Semelyik emberi hatalom nem lehet korlátlan. Sőt a hatalom korlátozása egyenesen hasznos a köznek – a Magna Charta régi története erre tanít bennünket. Négy évszázad is beletelt, mire megalkotása után a norma végre kifejthette áldásos hatását. Ma már az emberi jogi gondolat egyik ősforrásának szokás tekinteni.
Több ponton is elkezdhetnénk a minden embert egyformán megillető jogok történetét. De biztosan nem tévednénk nagyot, ha a krónikánkat az angolok ősi jogait és szabadságait megerősítő jognyilatkozatokkal meg törvényekkel indítanánk. Ezek közül a Magna Charta Libertatum (Nagy Szabadságlevél) tán a legkorábbi.
Persze, itt még nem minden britet vagy különösen nem minden embert megillető jogokról volt szó, hanem arról, hogy milyen jogok és előjogok illetik meg az arisztokráciát. Több évszázados jogfejlődés és számos politikai felfordulás vezetett aztán odáig, hogy ezek, az állammal szemben eredetileg keveseket megillető kiváltságok mindenkire kiterjedő, garanciákkal védett alapjogokká váltak.
A király nem önként és dalolva ismerte el a szabadságokat. Kényszerhelyzetben nem volt más választása. Földnélküli János sorozatos vereségeket szenvedett, és bár nem volt esélyes ellenjelölt, a bárók mégis összeesküvést szőttek az uralkodó ellen. (Éppúgy, mint az Aranybulla kiadása előtt Magyarországon.) A canterburyi érsek vezetésével végül elérték, hogy a király a Temze-parti Runnymede-nél pecsétjével hitelesítette a 63 cikkelyből álló oklevelet.
Számunkra ezek közül az a legfontosabb, hogy a király garantálta: szabad embert bírói vizsgálat nélkül nem büntethetnek, valamint számos pontban beleegyezett az uralkodói hatalom korlátozásába. Ahogyan lehetővé tette az ellenállás jogát is, hogy fellázadhassanak ellene, akár száműzhessék is, amennyiben a chartában foglaltakkal ellentétesen kormányozná országát.
A szabadságlevélnek különös utóélete lett. Az akkori viszályt például nem volt képes rendezni, ahogyan a későbbieket sem. Az erőskezű uralkodók, ha tehették, figyelmen kívül hagyták normáit. Viszont fontos hivatkozási alappá vált, és számos király kénytelen volt megerősíteni, noha a XVII. századig igazi korlátját nem jelentette az államhatalomnak. Ezzel együtt idővel a brit történelmi alkotmány részévé vált, és az amerikai köztársasági alkotmányban is érezni jótékony hatását. A szabadságlevél nyilvánvalóvá tette: minden hatalmat, így a királyit is korlátozzák a felette álló törvények.
