Az Alkotmánybíróságnak (AB) kiemelt szerepe volna a jogállam és a polgárok szabadságjogainak védelmében különleges jogrend idején. Ehhez képest az AB elnökének új utasítása még inkább megnehezíti, hogy a jogszabályok vagy bírói döntések alkotmányossági felülvizsgálata hatékony legyen. Az utasítás szűkíti a vitára adott teret, és lehetővé teszi, hogy még az eddigieknél is rövidebb indokolással utasítsák vissza az alkotmányjogi panaszokat. Ez különösen aggasztó, amikor a kormány rendelettel írhat felül bármilyen törvényt.
Az Alaptörvény szerint az Alkotmánybíróság működése különleges jogrendben sem korlátozható, és a felhatalmazási törvény nem is korlátozza azt. Azonban Magyarországon ma egyébként is nehéz egy ügyet az Alkotmánybíróság elé vinni. Azt, hogy az Alkotmánybíróság vizsgálja felül egyes jogszabályoknak (tehát pl. a veszélyhelyzetben hozott kormányrendeleteknek vagy akár a felhatalmazási törvénynek) az Alaptörvénnyel való összhangját, csak a kormány, az országgyűlési képviselők egynegyede, a Kúria elnöke, a legfőbb ügyész vagy az alapvető jogok biztosa kezdeményezheti.
Alkotmányjogi panaszt a neki jogsérelmet okozó bírói döntés vagy jogszabály ellen pedig csak „az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet” adhat be. Ráadásul az AB az alkotmányjogi panaszokat csak „a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés” esetén fogadja be, vizsgálja meg egyáltalán. Ezek a rendelkezések jelentős mértékben csökkentik annak az esélyét, hogy valaki sikerrel forduljon az Alkotmánybírósághoz. Ezt mutatják a számok is: az AB saját statisztikai adatai alapján az utóbbi években nagyon kevés alkotmányjogi panaszt fogadtak be. Emellett a 2019-ben befejezett 430 ügyből mindössze 113 (26%) zárult érdemi határozattal. A többit visszautasították, összevonták, megszüntették vagy áttették.
Ráadásul az Alkotmánybíróság legtöbb eljárásának nincs határideje sem, így a fenti típusú eljárásokban sincs meghatározva, meddig kell az AB-nak döntést hoznia.
Mindez a jelenlegi veszélyhelyzetben a kormány nagyon erős és időkorlát nélküli felhatalmazása miatt különösen problematikus: nem biztosított ugyanis a felhatalmazási törvény alapján hozott kormányrendeletek gyors és hatékony alkotmányossági felülvizsgálata.
Jelentős eltérés az eddigi ügyrendtől
Ezt a helyzetet súlyosbítja tovább az Alkotmánybíróság elnökének március 31-én hozott utasítása, amely annak érdekében született, hogy biztosítsa az Alkotmánybíróság folyamatos működését a veszélyhelyzetben, és ennek érdekében több helyen eltér az AB ügyrendjétől. (Az ügyrendtől való eltérést a felhatalmazási törvény teszi lehetővé.)
Az utasításban találunk teljesen észszerű intézkedéseket, mint például az otthoni munkavégzésről szóló szabályok, vagy annak lehetővé tétele, hogy a hiánypótlásokat az Alkotmánybírósághoz fordulók elektronikus úton is benyújthassák. Egyes szabályok ugyanakkor indokolatlannak tűnnek, és még egyszerűbbé teszik az indítványok érdemi elutasítását vagy akár a befogadásuk (vagyis a vizsgálatuk) akár indokolatlan visszautasítását.
Kötelező észrevétel
Az egyik ilyen új szabály azzal kapcsolatos, hogy az alkotmánybírák hogyan véleményezhetik a más alkotmánybírák által előkészített döntéstervezeteket. Az Alkotmánybíróságon minden ügynek van ugyanis egy „gazdája”, az „előadó alkotmánybíró”, aki előkészíti a döntést és megírja a döntés tervezetét. Ezt a tervezetet az Alkotmánybíróság ülése előtt el kell küldeni a többi alkotmánybírónak, akik észrevételt tehetnek a tervezetre, amiben jelezhetik, ha eltér valamiben az álláspontjuk a tervezettől. (Az álláspontjukat meg is kell indokolniuk.) Ezt „alapesetben” a következő ülésig tehetik meg az alkotmánybírók, de legalább 6, illetve 12 munkanapjuk kell legyen rá, attól függően, hogy milyen típusú eljárásról van szó, de például „az ügy sürgősségére tekintettel” ezeknél rövidebb határidő is megállapítható. Az észrevételek alapján az előadó alkotmánybíró módosítja a tervezetet.
Ehhez képest az AB elnökének új utasítása szerint az alkotmánybíráknak kötelező észrevételt tenniük a tervezetre, és ha ezt határidőben nem teszik meg, akkor „azt kell vélelmezni, hogy az alkotmánybíró a tervezettel és annak indokolásával egyetért”. Nem világos, hogy miért volt szükség erre az új szabályra: az eljárást nem gyorsítja feltétlen, ugyanakkor van egy nagyon problematikus következménye, összeolvasva az utasítás egy másik, az egyszerűsített eljárásról szóló rendelkezésével.
Egyszerűsítés helyett leegyszerűsítés
Az ügyrend szerinti „normál ügymenetben” az előadó alkotmánybíró javaslatára lehetőség van arra, hogy az indítványt elutasító, illetve visszautasító döntéseket ún. egyszerűsített eljárásban hozzák meg. Ez azt jelenti, hogy a szóbeli tárgyalás mellőzésével, vita nélküli szavazással hoz döntést az Alkotmánybíróság. Ha azonban akár csak egyetlen alkotmánybíró is kezdeményezi az ügy tárgyalását, akkor mégis sor kerül vitára. Egyszerűsített eljárásra akkor van lehetőség, ha „az ügy megítélése egyszerű és alaptörvény-ellenesség nem állapítható meg”.
Ehhez képest az AB elnökének utasítása kiterjeszti az egyszerűsített eljárás, és így a vita nélküli szavazás lehetőségét. Az utasítás szerint ugyanis minden egyszerű megítélésű ügyben – legyen az az országgyűlési képviselők által benyújtott absztrakt utólagos normakontroll iránti indítvány vagy egy alkotmányjogi panasz – automatikusan egyszerűsített eljárásban jár el a testület, ha a döntéstervezethez írásbeli észrevétel nem érkezett, és ehhez nem szükséges az előadó bíró javaslata sem. Emellett az utasítás szerint minden „végzéstervezet” esetében vélelmezni kell, hogy az ügy egyszerű megítélésű. Az AB többek között az alkotmányjogi panaszok befogadásának visszautasításáról dönt végzéssel, vagyis a fenti szabály azt is jelenti, hogy ha egy alkotmányjogi panasz vizsgálatát visszautasító végzéstervezethez nem érkezik észrevétel, akkor arról automatikusan érdemi vita nélkül fognak dönteni az alkotmánybírák. A szabálytól csak az AB elnöke és a tanácsvezető térhet el „indokolt esetben”, ők elrendelhetik a vitát, viszont az utasítás elveszi a többi alkotmánybíró jogát arra, hogy vitát kezdeményezzenek.
Vita nélkül a kukába
A fenti módosítások megkönnyítik általában az indítványok, de különösen az alkotmányjogi panaszok el-, illetve visszautasítását, jóval nagyobb hatalmat adnak az elnök és a tanácselnökök kezébe, valamint jelentősen szűkítik az alkotmánybírák lehetőségét arra, hogy kifejezzék ellenvéleményüket, és egy-egy kérdésről vita folyjon. Ilyen szempontból az elnöki utasítás logikája nagyon hasonlít a felhatalmazási törvényére. Ahogy arról korábban mi is írtunk, a felhatalmazási törvény egyik súlyos következménye, hogy nem ad semmilyen teret a parlamenti vitára a veszélyhelyzetben kiadott kormányrendeletekkel kapcsolatban, és ez még akkor is jelentős korlátozás, ha egyébként az ellenzék parlamenti jogai korlátozottak, és a fegyelmezetten szavazó kétharmados országgyűlési többség birtokában a kormány eddig is bármilyen törvénymódosítást könnyen keresztülvihetett.
Az Alkotmánybíróság függetlenségét a kormánytöbbség jogalkotási lépései, így különösen a jelölési szabályok megváltoztatása jelentős mértékben aláásták az elmúlt években. Az elnöki utasítás azonban még annak az elméleti esélyét is elveszi, hogy bármelyik, egyébként a kormánytöbbség által jelölt és megválasztott alkotmánybíró vitába szálljon a többiekkel ezekben az ügyekben.
Az indoklás indokolatlan korlátozása
Az elnöki utasítás lehetővé teszi azt is, hogy még rövidebb legyen az alkotmányjogi panaszok befogadását visszautasító döntések indokolása. Az Alkotmánybíróságról szóló törvény szerint az alkotmányjogi panasz befogadásának visszautasítása esetén az eljáró tanács eleve rövidített indokolással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát. Az ügyrend ezt részletezi tovább, kimondva például, hogy a végzésnek tartalmaznia kell a tényállás rövid ismertetését, valamint annak az oknak a megjelölését és rövid indokolását, amely miatt az Alkotmánybíróság az indítványt visszautasította.
Ehhez képest a friss elnöki utasítás szerint ezekben a végzésekben a tényállás rövid ismertetése során csak az alapügy tárgyát kell ismertetni, és az alapügyben született bírói döntéseknek az alkotmányossági probléma összefoglalásához nem elengedhetetlenül szükséges részeinek ismertetésétől el kell tekinteni. Ugyancsak el kell tekinteni az alkotmányjogi panasz részletes ismertetésétől, elegendő csak az indítványozó által megjelölt alaptörvényi rendelkezéseket megjelölni, és az alkotmányjogi panaszban kifejtett alkotmányossági problémát röviden összefoglalni.
Ez egy teljesen indokolatlan korlátozás, és semmilyen praktikus okát nem látjuk: hiába folyik otthonról a munkavégzés, egy indokolást megírni az alkotmánybíró otthoni dolgozószobájában sem igényel nagyobb erőfeszítést, mint az Alkotmánybíróság épületében. Cserébe viszont ez az új szabály súlyosan korlátozza a döntések indokainak átláthatóságát, megismerhetőségét.
Az AB elnökének lehetősége lett volna arra, hogy megerősítse az Alkotmánybíróság szerepét a különleges jogrendben, és például határidőket szabjon az utasításában a testület számára a döntések meghozatalára, különös tekintettel a veszélyhelyzettel kapcsolatos ügyekben. Ehelyett az elnöki utasítás könnyebbé teszi az alkotmányjogi panaszok vita nélküli „kiszórását”, minimális indokolás mellett. Ez az eddigieknél is jobban kétségbe vonja azt, hogy mennyire várhatjuk az Alkotmánybíróságtól, hogy megvédje alapjogainkat.
