A tekintélyes, egykori fóti gyermekvárost szokatlan hevességű nemtelen támadások érik. A Károlyi István Gyermekközpontnak az a „bűne”, hogy kísérő nélküli menedékkérőnek ad otthont, jelenleg mintegy 40 gyereknek. Pedig a központ fontos munkát végez: fiatalokat ment meg és segít, olyanoknak is, akik senki másra nem számíthatnak.

Ziának is először Fóton segítettek

A menedékkérők egyik legsérülékenyebb csoportját a kísérő nélküli kiskorúak alkotják, akik szüleik, illetve más, jogszabály vagy szokás alapján felügyeletet gyakorló személy nélkül érkeznek Magyarországra és kérnek védelmet.

A menekültügyi eljárás sokszor még a felnőtt kérelmezőknek is bonyolult és talányos, ez a családtagjaiktól elszakított gyerekekre pedig sokszorosan igaz. A jog ezért a felnőttekhez képest sok tekintetben máshogyan kezeli őket.

Az egyik lényeges különbség, hogy a kísérő nélküli kiskorúakat nem a felnőtt menedékkérőkkel egy helyen kell megvárniuk az eljárás végét. Ahhoz, hogy a nekik biztosított jogokat valóban gyakorolni tudják, és hogy az állam teljesíthesse a nemzetközi, uniós és magyar jog által egyaránt rárótt kötelezettségét, a kiskorúakat a felkészült gyermekvédelmi szakembereket foglalkoztató, a gyermekvédelmi gyámok és civil jogvédő szervezetek által is rendszeresen látogatott fóti Károlyi István Gyermekközpontban helyezik el.

A város mindig büszke volt az otthonra, nevezték volt akárminek is. Az ország legismertebb gyermekvédelmi intézménye jó hírét vitte Fótnak. Ezért is különösen meglepő, hogy helyi gyűlöletkampány indult a központban lévő menedékkérő gyerekekkel szemben.

A gyermekközpont helyzete kifejezetten nehéz, hiszen rendkívül ellenséges hazai légkörben kell hatékony munkát végezniük. A fiatalon traumatizált, szüleiktől, családjaiktól elszakított gyerekek védelme, bizalmuk megnyerése olyan feladat, amely kitartó munka és türelem árán, hosszú távon hozhat csak eredmény. A feltüzelt helyzetben azonban egyesek nem akarnak várni, nehogy a sikertörténetek hatására ne lehessen eladni az igaznak hangzó, de alapvetően hamis üzeneteket.

„Rosszul ítéli meg a Károlyi István Gyermekközpont vezetősége azt a téveszmét, hogy a fóti embereket nem zavarják az intézményben uralkodó állapotok” – olvasható a Jobbik fóti alapszervezetének közleményében, amelyet egy névtelen cikkben a Fóti Hírnök is átvett. „Az intézményben uralkodó állapotokról” a Magyar Helsinki Bizottság munkatársai folyamatosan tájékozódnak, és eddig nem találkoztak semmilyen kirívó problémával.

Ami viszont nincs rendben, az a módszeres gyűlöletkeltés és a kiszolgáltatott gyerekek politikai haszonszerzésre való felhasználásra.

„De hát ők nem is gyerekek, csak annak vallják magukat!” – olvashattuk szintén sok helyen. Azt, hogy ki kiskorú, nem lehet minden bizonyosságot kizáróan, 100% biztossággal felmérni. Különösen nem, a tinédzser évek második felében. A menekültügyi hatóság által alkalmazott orvosi módszerek azonban nagyjából képesek erre, még ha nem is mindig teljes sikerrel. Csak bemondásra nem lehet egy negyvenéves férfiból tizenhét éves kamasz, aki képes lenne így kihasználni a rendszer nyújtotta előnyöket.

Tény azonban, hogy sokan nem maradnak Fóton és nem várják ki az eljárás végét. Ennek okai összetettek és sokfélék lehetnek: lehet egy nyugati országba már eljutott barát, rokon, lehet téves információ, lehet a családtagok felkeresése vagy a hivatalos eljárás iránti bizalmatlanság.

A kísérő nélküli kiskorúak már így is túl könnyen válnak az embercsempészek, emberkereskedők és hozzájuk hasonló bűnözők áldozataivá, ellenséges, türelmetlen légkörben pedig ennek még nagyobb az esélye. A mi feladatunk, mint ahogyan a gyermekközponté is, az, hogy meggyőzzük a gyerekeket: van remény jobb, normális életre itt, Magyarországon.

Ez rendes, higgadt és támogató légkörben is embert próbálóan nehéz feladat, a jelenlegi helyzetben pedig különösen az. A fóti gyermekközpontnak és az általa védelmezett kiskorúaknak nem rosszindulatú hangulatkeltésre, hanem megértő és segítőkész légkörre van szükségük. Csak így lehetnek a gyerekek végre valóban gyerekek. 

Szekeres Zsolt