– A maximálisan szabad hatalom felelőssége eltűrni az érvekkel alátámasztott bírálatot, és nem szankciókkal válaszolni, ellenséget, árulót kiáltani, hanem megfontolni, nem lehet-e a kritikusnak igaza – mondta Kádár András Kristóf a Polgári Magyarországért Alapítvány december 9-iki konferenciáján. Az alábbiakban közöljük előadása szerkesztett változatát.

2014. szeptember 28-án adták át a kasseli Operaházban Kőszeg Ferencnek, a Magyar Helsinki Bizottság alapító elnökének a kasseli polgárok Az értelem prizmája elnevezésű díját. Az alábbiakban a világhírű karmester, Fischer Ádám Laudatióját, Erhard Busek, Ausztria volt alkancellárja ünnepi beszédét és Kőszeg Ferenc válaszbeszédét közöljük.  

Fischer Ádám: Laudatio

Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, kedves kasseli barátaink!

Miközben készültem, hogy beszédet mondjak kedves és tisztelt barátomról, Kőszeg Ferencről, nem tudtam, milyen aktuális lesz ma a téma. Mint Önök közül sokan bizonyára olvasták néhány nappal ezelőtt a Frankfurter Allgemeine Zeitungban: a magyar kormány az utóbbi időben odáig ment el, hogy független polgárjogi és emberi jogi szervezeteket célzottan zaklat, munkájukat szisztematikusan hátráltatja. Irodáikban rendőri razziák voltak, olyan zaklatásokra került sor, amelyekről senki sem gondolta, hogy lehetségesek. Ezzel olyan messzire mentek, hogy két nappal ezelőtt az amerikai elnök az egyik beszédében is szóba hozta a történteket, ami ismét dühödt reakciókat váltott ki hivatalos magyar helyekről. Ebben a pillanatban, most, amikor Önök előtt beszélek, nem lehet előre látni, hogyan bonyolódik tovább a konfliktus, csak az világos: attól, hogy a kasseli polgárok Kőszeg Ferencet tüntették ki, és így kifejezték a szolidaritásukat is a Magyarországon szorongatott polgárjogi mozgalmakkal, az esemény különös súlyt kapott.  

A vasárnap esti Fidesz-székházrongálás miatt hat embert tartanak fogva. Legkevesebb négyükről tudni, hogy rég szabadlábra bocsáthatnák őket. Nem teszik. Miért nem?

Fotók: Hegedűs Dániel

– Nem futballhuligánokat, hanem politikai aktivistákat vett őrizetbe a rendőrség a Fidesz székházánál vasárnap történtek miatt – mondta Rogán Antal a Hír Tv Magyarország élőben című műsorában hétfő este.

A Fidesz frakcióvezetője mindig képes meglepni a szende állampolgárt. Most például a tegnapi nyilatkozatával. Mert mégiscsak pikáns politikustól, azaz főállású és fizetett politikai aktivistától azt hallani, hogy a politikai aktivista az annyira kártékony fenomén, ami még garázda futballhuligánnal is rosszabb. Persze, előfordulhat, hogy a politikai aktivista (politikus) rendkívül kártékony. Találunk rá példát eleget. De Rogán mást is állít: itt, kérem, nem azokat a józanságukat vesztett, tagbaszakadt fiatalokat, a Fidesz-székház elleni hardweres támadás élharcosait tartóztatta le a rendőrség, akiket számos fotón és filmfelvételen látni, hanem valaki másokat. És a hírekből úgy tudni, valóban nem az araszos vállú monitorvetők vannak már két napja őrizetben, hanem ahogyan a kormánypárti ultra, Bayer Zsolt fogalmaz a maga keresetlen stílusában: „lúdtalpas, kígyóvállú, ultraliberális gennyládák” volnának rács mögött a Gyorskocsi utcában.

Rogán és Bayer eredeti módon interpretálnak, de jól tájékozottak.

Kőszeg Ferenc kasseli kitüntetése után Orbán Viktor miniszterelnök írásban gratulált a díjazottnak. A Helsinki Bizottság alapító elnöke levélben mondott köszönetet, egyben szóvá tette a civil szervezetek ellen folyó kormányzati offenzívát. A kormányfő viszontválaszolt. Íme, a tanulságos levelezés.

Laudáció a kasseli polgárok díjával kitüntetett magyar jogvédő tiszteletére – kevés aktuális borongással, annál több Timurral és Rákosi Viktorral.

A kasseli polgárok díjának idei nyertese Kőszeg Ferenc, a Magyar Helsinki Bizottság alapító elnöke. Vasárnap a hesseni város operaházában ünnepélyes keretek között adták át neki az ún. „értelem prizmáját”, Karl Oskar Blase plasztikáját. A Helsinki Bizottság szívből gratulál a díjazottnak.

Kőszeg Ferenc világéletében meg volt győződve arról, hogy tudatos élete a német megszállás napjával kezdődött, felnőtt élete pedig 1956. november 4-ével, „mikor arra ébredt / a város: lövik szét” (Petri György). Ezt tőle magától tudhatjuk. Mert, mint annyi mást magáról és másokról, akikkel élete során összefutott, ezt is megírta.

Furcsa módon a Helsinki Bizottság megszervezésében vállalt elsőrendű szerepéről alig írt valamit Feri, így az ránk marad. Mi itt a Magyar Helsinki Bizottságnál különösen hálásak vagyunk neki, nélküle ugyanis biztosan nem létezne szervezetünk.

Most a Készenléti Rendőrség nyomoz a „norvég civilek” ügyében. Az új gyanú: hűtlen kezelés. Meddig juthat még a magyar kormány és alárendelt szervei a Btk. lapozgatásában? Mert itt megint melléfogtak.

Sikkasztás miatt rendelt el feljelentés-kiegészítést az ügyészség a Norvég Civil Támogatási Alap (NCTA) pénzeinek felhasználása kapcsán. Hogy miért nem utasította el eleve a „feljelentést” a nyomozóhatóság? Megvan az oka annak is.

 

A kormányfő által bejelentett illiberális állam nem szolgálná a magyarok érdekeit, nem sikeresebbé tenné, hanem megnyomorítaná a nemzetet. Mi továbbra is úgy gondoljuk, hogy az emberi jogok védelme „hazafias tett”, cselekvés azért, hogy országunk jobb hely legyen a benne élők számára.

Szépen beszél Lázár János egykori munkájáról, amit fogdamegfigyelőként a Helsinki Bizottságnak végzett. Ez derék. Megjegyzi még, hasznosnak tartaná, ha a civil szervezetek ma is ilyen ügyekkel foglalkoznának, nem pedig pártpolitikával. Tiszta haszon, hogy mi a Helsinkinél azóta is ilyenekkel foglalkozunk.

A kormánypárt és médiahátországa fáradtságot nem ismerve munkálkodik azon, hogy egy érdektelen kampányfricska és egy újságírói tévedés nyomán rasszistának állítsa be az ellenzéket. Nem szólnánk érte. De a kormánypropaganda a civil jogvédőket sem kíméli.

A kulturális klisék az elsődleges percepciót, adott esetben még a látást is befolyásolják. Máté Mihály, a nemrég elhunyt kiváló romológus több száz, a colári cigányoknak az 1950-es évekig kiállított házalókönyvet tanulmányozott át, amelyekben helyet kapott a kérelmező személyleírása is. Az egyik engedély a házalót évről-évre fekete szeműnek írta le, míg az egyik ügyintéző észre nem vette, hogy a valóságban kék a szeme. A hivatalnokok hada nem hitt tehát saját szemének, hiszen a cigányoknak „nyilvánvalóan” sötétszeműeknek „kell lenniük”.

Valami ilyesmi esett meg az Index szerkesztőségével is: barnának látta a szürkét, és ezzel trambulint szolgáltatott egy eszement politikai cirkuszhoz.

A bajai választási kampány idején az ellenzéki E2014 Facebook-oldalára felkerült egy netes játék, amelyben a narancssárga fideszes bábú „más színű” figurákat kísért át az út túloldalára. No, most éppen ez a „más szín” kapott különös fénytörést az írás megjelenését követő napokban. A cikk szerint a 32. szavazókörzetbe átjuttatott bábúk színe barna, egyenesen „sötétbarna” lett volna. Ehhez képest az írást illusztráló, a képernyőről frissiben lementett képen szereplők bábúk jól láthatóan éppen annyira szürkék, mint az úttest. Ha mindenképpen barnát akarunk látni a képen, a háztetőé vagy tán a ház melletti báláké emlékeztetnek leginkább arra a színre, de a stilizált emberfiguráké semmiképpen sem.

A színtévesztő újságíró mindebből merészen arra következtet, hogy a játék a politikai korrektségre nem sokat ad. A szerkesztőség pedig azzal a hangzatos, de félrevezető címmel publikálta, hogy Bajnaiék cigányos szavazószállító játékkal támadnak. Közvetlenül a választás előtt erre vetette rá magát  a kormánypárti és „közszolgálati” média, valamint a Fidesz és fiókszervezete, a Fidelitas is. Az MTV-nek például ezt sikerült levélben megkérdezni: „Miért barna embereket kell átkísérni az úton? Ezzel arra akarnak utalni, hogy a helyi cigányság szavazatai döntik majd el a vasárnapi választást?” A Fidesz szóvivő Zsigó Róbert szerint pedig „a hatalomért vergődő bukott baloldal egy nyíltan rasszista, cigánygyűlölő játékot szerkesztett. A rasszizmus, az erőszak és a hazugság nem technikák, hanem a bukott baloldal gátlástalan aljassága, amelyből se a bajaiak, se Magyarország nem kér többet.” A választási kampány hisztérikus viszonyai közepette előfordulhat, hogy megbolondulnak az érzékszervek, a farkasvagság is érthető, de nehezen találjuk a elfogadható magyarázatát annak, a szavazás után miért nem képes leállítani füstgépét a kormánypárti propaganda. És miért kell minket, civil jogvédőket ehhez felhasználni?

A Fidelitas alelnöke szerdán megjelent az Amnesty International budapesti irodájánál, és a következő „beadványt” kézbesítette személyesen: „Ne tűrjétek a baloldali félelemkeltést. Állítsátok meg Bajnait!” Mindebből világosan látszik, Falusi Vajk Zsolt és eszmetársai szerint mi is lenne – a kormányoldalon mostanában kampányszerűen „álcivilnek” titulált – emberi jogi szervezetek egyetlen legitim feladata: Bajnai Gordon „visszatérésének” megakadályozása. A „beadványban” szó sem esik a cigány polgártársaink jogainak megvédéséről, emberi méltóságuk állítólagos megsértéséről. Az már nem számít, nem fáj nekik, egyetlen dolog izgatja őket, az ún. „Bajnai-gárda” megleckéztetése. Ilyen a kormányerő „cigányozós játéka”.

A Fidelitas vajszínű árnyalatú akciójával párhuzamosan fut a Magyar Nemzet „leleplező” cikksorozata, amelyhez kedden a Magyar Helsinki Bizottságot is megkeresték, miszerint kommentáljuk a „történteket”. Rossz tapasztalatainkból kiindulva Kádár András Kristóf társelnök írásban válaszolt:

„Rendkívül aggályos lenne, ha az E2014 valóban etnikai kérdésként kívánta volna tálalni a bajai kampánycsendsértés ügyét, de a rendelkezésre álló információk alapján úgy tűnik, hogy nem az E2014, hanem az Index interpretálta „cigányosként” a kérdéses játékot. Ezt az értelmezést vették át az Ön által hivatkozott cikkek (amelyek kifejezetten utalnak is az Indexre), illetve az ezekben megszólaló személyek. Alapvetően groteszk ez a színelméleti vita, de az Index-cikket illusztráló képen a kérdéses figurát magam is szürkének látom, tehát azt kell mondanom: rossz az, aki rosszra gondol. Ezen nem változtat, hogy utóbb lecserélték a színeket, ha ugyanis felmerül, hogy a dolognak etnikai olvasata is lehetséges, ez a minimálisan elvárható reakció. Ha viszont olyan ügyről szeretne írni, aminek bizonyosan súlyos etnikai vonatkozásai vannak, ajánlom figyelmébe a Kúria mai döntését, amellyel új eljárásra utasította a Fővárosi Törvényszéket Répás József kiskunlacházai polgármester ügyében, aki egy 15 éves lány meggyilkolása kapcsán »roma erőszakról« beszélt, még mielőtt bármi bizonyosat lehetett volna tudni az – utóbb nem romának bizonyult – elkövető kilétéről.”

Azóta a napilapban három írás is született az „ügyről”, és valamiért még a Jobbik is szót kapott, miközben szervezetünk véleménye egyikben sem jelent meg. Meglehet azért, mert ragaszkodtunk szószerinti közléséhez. Talán ezért, noha nem szoktunk elzárkózni az alkudozástól, de az újság azóta sem jelentkezik. Mint szürke marhát a köd, elnyelte őt a barnás szürkeség.

Zádori Zsolt