A kormány állítása szerint azért van szükség a civilellenes törvényre és a külföldről támogatott szervezetek különregisztrációjára, hogy az állampolgárok megtudják végre, kik finanszírozzák a civileket. Ehhez képest bár csak egyetlen napja van hatályban a törvény, és a Helsinki Bizottság még nem regisztrálta magát (figyelem, nem is fogjuk), a Magyar Idők máris címlapos anyagban ismerteti szervezetünk finanszírozási hátterét. Nem újságírói bravúrról van szó. A cikk egyetlen forrása a honalapunkon található a bíróságnak 2003 óta minden évben megküldött és a honlapunkon is publikált pénzügyi beszámolónk, amelyben nem csak a külföldi, de a hazai donorok, a támogatási összegek és célok is megtalálhatók. A napilap már többször írt finanszírozási hátterünkről, mint eddig is, most is a mi nyilvánossá tett adatainkból dolgozott.

Ebből is látszik, hazugság, hogy a civil szervezetek finanszírozási háttere nem átlátható.

Más kérdés, hogy a Magyar Idők képtelen tisztességesen értelmezni még az egyértelmű az adatsorokat sem. „Szinte teljes egészében Soros György alapítványai finanszírozzák a Magyar Helsinki Bizottság működését” – állítják. Tavaly valójában 34%-os, egyharmados arány volt ez a „szinte teljes egészében”.

Vagy: „a társaság egyedüliként a NAV által átutalt adófelajánlások kétmilliós összegét tudja hazai forrásként felmutatni”. Hát, ez sem igaz, mert a tevékenységi bevételeink és egyéb támogatások között is szerepelnek „hazai forrású pénzek”.

Azt is írják, hogy a nagy támogatóink között lévő Oak Alapítvány „lazábban kötődik a tőzsdespekulánshoz” (értsd Soros Györgyhöz). Ez a kötelék annyira laza, hogy valójában nincs is. Az Oaknak semmi köze Soros Györgyhöz.

A napilap felrója nekünk, hogy „a közhasznúsági jelentésükben fontosnak tartották kiemelni azt is, hogy a Fővárosi Törvényszék 1 millió forintra büntette a Fideszt, mert a nagyobbik kormánypárt megkérdőjelezte a Soros által kitömött társaság szakmaiságát”. Ennek már csak az is az oka, hogy a pénz beérkezett a számlánkra, tehát a szabályok szerint bevételként kellett elkönyvelnünk.

Ezeket a nyilvánvaló tényeket nem sikerült a lapnak értelmezni. A pontatlanságokon és félreértelmezéseken túl a cikk még a förtelmes hangnemében jelentett újat a mindenki számára elérhető közhasznúsági jelentésünkhöz képest. Bár ha jobban belegondolunk abban sem hozott túl sok újat, mert az ’50-es évek pártos propagandasajtóját idézi. Most szólunk: nagyon rossz mintát követ a magát konzervatívként meghatározó újság. Ha ez az újságírás konzervatív, akkor Andics Erzsébet meg maga volt Lord Acton.