Ma a demokratikus országokban komoly viták folynak arról, hol húzódnak a nemzeti szuverenitás határai. De ezeken a helyeken a szuverenitásba nem szokás beleérteni azt, hogy a kormány szabad kezet kap polgárainak vagy polgárai egyik csoportjának a jogfosztásához, megalázásához, sanyargatásához vagy elpusztításához. A világ civilizált felében az efféle megátalkodott államokkal szemben elfogadják, sőt morális és nemzetközi jogi kötelezettségnek tekintik a humanitárius intervenciót. Hogy ma ez így van, abban megkerülhetetlen szerepet vállalt egy kalandos sorsú holland jogász, Hugo Grotius (1583–1645).

(Hangos változat, podcast itt.)

1990. május 17-én mondta ki az Egészségügyi Világszervezet (WHO), hogy a homoszexualitás nem betegség. Azóta minden évben ezen a napon tartják a homofóbia elleni világnapot. Bár az elmúlt évtizedekben több ország is nagyot lépett a meleg egyenjogúság terén, sok helyen még ma is komoly diszkriminációval kell számolniuk a leszbikusoknak, melegeknek, biszexuálisoknak, transzneműeknek, queer és interszexuális embereknek. Kövér László, az Országgyűlés elnöke tavaly a pedofilokhoz hasonlította az örökbefogadás jogáért küzdő melegeket, és kétségbe vonta, hogy a  homoszexuális embereket egyenrangúak volnának heteroszexuálisokkal, vagyis vele.  Pedig ideje volna elfogadnia, hogy igen, egyenlőek, és vele egyenlő méltósággal rendelkeznek, még ha az a méltóság nem is közjogi, hanem emberi természetű. 

A Kínai Kommunista Párt Politikai Bizottságának ülése után 1966. május 16-án tacepaók, falragaszok jelentek meg Pekingben. Új irányvonalról adtak hírt. Mao Ce-tung „nagy proletár kulturális forradalmat” hirdetett meg valójában a kultúra ellen, valamint hűséges és rettegő bürokratái segítségével indított antibürokratikus, népi forradalmat igazából a nép ellen. Nem ismeretlen ez sem, több Döbrögi igyekezett már magát Lúdas Matyinak beállítani – nem is sikertelenül.

(Hangos változat, podcast itt.)

Szigorították a rémhírterjesztést a büntető törvénykönyvben. A közelmúltban több emberrel szemben is büntetőeljárást indítottak, előfordult, hogy emiatt, hajnalban vitték be őket a rendőrségre, pár esetben a büntetőeljárást megszüntették. Azoknak adunk itt tanácsot, akikkel szemben indokolatlanul lép fel a rendőrség. Ha úgy gondolod, hogy veled szemben jogsértő volt a rendőrség fellépése, akkor kérj jogi tanácsot, képviseletet a Magyar Helsinki Bizottságtól a helsinki@helsinki.hu e-mail címen. 

Az erkölcsi relativizmussal, istentelenséggel és az athéni fiatalság megrontásával vádolt Szókratész (i. e. 469–399) tárgyalása a történelem egyik legismertebb bűnpere. A történteket és az agg filozófus védekezését a tanítvány Platón elbeszéléséből ismerjük leginkább. Szókratésznek nem sikerült elkerülni a halálbüntetést, a tartós válságát élő Athén bírái mindenképpen el akarták söpörni az egykori aranykorból itt maradt, zavaró, különc figurát.

(Hangos változat, podcast itt.)

Magnus Hirschfeld (1868–1935), a meleg polgárjogi mozgalom úttörője tudós is volt, méghozzá jelentős életművel. Jelmondata, a „Per Scientiam ad Justitiam”, azaz „tudománnyal az igazságért” is arról tanúskodik, hogy a felvilágosodás optimista gyermeke volt. Úgy gondolta, a megismerés a balítéletek leghatékonyabb ellenszere. A kellően pallérozott, felvilágosított elme nem fordulhat például a nem heteroszexuális (meleg, leszbikus stb.) emberek ellen. Szomorú példák sorával ugyan ennek az ellenkezőjét is igazolhatnánk, mégis Emberi jogi kalendáriumunk mai hősének következetes, bátor és tényeken nyugvó jogvédői tevékenysége ma is példát mutat megvetett kisebbségek érdekében fellépő civil mozgalmaknak.

„Szurkolói rendbontás miatt” a zágrábi „mindent eldöntő” meccs valójában el sem kezdődhetett a „két ősi rivális” között. Mégis azok között a sportesemények között tartják számon, amelyeknek történelemformáló hatásuk volt. Meglehet, túlzás, ámbár közkeletű túlzás, de sokak szerint ezzel indult el, ez adott szikrát a délszláv népek tíz éven át tartó sorozatháborújához, amely felbomlasztotta Jugoszláviát, 150 ezer ember halálához vezetett, egymillió ember otthonát rombolta le és milliókat üldözött el szülőföldjükről. Nem a foci volt a hibás.

(Hangos változat, podcast itt.)

44 éve alakult meg a nemzetközi Helsinki-mozgalom első civil szervezete, a Moszkvai Helsinki Csoport. A brezsnyevi szovjet diktatúra mindent elkövetett, hogy elhallgattassa az emberi jogok valódi hőseit, bebörtönözte, száműzte őket. De nem ők adták fel, a szovjet rendszer dőlt össze.

(Hangos változat, podcast itt.)

Jogszerűen vezénylik-e le az ideit érettségit?  Mennyire igazságos, hogy nem lesz szóbeli? A lehetőségekhez képest biztonságossá tették-e a diákok és a tanárok számára az iskolákat? Hogyan lehetett egyáltalán felkészülni a vizsgákra? Mi történt a többi diákkal? Mennyire sikerült a digitális átállás? Mennyire érvényesült az oktatási esélyegyenlőség a szegény gyerekek tízezreinél? A Helsinki Hangadó műsorában megszólal Fazekas Tamás ügyvéd, Törley Katalin tanár és szülő és Zádori Zsigmond érettségiző diák. A beszélgetést Ónody-Molnár Dóra újságíró vezeti.  

 

Ahogyan két dudás sem fér meg egy csárdában, úgy Arturo Toscanini (1867–1957) sem viselte el azt, hogy zenei téren bárki dirigáljon neki, még ha az a valaki Benito Mussolini is, Itália diktátora. Az olasz karmester a fasizmus kérlelhetetlen ellensége lett, mert megsértették mint művészt, és megalázták mint embert. Így csak 15 évvel letiltása után tért vissza hazájába és adott koncertet az imádott–gyűlölt milánói Scalában.