„Hol voltak az igen tisztelt jogvédők, mit csinált a Helsinki Bizottság 2006-ban?” E kérdést változó intenzitással, de szinte 2006 óta teszik fel nekünk a mai kormányoldal képviselői és hívei. Egyeseknek az emlékezetük rövid, másoknak a tudások hiányos. És vannak olyanok is, akik jól ismerik ugyan az igazságot, mégis szemérmetlenül hazudoznak. Valójában a 2006-os jogsértések feltárásában, a sértettek képviseletében és következmények levonásában is fontos szerepe volt a Magyar Helsinki Bizottságnak.

Számtalanszor elmondtuk már, de úgy látszik, sokszor meg kell még ismételnünk: a Magyar Helsinki Bizottság az elsők között szólalt fel hazai és nemzetközi fórumokon a rendőri brutalitás, az indokolatlan fogvatartás és a gyülekezés korlátozásának törvénysértő gyakorlata ellen. Több bántalmazott ügyfelünknek adtunk sértetti képviseletet. Némelyiküknek sikerült kártérítési is kiharcolnunk. A Helsinki Bizottság fellépésének is köszönhető, hogy létrehozták a rendőri intézkedések új, önálló kontrollszervét, a Független Rendészeti Panasztestületet. A Fidesz vezetői még ellenzékben többször ismerték el munkánkat, és 2010 őszén – már kormányon – más civil szervezetek mellett állami kitüntetésre javasoltak bennünket is.

De lássuk sorban, mit is tett a Helsinki Bizottság a 2006 őszén elkövetett rendőri jogsértések ellen.

Elsőként tiltakoztunk az igazságügyi miniszternél, a Legfelsőbb Bíróság elnökénél és az ügyészség vezetőjénél az előzetes letartóztatások tömeges és jogsértő elrendelése miatt.

Felhívtuk az ENSZ Kínzás Elleni Bizottságának (CAT) a figyelmét a 2006. szeptemberi-októberi rendőri intézkedések során elkövetett tömeges jogsértésére. Szervezetünk alternatív jelentést készített, amely ellenpontozta a kormány állításait. Ennek nyomán az ENSZ-bizottság felszólította a kormányt a kényszerítő eszközök aránytalan használatának és a bántalmazásoknak a beszüntetésére. Eszerint a magyar államnak fokozottan kell ügyelnie az emberi jogok érvényesítésére, biztosítva a jogellenes intézkedésekkel szembeni zéró tolerancia elvének betartását a rendőrségi hierarchia minden szintjén és a büntetés-végrehajtásban is. Lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy a rendvédelmi szervek csak a szükséges esetekben és mértékben alkalmazzanak erőszakot: ennek érdekében pontos definíciókra és szabályokra van szükség, amelyek betartását is következetesen ellenőrizni kell. A CAT ugyancsak aggodalmának adott hangot, hogy az intézkedő rendőrök nem viseltek azonosító jelvényt. Később az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága is elmarasztalta Magyarországot a 2006 őszi rendőri túlkapások részrehajló kezelése miatt.

A jól látható rendőri azonosítók érdekében levélben kerestük meg az országos rendőrfőkapitányt.

A TASZ-szal közösen kezdeményeztük az addig csak formálisan létező rendőrségi panaszeljárások megújítását és független vizsgálóbizottság felállítását. Ennek nyomán jött létre a Független Rendészeti Panasztestület (FRPT).

Közleményben szólítottuk fel a rendőri vezetést, hogy járjanak el a kötelességszegő rendőrökkel szemben, akik ugyan bizonyítottan tanúi voltak annak, hogy kollégáik 2006 őszén civileket bántalmaztak, mégsem akadályozták meg a bűncselekményt, tettek utóbb feljelentést vagy cinkosságot vállalva hamisan tanúskodtak.

Sikerrel léptünk fel a Kossuth tér gyülekezési jogot sértő „preventív elkordonozásával” (műveleti területté nyilvánításával) szemben. A Legfelsőbb Bíróság kimondta, panaszunkat a rendőrségnek érdemben kell kivizsgálnia. Majd a Fővárosi Bíróság megállapította: a rendőrség nem tudta megindokolni a tér nagy részére kiterjedő kordon fenntartásának szükségességét, ennek hiányában pedig a területlezárás által megvalósított mozgásszabadság-korlátozás jogsértő volt. Minek nyomán – négy és fél évvel a történtek után – a rendőrség elismerte a jogsértését, vagyis azt, törvényes indok nélkül zárta le a Kossuth teret.

Török Imre ügyében, akinek bántalmazás következtében megrepedt egyik csigolyája, a bíróság két rendőrt ítélt el jogerősen, egyikük letöltendő szabadságvesztést kapott. Ügyfelünk utóbb kártérítést kapott.

Egy a Blaha Lujza térnél összevert férfi esetében pótmagánvádas büntetőperben sikerült elérni, hogy a bíróság kimondja két rendőr bűnösségét, akik tétlenül nézték, hogy kollégáik bántalmazzák védekezésképtelen ügyfelünket. Később segítségünkkel kártérítést is megítéltek neki.

Egyik bántalmazott ügyfelünket a rendőrség azzal gyanúsította, hogy rendőrökre támadt. Ügyvédünk fellépése nyomán már az ügyészség megszüntette az ellene folyó büntetőeljárást. Az őt megverő rendőr ellen ugyan vádat emeltek, de a bíróság nem találta kétséget kizárónak az ellene szóló bizonyítékokat.

Ehhez képest a Magyar Nemzet 2009 elején többször kifogásolta, hogy „nem tettünk semmit” a 2006-os jogsértések ellen. A bíróság ezek után helyreigazításra kötelezte a lapot ezzel a szöveggel: „a Helsinki Bizottság a hazai és a nemzetközi sajtóhoz és a Legfőbb Ügyészséget fordulva hívta fel a figyelmet a 2006 őszi rendőri fellépések során történt jogsértésekre, valamint a rendőri túlkapások éppen a Helsinki Bizottság jelzései nyomán kerültek az ENSZ Kínzás Elleni Bizottságának látókörébe”.

2010 októberében Balog Zoltán fideszes képviselő kérdőjelezte meg munkánkat. Ami már csak azért is érdekes, mert ellenzéki képviselőként még így interpellálta a kormányt: „Aki azt állítja, hogy az emberi jogok szóvátétele a rendőrség és a jogállam elleni támadás, az kijátssza egymás ellen azt, ami összetartozik. Ráadásul pártpolitikai érdekből. A Magyar Helsinki Bizottság, a Nemzeti Jogvédő Alapítvány vagy a Társaság a Szabadságjogokért nem tartoznak ugyanahhoz a politikai táborhoz. De tudják, hogy az emberi jogok kérdése nem pártpolitikai kérdés. Ők együtt sorolják hiteles dokumentációkkal a súlyos jogsértéseket.” Ahogyan 2007-ben is elismeréssel szólt jogvédő és tényfeltáró munkánkról.

Hogy felfrissítsük Balog képviselő úr memóriáját, 2010. november 19-én megírtunk neki, mit is tettünk a 2006-os jogsértések ellen. Azt is kértük, tényekkel igazolja, mégis miféle tényekre alapozva beszélt „kétes” szerepünkről. Az időközben miniszterré kinevezett politikusnak azóta sem volt ideje válaszolni nekünk.

Pedig a 2006-os eseményeket kivizsgáló, kormánypárti többségű, Gulyás Gergely vezette parlamenti albizottság még fontosnak tartotta állami elismeréssel honorálni érdemeinket.

Talán, mert ez azért valahogy elmaradt, 2015-ben ifj. Lomnici Zoltán – mint a Civil Összefogás (CÖF) szóvivője – sajnálta le jogvédő munkánkat. Neki is válaszoltunk.

Nem örülünk neki, hogy fúrton-fúrt bizonygatnunk kell, a kormányhatalom színezetétől függetlenül állunk ki az emberi jogok ügye és a jogsértések áldozatai mellett, de nem tehetünk egyebet, ha már az elemi ténytisztelet is hiányzik az eszelős szapulásunkból. A Magyar Helsinki Bizottság 2006-ban is itt volt, ahogy itt volt 1996-ban és 2016-ban is. És ha rajtunk múlik, itt leszünk 2026-ban is.