'48-asok menni Amerika, valamint nagyszívű zsidó madám gyámolít nagyszívű muszlim kisfiút, és viszont. Migrációs filmlistánk újabb darabjai.

Egyelőre nem látszanak a menedékkérőknek a Nyugatról visszapaterolt százezrei, amelyeket kormánypárti megszólalók előszeretettel vizionálnak. Mindezidáig százakban mérhető a visszavetteknek száma, akik itt adták be első menedékkérelmüket, de később másutt is megpróbálkoztak vele.

A filmet lényegében születése óta foglalkoztatja a migráció jelensége. A film képes árnyaltan és hatásosan bemutatni a vándorlás, a kiszakadás és a befogadás problémáit. A filmesek – olykor maguk is migránsok, „megélhetési bevándorlók” – gyakran vállalnak sorsközösséget a menekülőkkel, bevándorlókkal. Összegyűjtöttünk 20 migrációról szóló mozgóképet. Többségüket szeretjük, és a maga nemében mindegyik fontos alkotás.

Érdeklődve, olykor döbbenten halljuk a híreket az idegenellenes kormányplakátokat lefestőkkel és letépőkkel szembeni szélvészgyors rendőri fellépésről, operatív megfigyelésekről. Hogy a rendőrség megítélésének mennyire használnak ezek az akciók, nem tisztünk megítélni. Azt viszont határozottan állítjuk, hogy a plakátrongálás miatti előállítások jogellenesek voltak, és a plakátok lefestése nem minősül „grafitti-bűncselekménynek”.

A hivatal elutasította a tartózkodási kérelmét a nigériai férfinak, akinek így magyar feleségét és egyéves kisgyerekét kellett volna itt hagynia. A bíróság most úgy döntött, körültekintőbben kell eljárni a hatóságnak, nem alkalmazhat kettős mércét, és a döntésnél a családi együttélés elősegítése a feladata. 

Mai ítéletében a miskolci közigazgatási bíróság hatályon kívül helyezte a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH) határozatát, amely egy nigériai apuka tartózkodásikártya-kérelmét utasította el. A hatóság arra hivatkozott, hogy a gyermekkel nincsen valódi kapcsolata a férfinak, a gyermek-szülői kapcsolatot csak érdekből, a tartózkodása legalizálása érdekében létesítette. Ha kérelmet jogerősen elutasítják, a férfinak, el kellett volna hagynia Magyarországot, és elszakítják a gyermekétől. Ezek után fordult segítségért a Magyar Helsinki Bizottsághoz. A férfit a bírósági perben Győző Gábor ügyvédünk képviselte.

A nigériai apukának az volt a „bűne”, hogy nem volt otthon, amikor hétköznap napközben (!) a BÁH munkatársai bejelentés nélkül két alkalommal felkeresték. Abban a borsodi faluban ugyanis, ahol élettársával, közös egy éves gyermekükkel, valamint élettársa családjával él együtt, nincs munka, ezért kénytelen gyakran Budapestre utazni, hogy fővárosi munkájával biztosítson megélhetést a családjának.

A BÁH ügyintézőit nem érdekelte, hogy az egyik alkalommal az élettársa jelezte, a férfi aznap reggel indult el Budapestre, és estére már itthon is lesz, jöjjenek ki akkor. Még a házba se mentek be, hogy ellenőrizzék, vannak-e ott a férfihez tartozó személyes tárgyak, ruhák. Nem kérdeztek meg szomszédokat, további családtagokat sem, hanem kijelentették, hogy a felperes biztosan nem lakik ott igazából.

Felrótták még a férfinak, hogy olyan lényeges kérdésekben keveredett ellentmondásba az élettársával, mint például hogy reggel vagy este ment-e be a kórházba meglátogatni újszülött gyermekét. A BÁH-ot az sem érdekelte, hogy arról egybehangzóan nyilatkoztak többek között, hogy az apuka rendszeresen kel fel éjszaka is a síró gyerekhez.  

Csorba Anna bíró az ítélet szóbeli indokolásában kifejtette, hogy egy kiskorú gyermekkel való kapcsolat valóságosságának a megítélését nem lehet pusztán a gyermek anyjával való megismerkedésre vonatkozó „szavahihetőségi teszt” alapján elvégezni; ilyen esetben nagyon alapos, körültekintő, a gyermeket középpontba helyező vizsgálatot kell lefolytatni, ami ebben az esetben nem történt meg. Kifejtette, hogy nem lehet kettős mércét alkalmazni: ha a „tisztán” magyar állampolgár családtagokkal bíró családok esetében teljesen elfogadott, hogy a családtag akár több hónapra is külföldön vállaljon munkát a család eltartása érdekében, akkor nem lehet felróni egy külföldinek sem, hogy Budapesten keres megélhetést, és emiatt nincsen rendszeresen otthon. A bíró rámutatott arra is, hogy amennyiben a családi kapcsolat valós, a magyar hatóságoknak a családi együttélés elősegítése a feladata.

A „nemzeti konzultációval” a kormány a saját megtévesztő álláspontját sulykolja migrációs témákról. A gyakran ismételt kérdésekre most a Magyar Helsinki Bizottság válaszait olvashatja. Szándékunk az ismeretterjesztés, ezért ez a kiskáté.

Nem Pesten történt az eset, hanem a napfényes Kaliforniában. Pár évvel ezelőtt egy idegenbe szakadt ‘56-os honfitársunk (manapság “menekültnek”, “bevándorlónak” mondanák őt) elméje zavarodottá vált, és egy helyi kórház pszichiátriáján kezelték.

Giró-Szász András kormányszóvivő olyan állításokat tulajdonít a Magyar Helsinki Bizottságnak, amiket sohasem mondtunk. Aztán pedig kozmetikázott adatokkal megcáfolja őket, miközben a lényeget újra eltakarja az ország lakossága elől, azok elől, akiket beosztása szerint tájékoztatni kellene.

Hanna vagyok. Menekültek leszármazottja. Anyai nagyapám ősei francia hugenották voltak, a protestánsok üldözése miatt hagyták el hazájukat, és a már akkor is vallási türelmet gyakorló Erdélyben telepedtek le.

Hugenották lemészárlása Szent Bertalan éjén 1572. augusztus 23-án

Ha 1500 fővel több rabot kellene börtönökben elhelyezni a mostani kb. 18 ezerhez képest, akkor változatlan, 144%-os börtönzsúfoltság mellett is 21,5 százalékkal nőnének a költségek. Amennyiben azonban csak az előírt létszámot tartanák fogva, és a telítettség nem lépné túl a 100%-ot, a mostanihoz képest elítéltenként 39%-kal kellene többet költeni a fogvatartásra – derül a Budapest Intézet kutatásából, amely a Magyar Helsinki Bizottság megbízásából készült.