Többnyire egyszerű dolgunk van, ha látni akarjuk a gyerekünket, beszélgetni akarunk a feleségünkkel vagy meg akarjuk ölelni a férjünket. Hazamegyünk, és ők otthon lesznek. De mit tehetnek azok, akiket éveken át államhatárok választanak el egymástól? A menekült családok egyesítése sokszor kínkeserves folyamat. Nagy öröm, ha sikerül.

Rafat és Souhad palesztinként Irakban rendkívül nagy kiszolgáltatottságban éltek, és 2009-ben, még a polgárháború kitörése előtt Szíriába menekültek. Ott azonban 2011-től már nem volt biztonságban az életük, ezért továbbmenekültek Törökországba, ahol 2012-ben megszületett kisfiuk, Ruweid is.

Törökországban az ENSZ Menekültügyi Főbiztosság regisztrálta őket menedékkérőként, de nem történt semmi az ügyükben, ezért úgy döntöttek, hogy egy olyan európai országba mennek tovább, ahol valóban védelmet kaphatnak. Kénytelenségből csak az apuka és a kisfiú ment tovább, mert nem volt elég pénzük mindhármuk útjára, és az anyuka is rettegett a hosszú út bizonytalanságától. Azt remélték, hogy biztonságos új helyükön aztán csatlakozni tud hozzájuk az édesanya. 2015 májusában Rafat és Ruweid megkapták Magyarországon a menekült státuszt, és nyolc hónappal később Souhad is csatlakozni tudott hozzájuk, így összesen két év szétszakítottság után a család végre újra együtt élhet Budapesten.

A Magyar Helsinki Bizottság segített abban, hogy családjuk biztonságban egyesülhessen.