Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának jelentéstevője szerint a magyar jogvédőknek egyre átpolitizáltabb közegben kell dolgozniuk, komoly nehézségekkel szembesülnek, megsértik alapvető jogaikat és szabadságukat, valamint azt a törvény adta lehetőségüket, hogy támogassák és megvédjék az emberi jogokat. Az ENSZ-dokumentum sürgeti, hogy készüljön akcióterv az alapjogok védelmére. Összefoglaljuk, mi is van az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának benyújtott jelentésben. 

Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának jelentéstevője 2016 februárjában 8 napon át vizsgálata a civil jogvédelem magyarországi helyzetét, a jogi, intézményi rendszer működését. Michel Forst már egy éve világossá tette: a civil jogvédőknek számos problémával kell megküzdeniük, és ezek leginkább az állam ellenséges magatartásának következményei. Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa holnap tárgyalja a jelentést (a genfi vitát itt lehet majd nyomon követni), de az már nem változik, hivatalos ENSZ-dokumentumnak számít.

Tudni érdemes, hogy jelentéstevő nem az ENSZ alkalmazottja, hanem tiszteletbeli megbízatást lát el. Független szakértőként szakmai alapokon és pártatlanul hoz döntést, és közvetlenül az ENSZ Emberi Jogi Tanácsnak, valamint a Közgyűlésnek tartozik beszámolási kötelezettséggel.

A vizsgálat kiemelt kérdése volt, hogy a jogvédők biztonságos és támogató környezetben dolgoznak-e Magyarországon, amelyre egy demokratikus jogállamban teljes joggal tarthatnak igényt. Jelentés tapasztalatokat ír le, és javaslatokat fogalmaz meg. Mindezt a magyar kormány is kommentálta.

A dokumentum kiemeli: a biztost lenyűgözte a magyar civil szektor dinamizmusa és hozzáértése. Ugyanakkor azt is érzékelte, hogy a jogvédőknek egyre átpolitizáltabb közegben kell dolgozniuk, komoly nehézségekkel szembesülnek, megsértik alapvető jogaikat és szabadságukat, valamint azt a törvény adta lehetőségüket, hogy támogassák és megvédjék az emberi jogokat.

Alkotmányos keretek és a jogállamiság

2011 után az alaptörvény módosításai mellett több mint 600 jogszabályt alkottak gyors tempóban, a civil társadalommal folytatott átfogó vita vagy érdemi konzultáció nélkül. Ezek az alkotmányos változások fokozatosan eltávolították a végrehajtó hatalom jelentős fékeit, gyengítették az Alkotmánybíróságot, és lehetővé tették, hogy a kormány a korábbinál jóval nagyobb mértékű ellenőrzést gyakoroljon a bíróság, a média, a vallási szervezetek és a közélet egyéb szegmensei felett, közvetlenül vagy közvetve érintve az emberi jogokat is. A nemzetközi, regionális és helyi megfigyelők egyetértenek abban, hogy ezek az intézkedések összességében gyengítették a jól működő demokratikus rendszert.

A magyar kormány kommentjében hangsúlyozza: az Alaptörvény és a sarkalatos törvények biztosítják a fékek és ellensúlyok rendszerét. A civileknek és a jogvédőknek a lehetőségek széles tárháza áll rendelkezésükre, hogy részt vegyenek a döntéshozatali, jogalkotói folyamatokban.

Szólásszabadság

A jelentéstevő biztos több beszámolót is meghallgatott azzal kapcsolatban, hogy egyre nő az öncenzúra a médiában dolgozók körében, mert rágalmazási perektől, megtorlástól, elbocsátástól tartanak.

A magyar adó- és reklámpolitikát is többször alkalmazták a kormány szövetségeseinek megjutalmazására, és az ellenzék gazdasági hitelességének veszélyeztetésére. Mindez öncenzúrához vezetett, a privát médiaszektor egyre ritkábban taglalja a politikailag érzékeny témákat, mivel félnek attól, hogy elveszítik a kormány támogatását, illetve hogy más megtorlás sújtja őket.

Információszabadság

Bár a kormányzat azt állítja, hogy az adatokhoz való hozzáférést csak ritkán tagadják meg (csak abban az esetben, ha nemzetbiztonsági kérdést érint), a biztos számos olyan beszámolót hallott újságíróktól és a civil szervezetek képviselőitől, ami arról szólt, hogy milyen kihívások elé állítja őket a nyilvános adatokhoz való hozzáférés.

A különmegbízott szorgalmazza, hogy a kormány tegyen megfelelő lépéseket arra, hogy szélesítsék a közérdekű tájékoztatás és a nyilvános adatszolgáltatás hatálya alá eső információk körét, és szolgáltassanak adatokat az állami tulajdonban lévő vállalkozásokkal kapcsolatban is. 

Egyesülés szabadsága

Az elmúlt években romlott a civil társadalom helyzete. A merevebb jogszabályi környezet mellett a beszámolók szerint a civil szervezetek pénzügyi fenntarthatósága, saját érdekeik védelmének képessége, a civil társadalmat kiszolgáló háttér-infrastruktúra, az emberi jogi aktivisták általános társadalmi megítélése és a civil szervezetek támogatói bázisa egyaránt negatív irányba változott a korábbi időszakhoz képest.

A hatóságok igyekeznek korlátozni a civilek által végzett munkát és fokozni a civil szervezetek fölötti ellenőrzést olyan közvetett eszközökön keresztül, mint a finanszírozás vizsgálata, az adóügyi ellenőrzések, az új internet törvények és az emberi jogi aktivisták megbélyegzését célzó médiakampányok.

A jelentés részletesen kitér a Norvég Alap támogatásával működő civil szervezetek elleni támadásra és nyomozásra is.  Egyértelmű – olvasható a jelentésben –, hogy a kormány megsértette az ártatlanság vélelmének az elvét, amikor magas beosztású kormányzati tisztviselők nyíltan elfogult megközelítést alkalmaztak a kérdéses civil szervezetekkel szemben, és megbélyegezték őket a médiában. A Kormányzati Ellenőrzési Hivatal hivatalos honlapján csakis olyan újságcikkeket lehetett olvasni, melyek negatív színben tüntették fel a civil szervezeteket, annak ellenére, hogy a hivatal törvényben előírt kötelessége, hogy a nyomozás során végig elfogulatlan maradjon.

A jogvédők stigmatizálása

A kormányt kritizáló vagy emberi jogi aggályokat felvető emberi jogi aktivistákat megfélemlítik, és „politikai aktivistákként” vagy „külföldi ügynökökként” hivatkoznak rájuk. (A jelentés utal arra a 2016 októberi lépésre is, amikor Német Szilárd, a Fidesz-alelnöke, aki egyben a nemzetbiztonsági bizottság alelnöke is, a parlamenti bizottság előtt megfogalmazta kérését, hogy a véleményük szerint Soros Györgyhöz köthető civil szervezetek elleni nyomozás induljon.)

A jelentés a következőket mondja a civil társadalom érzékenysége kapcsán: „Azzal, hogy jó hírű szervezeteket fizetett politikai aktivistáknak neveznek, nem érnek el semmit.” és hogy „A civil társadalomnak a jogállamiság ösztönzésében és a hatáskörrel való visszaélés ellenőrzésében betöltött szerepét tisztelnünk kell.”

A kormányzati tisztviselők barátságtalan megjegyzései mellett a független civil szervezetek nem kerülhetnek be az állami médiumokba, finanszírozási akadályokkal kénytelenek szembenézni, a kormányzati cégek feketelistájára kerülnek, vegzáló és megalapozatlan vizsgálatoknak vetik alá őket.

A kormánynak újra kellene gondolnia és meg kellene szüntetnie minden olyan adminisztratív és jogi rendelkezést, amely korlátozza a jogvédők jogait, illetve megnehezíti a legális tevékenységeik gyakorlását. Az állami jogszabályokat összhangba kellene hozni a nemzetközi emberi jogi jogszabályokban vállalt kötelezettségekkel. A különmegbízott szorgalmazza, hogy a kormány szélesítse ki és erősítse meg a civil társadalom mozgásterét, hiszen az emberi jogi aktivisták nagyon fontos szerepet játszanak a magyar jogállamiság és az alapvető jogok tiszteletben tartásában.

A jelentés kitér arra is, hogy a női jogok védelmében dolgozók, a romák, a homoszexuálisok jogait védők, az újságírók különösen nehéz helyzetben vannak, ahogy a menekültek jogait védők is. A jogvédők és aktivisták, akik a menedékkérők jogait képviselik rendszeresen kapnak fenyegetéseket ők maguk és a családjuk is, aminek oka a munkájuk erősödő „átpolitizáltsága” és megbélyegzése. A biztos számos jelentést kapott közvetlen fenyegetésekről, névtelen telefonokról, SMS-ekről, a közösségi médiában zajló virtuális támadásokról.
Javaslatai között szerepel, hogy a kormány tegye magáévá a „zéró tolerancia” elvét, ha stigmatizálásról vagy megfélemlítésről van szó, akár köztisztviselő, akár nem-állami szereplő az, akivel szemben ez történik.

A magyar jogrendszer egyik legkomolyabban védett eleme a diszkrimináció tilalma, ami a politikai vagy egyéb véleménykülönbség esetére is vonatkozik. A 2012-ben a kormány által alapított emberi jogi munkacsoport tevékenysége mutatja, hogy a kormány elkötelezett a civilekkel folytatott folyamatos párbeszéd mellett – olvasható a kormányzati kommentben.

Gyülekezési jog

Az emberi jogi aktivisták által tartott tüntetéseken – melyeket a roma, meleg közösségek jogainak elismerése érdekében tartanak – a félelem légköre uralkodik, és biztonsági okokból szigorúan szabályozott mederben folynak. Az említett közösségek jogvédői nem értik, hogy a kormány miért nem képes megelőző lépéseket tenni annak érdekében, hogy a jobboldali szélsőségesek jelentette veszélyt megakadályozzák, ahelyett, hogy őket kezelnék a társadalom biztonságát fenyegető elemként. A jelentés kitér arra is, hogy 2016 szeptemberében az egri törvényszék ítéletet hozott egy olyan ügyben, ahol a rendőrség diszkriminatív módon lépett fel a gyöngyöspatai roma lakosokkal szemben egy felvonulás során, melyet a szélsőjobboldali csoportok tartottak 2011-ben. A bíróság megállapította, hogy a rendőrség nem nyújtott védelmet a roma lakosoknak, akiket a szélsőséges csoportok fenyegettek.

A különmegbízott szorgalmazza, hogy a kormány tegyen megfelelő lépéseket arra, hogy a békésen gyülekező emberi jogi aktivistákat megvédjék az olyan egyénektől, illetve csoportosulásoktól, akik ezeknek a gyülekezéseknek a megzavarását vagy feloszlatását akarják elérni.

Igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés

A különmegbízott több olyan vallomást is olvasott a jogvédőktől, melyekben azt jelzik, hogy még mindig bíznak a független igazságszolgáltatás rendszerében, amely továbbra is jogorvoslatot nyújt a velük, illetve az általuk képviselt egyénekkel szemben elkövetett jogsértésekre. Mindezek ellenére és annak tudatában, hogy egyre gyakrabban indítanak bírósági eljárást az emberi jogok védőivel szemben, a civilek közt általánosan elfogadott az a tény, hogy siralmas a helyzet a jogi képviselők számának terén. Ez legfőképp annak köszönhető, hogy az emberi jogi esetekkel és más, érzékeny témákkal foglalkozó ügyvédek tartanak az állami megtorlástól. A különmegbízott szorgalmazza, hogy a kormány különítsen el olyan költségvetési forrásokat, melyek által a jogvédők független jogi képviselete biztosítottá válhat.

Az emberi jogi aktivisták védelmét szolgáló irányelvek és mechanizmusok

Az emberi jogok képviselete a kormány szóhasználatában „politikai tevékenységgé” vált, és a civil szervezetekre gyakran „politikai” szervezetként hivatkoznak kormányzati tisztségviselők, ennek eredményeképpen pedig a hangoztatott kritikák erős ellentámadásokat váltanak ki. Magas beosztású kormányzati tisztségviselők „idegen érdekeket képviselő, fizetett politikai aktivistákként” hivatkoztak civil szervezetekre. A hatóságok pedig váratlan adóügyi ellenőrzésekkel, bűnügyi vizsgálatokkal és nyilvános megszégyenítéssel igyekeztek megnehezíteni e szervezetek tevékenységét. Gyakoriságuk miatt a biztos jelentéstevője nagyon aggasztónak tartja az ilyesfajta politikai megnyilvánulásokat. Ezeket sokan tekintik az emberi jogok védelmezői elhallgattatására tett kísérletként.

A jelentés felkéri a kormányt, hogy az emberi jogok vonatkozásában egyértelműen húzzon határt a pártok közötti politikai viták és a civil társadalommal folytatott párbeszéd között, és ne mossa össze a kettőt annak érdekében, hogy aláássa a független szervezetek legitimitását és elnyomja a kritikus hangokat.

Javasolja továbbá azt is, hogy Magyarország kormánya fontolja meg egy, az emberi jogi aktivisták védelmét szolgáló nemzeti mechanizmus kidolgozását. Ennek során folytasson konzultációt civil szervezetekkel is. A nemzeti mechanizmus olyan megoldásokat is foglaljon magába, amelyek révén biztosítható az aktivisták ellen elkövetett jogsértések azonnali és független kivizsgálása, valamint a gyanúsítottak elleni vádemelés, azok státuszától függetlenül.

A kormány válaszába azt írja: az emberi jogok védelme ma is biztosítva van a megfelelő intézményi háttérrel.

A jogvédők közössége

Aggodalomra ad okot a független finanszírozáshoz való hozzáférés hiánya. A biztos szorgalmazza, hogy az Európai Unió alaposan vizsgálja meg az EU-s pénzügyi források magyar kormányzati ügynökségeken keresztül történő elosztásának a független civil szervezetek fokozódó gyengülésével kapcsolatos hatásait. Nagyon fontos, hogy a szervezetek közvetlen finanszírozására más, alternatív módokat is kialakítsanak.

A jelentés végén szereplő javaslatok között szerepel még, hogy készüljön az emberi jogokkal kapcsolatos nemzeti akcióterv világos és konkrét célokkal és mutatókkal.

Azt is javasolja, hogy a nem állami szereplők is – mint a politikai pártok, a média, magáncégek vagy más befolyásos csoportok – tartózkodjanak az olyan kezdeményezések szervezésétől vagy az ezekben való részvételtől, amelyek fenyegetik, zaklatják vagy megbélyegzik a jogvédőket.