Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos a közmédiának adott interjújában tegnap úgy foglalt állást, hogy az ellenzéki képviselők tévészékházból történő internetes közvetítései miatt a visszaélés személyes adattal bűncselekmény merülhet fel. Ezt az álláspontot a Magyar Helsinki Bizottság jogi szempontból több ponton is abszurdnak tartja.

Sokan ismerhetik, hogy hosszas jogi küzdelmek után ma már kétségbevonhatatlanul jogszerű a rendőrökről készült felvételek nyilvánosságra hozatala az érintettek hozzájárulása hiányában is. A rendőrök képmásának közölhetőségével kapcsolatos alkotmánybírósági határozat ennek indokaként a következőt tartalmazza:

„Valamely jelenkori eseménnyel kapcsolatban a nyilvánosság figyelme elé került személyről készült képmás általában az eseménnyel összefüggésben az engedélyük nélkül nyilvánosságra hozható.

Rendőri intézkedésről készült képfelvétel hozzájárulás nélkül is nyilvánosságra hozható, ha a nyilvánosságra hozatal nem öncélú, vagyis az eset körülményei alapján a jelenkor eseményeiről szóló vagy a közhatalom gyakorlása szempontjából közérdeklődésre számot tartó tájékoztatásnak, közügyet érintő képi tudósításnak minősül.”

Álláspontunk szerint a közmédia épületében intézkedő fegyveres biztonsági őr az őt ábrázoló képmás készítése és közlése szempontjából jogilag azonos helyzetben van a rendőrrel, mivel mindketten törvényben szabályozott közfeladatot látnak el, valamint egyes intézkedési jogosítványaik is azonosak. Ahogy az ellenőrzési és tájékoztatási feladatát is ellátó országgyűlési képviselő is jogilag hasonló funkciót tölt be sajtóhoz, hiszen a képviselő is a közhatalmat ellenőrzi és a nyilvánosságot tájékoztatja. Az mégiscsak furcsa lenne, ha egy közjogi jogosítványokkal bíró országgyűlési képviselő szűkebb körben vagy szigorúbb feltételekkel tájékoztathatná a nyilvánosságot, mint a sajtó. Ezért nem lehet szerintünk kétséges, hogy az országgyűlési képviselők felvehetik és közvetíthetik azt, amit egy közintézmény falai között a közfeladatot ellátó őrök tesznek.

Akkor pláne megtehetik ezt, ha az őrök velük szemben erőszakot is alkalmaznak. A büntető törvénykönyv szerint a jogtalan támadás áldozata nem büntethető az általa elkövetett cselekményért, ha az a jogtalan támadás elhárításához szükséges. Ezért lehet az, hogy a megtámadott akár sérülést is okozhat támadójának a szükséges mértékben. Ehhez képest abszurdnak tűnik azt mondani, hogy a támadót nem lehet felvenni, mert azzal a támadó képmáshoz való joga sérül. Márcsak azért sem, mert a közvetítés a visszatartó ereje folytán önmagában is alkalmas lehet az erőszak alkalmazás elhárítására vagy megszüntetésére. És az nem lehet, hogy a sérülés okozására alkalmatlan cselekmény büntetendő legyen, ha szélsőséges esetben egy sérülés okozása sem lenne az.