A kormány arra készül, hogy felélesztve az 1949 és 1989 között dívó rendőrállami gyakorlatot, bűncselekménynek nyilvánítsa az ország területére való beutazás szabályainak megsértését. A tiltott határátlépés a jogállami forradalom óta csak akkor büntethető, ha fegyveresen követik el. A vasfüggöny után újabb borzalom éled újjá.
A Helsinki Bizottság húsz éve foglalkozik külföldiek jogvédelmével. A magyar hatósági gyakorlat abban sokáig bizonytalan volt, mi történjen a határt érvényes úti okmányok nélkül átlépő menedékkérőkkel, de évek óta nem büntetik őket.
Sokáig tőlük rosszabb helyzetbe kerülhettek azok, akik kiutasítottként lépték át újra az államhatárt vagy hamisított papírokkal próbáltak szerencsét. Ha őket megfogták, jó eséllyel megbüntették őket, gyakran kaptak akár letöltendő börtönbüntetést is. A dolog abszurditását mutatja, hogy több olyan ügyfelünk is volt, aki börtönben vagy idegenrendészeti őrizetben kapta meg a menekült státuszt. És van olyan ügyfelünk is, aki jogellenes fogvatartása miatt pereli a magyar államot.
Merthogy ebben a kérdésben a menekültügyet rendező genfi egyezmény a menedéket nyújtó ország területén jogtalanul tartózkodó menekültekre vonatkozó 31. cikke egyértelműen fogalmaz: „1. A Szerződő Államok az országba való jogellenes belépésük vagy tartózkodásuk miatt nem sújtják büntetéssel azokat a menekülteket, akik közvetlenül olyan területről érkeztek, ahol életük, vagy szabadságuk az 1. Cikkben foglalt meghatározás értelmében veszélyeztetve volt, és akik engedély nélkül lépnek be területükre, illetőleg tartózkodnak ott, feltéve, hogy haladéktalanul jelentkeznek a hatóságoknál és kellőképpen megindokolják jogellenes belépésüket, illetőleg jelenlétüket.”
Az egyezmény jó okkal rendelkezik így, hiszen a legtöbb esetben a menekülő nincsen abban a helyzetben, hogy legális csatornákon, megfelelő papírokkal jusson biztonságos helyre. Emlékezzünk, az 1956–1957-ben Ausztriába menekülő magyarok túlnyomó többségének sem volt semmiféle „szabályoknak megfelelő”, belépésre feljogosító úti okmánya, sőt, igazság szerint semmiféle sem volt.
A menekültkérelem beterjesztése tehát kizárja a külföldi büntethetőségét, legalábbis időlegesen. Vagyis amint nyilatkozik a külföldi arról, hogy menedéket kér (a szerb határon feltartóztatott migránsok zöme ezt teszi), fel kellene függeszteni a vele szemben indított, a menekülésével összefüggő büntető- vagy szabálysértési eljárást mindaddig, amíg jogerősen le nem zárul a menekültügyi eljárása. Amennyiben menedékjogot kap, nyilvánvalóan meg kell szüntetni a vele szemben indított, felfüggesztett eljárást. Ha nem kap, a hatóság folytathatja és befejezheti a büntető- vagy szabálysértési eljárást.
A Helsinki Bizottság több esetben felhívta a hatóságok figyelmét arra, hogy rossz a gyakorlat, amely elmulasztja alkalmazni a genfi egyezmény 31. cikk 1. pontját, és hamis személyes adatok bemondása vagy hamis papírok („intellektuális” vagy sima közokirat-hamisítás) miatt büntetik meg a menedékkérőket még folyamatban lévő menekültügyi eljárás alatt vagy a menedékjog elnyerése után. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) jogi álláspontja megegyezik szervezetünkével.
És szerencsére, az utóbbi években a hazai gyakorlat is előnyére változott. A rendőrséggel, az UNHCR-rel közösen folytatott Határmegfigyelő Programunk már a 2011-es jelentésében is pozitív elmozdulásról számolt be. Az okirat-hamisítással gyanúsított, de menedékjogot kérő külföldieket sok esetben nem előzetes letartóztatásba helyezték, hanem menekülttáborba szállították.
Fontos, a genfi egyezmény érvényesülését segítő jogszabályi változás volt, hogy 2013-ban megszűnt a beutazási és tartózkodási tilalom (egykor Btk. 214. §) megsértésének törvényi tényállása, és a 2013. július 1. óta hatályos büntetőtörvénykönyv sem rendeli ezt a cselekményt büntetni. Ennek köszönhetően a friss 2014-es határmegfigyelő jelentésünk már nem is tartalmaz ilyesfajta problémás eseteket.
Lázár János miniszter tegnapi sajtótájékoztatóján viszont egyenesen arról beszélt, hogy a „sima” (tehát nem fegyveres vagy hamisított papírokkal történő) irreguláris határátlépés is bűncselekménynek minősül majd.
Akár elégedettek is lehetnénk, hogy ezzel a mégiscsak zömében jogvégzett emberekből álló kormány végre elismerte, eddig módszeresen megtévesztette a közvéleményt. Mindezidáig ugyanis azt harsogta: „az illegális határátlépés bűncselekmény”. Ezek szerint – amint sokszor elmondtuk már – eddig nem volt az. Az elégedettségünknél azonban sokkal nagyobb az aggodalmunk. Mert Lázár miniszter világossá tette, a Btk.-módosítás éppen a menedékkérők ellen hozzák. Egy ilyen változtatás csak akkor lehetne elfogadható, ha a büntetethetőség kizáró okaként fel lenne sorolva a menedékkérelem. Ennek ma, az „illiberális migrációs politika” és az idegenellenes kormánypropaganda tébolyának idején semmi esélye.
Ezek után – a tervek szerint ősztől – újra börtönökbe kerülhetnek majd a menedékkérők, de már nem csak a kiutasításuk után újra belépők vagy a kényszerből hamis papírokkal próbálkozók, hanem a „mezei”, zöldhatáron érkező menedékkérők is. Tízezrekről beszélünk, akiket majd el kell helyezni a hazai túlzsúfolt börtönökben, valamint – és ez a fontosabb ellenérv – akiknek csak „annyi lesz a bűnük”, hogy nem akarnak meghalni, rabságban, nyomorban meg félelemben élni. És szerencsétlenségükre egy olyan vasfüggönnyel, kormányzati rosszakarattal, gyűlölettel ölelt kis ország kerül útjukba, amely programjának tekinti a kiiratkozást a civilizált világból.
Zádori Zsolt