„Magától értetődőnek tartjuk azokat az igazságokat, hogy minden ember egyenlőnek teremtetett, hogy az embert teremtője olyan elidegeníthetetlen jogokkal ruházta fel, amelyekről le nem mondhat, s ezek közé a jogok közé tartoznak a jog az élethez és a szabadsághoz, valamint a jog a boldogságra való törekvéshez. Ezeknek a jogoknak a biztosítására az emberek kormányzatokat létesítettek, amelyeknek törvényes hatalma a kormányzottak beleegyezésén nyugszik. Ha bármikor, bármely kormányforma alkalmatlanná válik e célok megvalósítására, a nép joga, hogy az ilyen kormányzatot megváltoztassa vagy eltörölje és új kormányzatot hozzon létre, amelyik olyan alapokon nyugszik és hatalmát oly módon szervezi meg, ahogy a legmegfelelőbbnek tűnik, hogy biztonságot és boldogságot teremtsen.” Egy sokat idézett részlet az Egyesült Államok alapítólevelének számító és az amerikai alkotmányt megelőlegező Függetlenségi Nyilatkozatból.
A szöveg természetjogi (emberi jogi) megközelítésének előzményeit már John Locke filozófus egy évszázaddal korábbi írásaiban megtalálhatjuk. De az észak-amerikai gyarmatok képviselői által elfogadott nyilatkozat közvetlen előképe mégis inkább a Thomas Jefferson (1743–1826) megfogalmazta virginiai Bill of Rights volt. Mivel ő, a későbbi elnök is ott bábáskodott a Függetlenségi Nyilatkozat megszületésénél, aligha meglepő, hogy az államszövetséget a „ráolvasás” erejével létrehozó szöveg nem csak szemléletében, de fordulataiban is leginkább a virginiai mintát idézi.
Jeffersonnál senki nem tett többet az Egyesült Államok megteremtéséért, noha hazájaként Virginiát emlegette. A túlzások és az ellentétek embere volt. Felesége halála után fekete szeretője volt, de rabszolgatartó maradt. A jelmondata szerint „a zsarnokság elleni lázadás Istennek való engedelmesség”, de ugyanakkor az erőszak elrettentette, és Isten létezésében sem hitt.
Locke meritokratikus ideálképeivel szemben Jefferson már az egyéni jogok elsőbbsége mellett állt ki (a szabadságunkat az erőszak elveheti ugyan, de meg nem semmisítheti). És a szabadságjogokat összekapcsolta a népfelség elvével: minden társadalomnak mindenkor rendelkeznie kell az önálló törvényhozói hatalommal. Jefferson logikus és erkölcsös érvei erősebbnek bizonyultak a rivális királyhű érvekkel szemben. A harcot azonban nem csak az eszmék frontján vívták.
Amerika ekkor már hadban állt a gyarmattartó Angliával. 1775 nyarán III. György koronaellenes lázadással vádolta meg az amerikaiakat. Igazság szerint az uralkodó helyzetértékelése pontos volt. Az egyre hevesebb amerikai elégedetlenség, amely az adóemelés meg az angol hadsereg elszállásolásának növekvő terhei miatt kezdődött, ekkor már eljutott az angol koronától való elszakadás akarásáig. Még az olyan meggyőződéses brit alattvalóknál sem merülhetett fel, mint amilyen Benjamin Franklin volt, hogy kitartsanak a „zsarnok király” mellett. A Kongresszus Philadelphiában ülésező különbizottsága, az „alapítóatyák” mindannyian aláírták az amerikai államok függetlenségét kimondó nyilatkozatot. Lázadni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, nagyjából így érdemes.
