Magnus Hirschfeld (1868–1935), a meleg polgárjogi mozgalom úttörője tudós is volt, méghozzá jelentős életművel. Jelmondata, a „Per Scientiam ad Justitiam”, azaz „tudománnyal az igazságért” is arról tanúskodik, hogy a felvilágosodás optimista gyermeke volt. Úgy gondolta, a megismerés a balítéletek leghatékonyabb ellenszere. A kellően pallérozott, felvilágosított elme nem fordulhat például a nem heteroszexuális (meleg, leszbikus stb.) emberek ellen. Szomorú példák sorával ugyan ennek az ellenkezőjét is igazolhatnánk, mégis Emberi jogi kalendáriumunk mai hősének következetes, bátor és tényeken nyugvó jogvédői tevékenysége ma is példát mutat megvetett kisebbségek érdekében fellépő civil mozgalmaknak.
A századfordulón egyre-másra meggyőző munkák jelentek meg arról, hogy a szexualitás, a szexuális élet vizsgálatához az orvosi megközelítésnek nincsen monopóliuma. Sigmund Freud, Iwan Bloch, Albert Moll és Wilhelm Reich talán a legismertebbek az úttörők közül. És Hirschfeld, aki tudomány- és mozgalomszervezőként a legjelentősebbnek számított közülük. Ő hozta létre az első komolyabb szexológiai folyóiratot, az első szexológiai társaságot és a világ első szexológiai intézetét. Mindemellett szervezte a tudományterület nemzetközi együttműködését és konferenciaéletét is.
Bár a homoszexuálisok kirekesztése elleni első röpiratát még álnéven jegyezte, de a „szodómiát” büntető törvényi rendelkezés ellen már nyilvánosan vette fel a harcot. A közélet és az újságok közismert szereplője lett. 1898-ban a német szociáldemokraták akkori vezetőjét, August Bebelt is sikerült meggyőznie arról, hogy pártja a törvényhozásban álljon ki a dekriminalizálás mellett. Azért a vilmosi Németországnak is megvoltak a maga korlátai, a törvényjavaslat így hamar elbukott. Pedig – emlékeztet rá Szegedi Gábor – a biológiai determináltság érve mellé még nemzeti húrokat is megpendítettek, mondván, hogy a büntetőszabály sok tehetséges férfitól fosztja meg a hazát, akik olyan országba távoznak, ahol nincs ilyen tilalom.
Hirschfeld nem csak a heterótól eltérő szexuális irányultságúak, de a gyerekek és nők jogaiért is síkra szállt. Korának kártékony téveszméjétől azonban, amely társadalomjobbítóként tekintett az eugenikára, ő sem volt mentes.
A nácik 1933-as hatalomra kerülése után Hirschfeld nem maradhatott hazájában. A szexológiát mint „elfajzott, zsidó tudományt” betiltották, a szexológusokat kisöpörték, a homoszexuálisokat és zsidókat megbélyegezték, kirekesztették, majd megölték. Szimbolikusnak tekinthető, hogy szeretett műhelyének, a Szexuáltudományi Intézetnek a könyvtárából került ki a legtöbb példány a nácik egyik leghírhedtebb könyvégetéséhez (1933. május 10.). Emigrációban mindössze két évvel élte túl mindezt.
