntethetőséget szükségessé.”
Egyértelmű tehát, hogy egy plakáton, amely nem képezi az épített környezet részét, és amelyet rendeltetésszerűen rövid idő alatt eltávolítanak és eredeti célra nem használnak fel újra, nem lehet elkövetni a „graffiti-bűncselekményt”.
2. Az előállításról
Fentiek alapján világos, hogy egy plakát lefestése legfeljebb szabálysértés lehet. A rendőrségi törvény meghatározza azt, hogy szabálysértés esetén mikor lehetséges valakit előállítani. A szabály úgy szól, hogy az előállítható, aki szabálysértést felszólítás ellenére nem hagyja abba, vagy akivel szemben a szabálysértési eljárás azonnal lefolytatható. Arról egyetlen esetben sem hallottunk, hogy felszólítás ellenére valaki folytatta volna a szabálysértést, és arra sem volt példa, hogy bármely esetben azonnal lefolytatták volna a szabálysértési eljárást. Ez már önmagában elég indok az előállítások jogellenessége mellett. Ehhez hozzátesszük még, hogy az előállításokkal szemben követelmény az arányosság érvényesülése, vagyis az intézkedés nem okozhat olyan hátrányt, amely nyilvánvalóan nem áll arányban az elérni kívánt céllal. Az ismert módon előállítottak esetében pedig nincsen olyan törvényes cél, amelynek eléréshez szükség lenne – az esetként éjjeli – fogvatartásra.
Figyelem! Abban az esetben viszont, ha valaki egyszerre több plakátot rongál meg valamilyen módon, és ezzel vagy a plakát keretében okozott kárral együtt a kár meghaladja a bűncselekményi értékhatárt (50 ezer forintot), valamint az elkövetőt tetten is érik, a rendőrség számára az előállítás kötelező.
