Michel Forst, az ENSZ emberi jogi főbiztosának jelentéstevője nyolc napon át vizsgálta az emberi jogi aktivisták és csoportok magyarországi helyzetét. A tapasztalatairól szóló előzetes jelentés kikerült a jelentéstevő honlapjára. Érdemes elolvasni a teljeset -- a magyar változat is letölthető. Ebből szemezgetünk. 
A jelentéstevő nem az ENSZ alkalmazottja, hanem tiszteletbeli megbízatást lát el. Független szakértőként szakmai alapokon és pártatlanul hoz döntést, és közvetlenül az ENSZ Emberi Jogi Tanácsnak, valamint a Közgyűlésnek tartozik beszámolási kötelezettséggel. Magyarországi jelentését előbbinek fogja benyújtani.
Forst előzetes jelentése számos fontos megállapítást tartalmaz, amely visszaigazolja a hazai jogvédők munkáját és tapasztalatait. Ezek közül szemezgetünk.
***
Az elmúlt öt évben végbement nagyszabású és széles körű alkotmányjogi változások alapvető hatást gyakoroltak a civil társadalmi környezetre. Később részletesebben kitérek ezekre a változásokra.
[…]
Magyarországnak kötelessége elősegíteni a megfelelő környezet megteremtését, ideértve a politikai és jogi feltételeket is, annak biztosítása érdekében, hogy Magyarországon ezen jogok és szabadságok a gyakorlatban is mindenkit megillessenek.
E kötelesség legfőbb eleme a biztonságos és kedvező környezet szavatolása az emberi jogi aktivisták számára. Látogatásom elsődleges célja ezért egy ilyen kedvező környezet alapvető elemeinek felmérése volt, ideértve olyan tényezőket, mint az ösztönző jogi, intézményi és közigazgatási keretrendszer, az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés, erős és független nemzeti emberi jogi intézmény, a kockázati csoportokra figyelmet fordító hatékony védelmi politikák és mechanizmusok, a nemi szempontokat érvényesítő megközelítés alkalmazása, a jogvédők munkáját tiszteletben tartó és támogató nem állami szereplők, és egy erős és dinamikus jogvédő közösség.
Az alkotmányos keretek és a jogállamiság gyengülése
2011 után az alaptörvény módosításai mellett több mint ezer jogszabályt alkottak gyors tempóban, a civil társadalommal folytatott átfogó vita vagy érdemi konzultáció nélkül. Ezek az alkotmányos változások fokozatosan eltávolították a végrehajtó hatalom jelentős fékeit, gyengítették az Alkotmánybíróságot, és lehetővé tették, hogy a kormány a korábbinál jóval nagyobb mértékű ellenőrzést gyakoroljon a bíróság, a média, a vallási szervezetek és a közélet egyéb szegmensei felett, közvetlenül vagy közvetve érintve az emberi jogokat is. A nemzetközi, regionális és helyi megfigyelők egyetértenek abban, hogy ezek az intézkedések összességében gyengítették a jól működő demokratikus rendszert.
A megnyirbált fékek és ellensúlyok, valamint a gyenge politikai ellenzék miatt a kormányt kritizáló vagy emberi jogi aggályokat felvető emberi jogi aktivistákat megfélemlítik, és „politikai aktivistákként” vagy „külföldi ügynökökként” hivatkoznak rájuk. A jogvédők nyilvános kritikával, a médiában történő megbélyegzéssel, indokolatlan ellenőrzésekkel és az állami támogatások csökkentésével szembesülnek. Számos konkrét példát hallottam olyan esetekre, amikor a hatóságok jogvédőket és civil szervezetek képviselőit próbáltak meg a legitimitásuktól megfosztani, illetve túlzott adminisztratív és pénzügyi terhekkel, valamint hírnévrontással a munkavégzésüket akadályozni. Sajnos a civil társadalom és a döntéshozók közötti párbeszéd keretei fokozatosan szűkülnek, és a hatóságok egyre kevesebb érdeklődést mutatnak az ilyen párbeszéd iránt, különösen olyan esetekben, amikor eltérő álláspontok ütköztetésére kerülne sor.
A kormányzati tisztségviselők barátságtalan retorikája mellett a független civil szervezetek az állami finanszírozású médiához sem férhetnek hozzá, támogatási nehézségekkel küzdenek, nem vehetnek részt állami együttműködésben, valamint túlzott és indokolatlan ellenőrzéseknek vannak kitéve.
Felkérem a kormányt annak biztosítására, hogy az emberi jogi aktivisták kedvező jogi, intézményi és közigazgatási keretek között végezhessék munkájukat. Ugyanebben a szellemben a kormányzati tisztségviselők tartózkodjanak a jogvédők megbélyegzésétől és megfélemlítésétől. Ehelyett a kormány kritikáitól és ellenvéleményétől függetlenül inkább támogassák a független civil szervezetek munkáját, szem előtt tartva meghatározó szerepüket a magyar társadalom fejlődésében. A kormány vizsgálja felül és törölje el az összes olyan közigazgatási és jogszabályi rendelkezést, amely korlátozza a jogvédők jogait, és gondoskodjon arról, hogy a belső jog tiszteletben tartsa a nemzetközi emberi jogi alapelveket és normákat.
Szólásszabadság
Maga a média szintén fokozott állami szabályozás alá került. A rágalmazás továbbra is bűncselekménynek számít Magyarországon, amivel rendszeresen vádolnak meg oknyomozó újságírókat, jogvédőket, és megfigyelő szervezeteket. A kritikát tartalmazó cikkeket kiadó újságírók tiltólistára kerülnek, így nyilvános eseményre nem jutnak be, köztisztviselő nem fogadja őket, vagy megtorlásként elveszíthetik a munkájukat.
Az egyesülés szabadsága
A látogatásom során tapasztaltak alapján arra a következtetésre jutottam, hogy Magyarországban az elmúlt években romlott a civil társadalom helyzete. A merevebb jogszabályi környezet mellett a beszámolók szerint a civil szervezetek pénzügyi fenntarthatósága, saját érdekeik védelmének képessége, a civil társadalmat kiszolgáló háttérinfrastruktúra, az emberi jogi aktivisták általános társadalmi megítélése és a civil szervezetek támogatói bázisa egyaránt negatív irányba változott a korábbi időszakhoz képest.
Továbbá a hatóságok igyekeznek korlátozni a civilek által végzett munkát és fokozni a civil szervezetek fölötti ellenőrzést olyan közvetett eszközökön keresztül, mint a finanszírozás vizsgálata, az adóügyi ellenőrzések, az új internet törvények és az emberi jogi aktivisták megbélyegzését célzó médiakampányok.
A Norvég Civil Alap körüli kormányzati offenzíváról
Az érintett civil szervezetek, valamint a KEHI és más állami hivatalok képviselőivel folytatott beszélgetéseim alapján aggodalommal töltenek el a tisztességes eljáráshoz való jog megsértésére vonatkozó beszámolók. A kormány egyértelműen nem érvényesítette az ártatlanság vélelmének alapelvét, vezető kormányzati tisztségviselők pedig elfogult és megbélyegző nyilatkozatokat tettek az érintett civil szervezetekkel kapcsolatban a sajtóban. Annak ellenére, hogy a jogszabályok értelmében a hivatalnak meg kellett volna őriznie objektivitását, a KEHI hivatalos weboldalán csak olyan hírek jelentek meg, amelyek negatív színben tüntették fel a civil szervezeteket. A KEHI a mai napig nem tájékoztatta a civil szervezeteket a vizsgálati eredményekről, és nem zárta le hivatalosan a vizsgálatot.
A KEHI képviselőivel és más kormányzati tisztségviselőkkel folytatott beszélgetéseim során arról értesültem, hogy a vizsgálatok lezárultak, és az eredmények szerint az érintett civil szervezetek nem követtek el jogsértést. Egyes kormányzati tisztségviselők azt is elismerték, hogy a vizsgálatok hátterében politikai okok álltak, és hogy a civil szervezetek hiábavaló vizsgálatára szánt rengeteg pénzt és energiát sokkal inkább a hivatalos személyek által elkövetett visszaélések feltárására kellett volna fordítani. Aggódom amiatt, hogy a nyilvános megbélyegzés árt a tortúrának kitett civil szervezetek hírnevének. Sajnálatos, hogy nem került sor nyilvános bocsánatkérésre a tisztességes eljáráshoz való jog megsértése miatt, és a kormány sem ismerte be hivatalosan, hogy az érintett civil szervezetek nem követtek el semmilyen jogsértést.
Az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés
Magyarországon számos, a közelmúltban elfogadott jogszabály- és alkotmánymódosítás megnehezíti az emberi jogi aktivisták hozzáférését az igazságszolgáltatáshoz. Például drasztikusan korlátozza az Alkotmánybírósághoz való fordulás lehetőségét a korábbi actio popularis rendszerének megszüntetése, amely bármely, az emberi jogok védelmében fellépő személy számára lehetővé tette, hogy társadalmi vonatkozású esetekkel az alkotmánybírósághoz forduljon.
[…]
Az alkotmány 2013. évi negyedik módosítása drasztikusan korlátozta az Alkotmánybíróság hatáskörét, és hatályon kívül helyezte az Alkotmánybíróság által 2012. január 1. előtt hozott határozatokat.
Az emberi jogi aktivisták védelmét szolgáló irányelvek és mechanizmusok
Magyarországon nincs olyan irányelv vagy mechanizmus, amely kifejezetten az emberi jogi aktivisták támadások, fenyegetések és zaklatás elleni védelmét szolgálná. A látogatásom során hallott beszámolók egy részéből az derült ki számomra, hogy ez különösen fontos lenne a legnehezebb helyzetben lévő emberi jogi aktivisták esetében, akik jellemzően a romák és a migránsok érdekeinek védelmével foglalkoznak.
[…]
Azt javaslom, hogy Magyarország kormánya fontolja meg egy, az emberi jogi aktivisták védelmét szolgáló nemzeti mechanizmus kidolgozását, melynek során folytasson konzultációt civil szervezetekkel is. A nemzeti mechanizmus olyan megoldásokat is foglaljon magában, amelyek révén biztosítható az aktivisták ellen elkövetett jogsértések azonnali és független kivizsgálása, valamint a gyanúsítottak elleni vádemelés, azok státuszától függetlenül.
[…]
Látogatásom során sokan tették szóvá, hogy az emberi jogok képviselete „politikai tevékenységgé” vált, és a civil szervezetekre gyakran „politikai” szervezetként hivatkoznak kormányzati tisztségviselők, ennek eredményeképpen pedig a hangoztatott kritikák erős ellentámadásokat váltanak ki. Magas beosztású kormányzati tisztségviselők, „idegen érdekeket képviselő, fizetett politikai aktivistákként” hivatkoztak civil szervezetekre, a hatóságok pedig váratlan adóügyi ellenőrzésekkel, bűnügyi vizsgálatokkal és nyilvános megszégyenítéssel igyekeztek megnehezíteni e szervezetek tevékenységét. Gyakoriságuk miatt nagyon aggasztónak tartom az ilyen jellegű politikai megnyilvánulásokat, amelyeket sokan az emberi jogok védelmezőinek elhallgattatására tett kísérletként értelmeznek.
Felkérem a kormányt arra, hogy az emberi jogok vonatkozásában egyértelműen húzzon határt a pártok közötti politikai viták és a civil társadalommal folytatott párbeszéd között, és ne mossa össze a kettőt annak érdekében, hogy aláássa a független szervezetek legitimitását és elnyomja a kritikus hangokat.
Nemzeti emberi jogi intézmény
A korábbi négy ombudsmant az alapvető jogokért felelős országgyűlési biztos váltotta fel, ennek következtében csökkent bizonyos jogok védelmének szintje, és meggyengült a jogvédelem intézménye. A korábbi adatvédelmi ombudsman mandátumát még hivatali idejének kitöltése előtt megszüntették, amit az Európai Bíróság 2014 áprilisában jogsértőnek talált.
[…]
Hivatalát egy kvázi-állami hatósághoz helyezték át, ami nem felel meg a függetlenségre vonatkozó követelménynek. A korábbi ombudsmant az országgyűlés választotta hatéves időszakra, míg az új hatóság vezetőjét maga a miniszterelnök nevezi ki, mandátuma pedig kilenc évre szól.
Egy nemrégiben hozott döntés értelmében az ombudsman a „nemzeti megelőző mechanizmus” feladatait is ellátja, azonban a hivatal költségvetését nem növelték, ami akadályozza annak hatékony működését.
