– Nem csak egyetlenegy vádlottnak kellene itt ülnie – mondta ítélete indoklásában Beszerdik Beáta 2015 nyarán. Az Ajkai Járásbíróság bírája vezette tanács társtettesként elkövetett közösség tagja elleni erőszak bűntettében marasztalta el K. Tamást. Őt egyedül. Több vádlott ugyanis nem volt. K. első fokon tíz hónap börtönt kapott felfüggesztve. Később a jogerős ítélet 15 hónap börtönre súlyosította a büntetést, a Veszprémi Törvényszék ugyanis a minősítést kibővítette a csoportos elkövetéssel.
Merthogy a székesfehérvári fiatalember csak egyike volt azoknak, akik 2012. augusztus 5-én romák portáira támadtak, szidalmazták, fenyegették, majd megdobálták őket, köztük gyerekeket. Kövek, sittdarabok, vizes flakonok repültek. Leginkább a véletlennek köszönhető, hogy a 8 percen át tartó dobálásnak csak két sérültje volt. Merthogy a nagy erőkkel felvonuló rendőrök a helyszínen nem intézkedtek. Nem igazoltattak, nem emeltek ki senkit, a bejelentett, de erőszakossá váló rendezvényt nem oszlatták fel. K. Tamásnak pechje volt, a többiek viszont megúszták.
Dömötör Norbert és Király Alfréd, akik a többi romához hasonlóan túszként rekedtek a Vásárhelyi utca portáin, úgy gondolták, nincsen ez rendben így. Jogállamban elfogadhatatlan, ha a rendőrség nem védi meg polgárait, ahogyan az is, hogy következmények nélkül marad a rasszista erőszak. Dömötör és Király a Helsinki Bizottsághoz fordult, segítsünk nekik, hogy igazukat jogi úton érvényesíthessék. Ügyfeleink komolyan vették a gyülekezési törvényt, amely kimondja, hogy ha a gyülekezési jog gyakorlása bűncselekményt vagy ennek elkövetésére való felhívást, emberek jogainak és szabadságának sérelmét valósítja meg, akkor azt a rendőrség köteles feloszlatni. Ha itthon nem is, de a strasbourgi bíróság – négy és fél évvel a történtek után – igazat adott nekik: a magyar állam szervei mulasztást követtek el velük és a devecseri roma közösség tagjaival szemben.
A rendőrség két dologgal magyarázta tétlenkedését. Az egyik, hogy a demonstráció „összességében nem veszítette el békés jellegét”. Noha az ajkai bíróság kimondta: „Nem volt vitatott az ügyben, hogy az egyébként békésnek hirdetett demonstráció a dobálózások miatt erőszakos jelleget öltött a Vásárhelyi u. 37., majd 31. számú házak előtt.”
A másik, hogy azért nem avatkoztak közbe, mert az „a rendőrség és a demonstrálók összecsapását eredményezte volna, amely nemcsak a rendezvény résztvevőit és a rendőri erőket, hanem a lakosságot is közvetlen veszélynek tette volna ki”. Ahogy Kádár András Kristóf ügyvéd is felhívta a figyelmet rá: „nem lehet egyszerre igaz, hogy a demonstráció békés volt, illetve az, hogy a várható erőszakos reakció miatt nem lehetett intézkedéseket foganatosítani”. Vagy ez, vagy az. Nagy kár, hogy a magyar bíróságok is magukévá tették ezt a faramuci érvelést. Egyébként, amennyiben valóban ezért nem léptek közbe a rendőrök, annak vészjósló üzenete volna: ezek szerint ha kellő számban, kellően erőszakosan lép fel egy garázda társaság, nem kell tartania a következményektől, mert a rendőrség nem fog közbe lépni.
A magyar bíróságokon pereskedő, igazukért küzdő ügyfeleinknek 150–150 ezer forintos perköltséget kellett fizetniük. Ezt szerencsére 1–2 nap alatt összedobta nekik az internet nagylelkű népe. Akkor fogadták meg klienseink, hogyha sikerül az Emberi Jogok Európai Bíróságán pert nyerniük, akkor „visszaadják a pénzt” a közösségüknek.
Szerencsére így is történt 2017 januárjában. A strasbourgi bíróság kimondta: hibázott a magyar rendőrség és ügyészség, amikor a tüntetésen elhangzott beszédeket a szólásszabadság által védett kijelentéseknek tekintette. Nem maradhatnak következmények nélkül egy kisebbségi csoport megfélemlítésére irányuló eseményen elhangzó, etnikai háborúra hívó felszólalások egy olyan időszakban, amikor a paramilitáris szervezetek felvonulásai egyébként is „széleskörű, koordinált megfélemlítés” formáját öltik.
Annak ellenére, hogy több száz rendőr biztosította a rendezvényt, és számos tüntető tanúsított erőszakos magatartást, utólag mindössze egyetlen elkövetőt sikerült azonosítani. Ennek részben az volt az oka, hogy helyben igazoltatásra és előállításra egyetlen alkalommal sem került sor az erőszakos tüntetőkkel szemben.
Tvaly nyáron Dömötör Norbert a Fláre Beás Kulturális Egyesületnek, Király Alfréd pedig a Magyar Máltai Szeretet Szolgálat Devecseri Biztos Kezdet Gyermekházának adományozott 150–150 ezer forintot. Erényes roma emberek és öntudatos magyar polgárok ők. Az állam is tanulhatna tőlük.
