A „migránsbűnözés” fogalmának logikája sokban hasonlít a „cigánybűnözésére”: általánosít, megbélyegez és igazolja a jogfosztást. Menekültek és menedékkérők bűncselekményei is csak egyéni felelősségre vonással járhatnak, esetükben sem fogadható el a kollektív bűnösség elvének alkalmazása, vagyis a kollektív büntetés.

Tegnap reggel nekem szegezte egy újságíró a kérdést: az a körülmény, hogy a pandorfi tragédia, azaz 71 migráns fulladásos halála miatt valószínűleg vád alá kerülő 9 külföldi közül az egyik afgán oltalmazott, ráadásul a rendőrség szerint egyenesen a bűnbanda feje, nem módosítja-e „migránspárti” álláspontunkat? Nyilván, elmondtam neki, hogy a vádemelési javaslat még egyáltalán nem jelent jogerős elítélést. A következtetések levonását nem kellene elhamarkodni. De voltaképpen igyekeztem elhajolni a kérdés elől, és nem volt igazam.

A jogerős ítéletig, persze, lehet itt még több fordulat is. De nem ez a lényeg. Hanem ez: ha egy súlyos bűnügyben 8 bolgár állampolgárt meg egy afgán oltalmazottat gyanúsítanak meg, miért éppen a menedékjogra és a menekültekre vonatkozó kétségek merülnek fel bennünk? Miért nem, mondjuk, Bulgária uniós tagságát vagy a bolgár állampolgárok szabad mozgását illetően bizonytalanodunk el? Vagy miért nem úgy általában a fiatal férfiakat illetően, akik tudvalévően a bűncselekmények túlnyomó többségét elkövetik? Egy ilyen hír hallatán miért nem a bolgárok meg a 35 év alatti férfiak, vagy még inkább a fiatal bolgár férfiak jogait akarjuk korlátozni vagy visszavenni?

A válasz egyszerű: mert esetükben nem fogadjuk el, abszurdnak tekintjük a kollektív bűnösség elvét. Tisztában vagyunk vele, hogy egyének követik el a bűncselekményeket, akiknek csakis egyedi felelősségre vonása lehetséges.

Vannak azonban olyan csoportok a mai Magyarországon, amelyeknél már nem létezik ilyesfajta józan belátás. Ilyen például a cigányoké. A „cigánybűnözés” fogalma nem csak azért káros, mert valamiféle etnikailag vagy szociológiailag nehezen azonosítható kriminális jelenséget ír körül pontatlanul és igazságtalanul. A legnagyobb baj vele az, hogy nem csupán körülír, de egyben elfogadhatónak, sőt üdvösnek tekinti cigányok preventív jogfosztását. Amennyiben sokan bűnöznek közülük, akkor „ésszerű”, ha a cigányokat potenciális bűnelkövetőknek tekintjük, vagyis elkülönítjük, egyenesen kizárjuk őket „a mi társadalmunkból”.

Ugyanerre a srófra jár a „migránsbűnözés” logikája is. Ha egy menekült vagy bármiféle migráns lop, nőkkel erőszakoskodik, terrorbűncselekményt követ el vagy akár csak hangoskodik egy áruházban, az egyén normasértése rögvest túldimenzionálódik, és a migránsok vagy menekültek kollektív bűneként értelmeződik.

A magyarországi adatok szerint külföldiek kevesebb bűncselekményt követnek el, mint magyar állampolgárok. A hazai menekülttáborok városaiban sem mértek különösebb kriminalitást. A jóval népesebb menekült közösségeket befogadó nyugat-európai országok statisztikái szerint is az átlagosnál kisebb a bűnözés a menekültek körében, mint a társadalom más csoportjaiban. Mégis ha hírt adnak egy valós vagy valótlan bűncselekményről, ahol az elkövetéssel migránsokat, menekülőket gyanúsítanak, mindjárt megkérdőjeleződik a menedékjog létjogosultsága. De olykor nem is kell ehhez ennyi sem, elég csak a menekülők telhetetlenségéről vagy elégedetlenkedéséről beszámolni.

2015 júliusa és 2016 júniusa között mintegy 1,5 millió menedékkérelmet adtak be az EU 28 tagállamában. A befejezett menekültügyi eljárásoknak már tavaly több mint a fele zárult pozitívan, 2016 második negyedévében pedig 59% felett járt a sikerességi ráta, vagyis a kérelmezők közül ilyen arányban kapnak valamiféle menedékjogi védelmet. Az elmúlt két évben jóval többen mint 600 ezren voltak ilyenek. Az utóbbi tíz évben pedig számuk jelentősen meghaladja az 1 milliót.

Vajon tud-e valaki olyan egymilliós várost mutatni, ahol nem létezik semmiféle bűnözés? És vajon a milliós lakosságú Szófia, Prága vagy Dublin léte megkérdőjelezhető-e pusztán azért, mert a szófiaiak között vannak emberkereskedők, a prágaiak között gyilkosok és Dublinban bujkáltak terroristák is? A menekültek európai valósága nem a Sin City infernális világa.

Szóval azt kellett volna válaszolnom az újságíró kérdésére, hogy egy menekült/oltalmazott által elkövetett bűncselekmény nem kérdőjelezheti meg a menedékkérőkkel szembeni felelősségünket, a menedékjogot. Éppúgy nem, ahogyan egy-egy brutális gyerek vagy vérszomjas öregember borzalmas bűncselekménye sem teszi semmissé a gyerekek és az idősek, a gyengébbek és elesettek iránti kötelességeinket.

Zádori Zsolt