John T. Scopest, a daytoni középiskola 24 éves fociedzőjét, aki helyettesítő tanárként biológiát is tanított, száz dollár pénzbüntetésre ítélték, mert a darwini evolúcióelméletről beszélt a diákjainak. Nem volt ez hatalmas pénz, ma úgy 1500 dollárnak felelne meg. Ehhez képest jelentős erők feszültek egymásnak a „daytoni majomperben”, óriási volt az érdeklődés. Ez volt az első bírósági tárgyalás, amelyet egyenesben adott a rádió. Nem véletlenül: elvi jelentősége volt a pernek, valóságos kultúrharc folyt. Sem a darwinisták, sem a protestáns fundamentalisták nem arattak egyértelmű győzelmet.
Tennessee államban befolyásos vallási fundamentalisták nyomására 1925 tavaszán az állami iskolákban betiltották az evolúció oktatását, noha az állam hivatalos biológia tankönyvét nem vonták vissza, amelyben továbbra is szerepelt a törzsfejlődés. A fő szorgalmazója után Butler-törvénynek titulált új regula 500 dolláros pénzbüntetéssel fenyegette a „renitenseket”, a bibliai teremtéstörténetet tudományos bizonyítékokkal vitató tanárokat.
A szólásszabadság és a tudományos világnézet elkötelezett híveit ez különösen bosszantotta. Az egyik legtekintélyesebb civil jogvédő szervezet, az Amerikai Polgárjogi Unió (ACLU) egyenesen arra szólította fel hirdetésében a bátor tanárokat, hogy szándékosan sértsék meg a törvényt. Az ellenük indított eljárással aztán egészen a szövetségi Legfelsőbb Bíróságig juthat majd az ügy, és esély nyílik rá, hogy a retrográd tennesseei törvényt a washingtoni szövetségi bírák megsemmisítsék. Ehhez az ACLU segítséget is ajánlott. Nem is akárkit, hanem a korszak egyik legismertebb liberális ügyvédét, Clarence Darrow-t.
A vádat pedig a korábbi híres szónok és politikus, William Jennings Bryan képviselte. Ő háromszor is majdnem a Demokrata Párt elnökjelöltje lett a választáson, és két éven át volt Wilson elnök külügyminisztere. Akkoriban vallási fanatikusként már évek óta azért küzdött, hogy a darwini tanításokat tiltsák be az iskolákban. Nem csak azért, mert ellentétesek a Bibliával, de azért is, mert az egyenlőség ellen hatnak, az eugenika és a szociáldarwinizmus révén rombolják a társadalmat.
Galántai Zoltán tudománytörténész szerint a szemben álló felek mindketten magas téteket tettek az asztalra. „Ha az evolúció győz – mondta Bryan –, akkor a kereszténység eltűnik.” „Nem Scopes áll a bíróság előtt, hanem a civilizáció” – tromfolt rá Darrow. John T. Raulston bíró azzal igyekezett hűteni a kedélyeket, miszerint ebben a perben nem az a kérdés, hogy jó-e a Butler-törvény, hanem az, hogy Scopes vajon megsértette-e.
A kedélyeket azonban sem a forró tárgyalóteremben, sem az országban nem sikerült lehűteni. A több napon át tartó tárgyalásról 100 újságíró tudósított, a rádió pedig története során először élőben közvetítette a bírósági csörtét. Nem túlzás, hogy a kisvárosi történéseket világszerte figyelemmel kísérték.
Scopesnak felmentésre kevés esélye volt a fehér, istenfélő férfiakból összeállított esküdtszék előtt, ezért védője megpróbált támadásba lendülni, de Raulston bíró az evolúciót bizonyító és a bibliai teremtéstörténetet megkérdőjelező tanúit és indítványait egytől-egyig elutasította. A csavaros eszű Darrow ekkor kérte az ügyész Bryan tanúmeghallgatását. A védőnek ezután sikerült összezavarnia és nevetségessé tennie ellenfelét, akit egyébként régről ismert és tisztelt. A nyilvános megszégyenülés is hozzájárulhatott ahhoz talán, hogy öt nappal az ítélet után Bryan meghalt.
Az esküdtszék 9 percnyi tanácskozás után bűnösnek mondta ki Scopest. 100 dollár megfizetésre ítélte a bíró. Emiatt aztán nem is jutott az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé, mert már a fellebbviteli bíróság megsemmisítette az ítéletet, mondván, a büntetést is az esküdtszéknek kellett volna kiszabnia. A amerikai Legfelsőbb Bíróság aztán 1968-ban döntött úgy, hogy az evolúció darwini modellje oktatható minden amerikai államban.
