Tegnap délután furcsa emailt kaptunk Gabay Dorkától, a Magyar Idők újságírójától. Nem értettük a kutyafuttában megfogalmazott, zavaros, különös helyesírású szöveget, ezért visszakérdeztünk. Mire bocsánatkérő választ kaptunk, mégpedig azzal, hogy tekintsük a kérdést „tárgytalannak”. Annak tekintettük. Ám a Magyar Idők mai címoldalán cikk és publicisztika is azzal foglalkozik, hogy „Soros György aktivistái [azaz a Magyar Helsinki Bizottság emberei] járták ki a busás kártérítést” egy gyilkosság miatt elítélt, jövőre talán szabaduló olaszliszkai férfinak. Ez nem igaz. Mint ahogyan hamis és hazug az a beállítás is, amely minden jogot elvitat az elítéltektől, valamint bűnözők perverz tettestársaiként akarja láttatni a civil jogvédőket és voltaképpen magát a jogállamot is.

Először, íme, a tegnapi furcsa levélváltás, ami – tekintve a mai történteket – már nem tudunk meg nem történtnek tekinteni. Közlésünk betűhív. 

Levelét megírta

1) Kedd, 16:30

 2) Kedd, 17:07

 3) Kedd, 17:37

 Nem okozott nehézséget „tárgytalannak” tekinteni a megkeresését. Ehhez képest a Magyar Idők ma két címlapos írásban is foglalkozik a témával, és a kormányközeli sajtó már át is vette az „értesülést”.

Hazug állítások

Bayer Zsolt publicisztikájában tényként írja: „Majd H. Dezső lincselő – nyilván a maga akaratából és saját ötlettől vezérelve – a Helsinki Bizottsághoz fordult, beperelendő a magyar államot, mondván, rosszak a fogva tartási körülményei. A fényes tekintetű bíróság pedig most, a Helsinki Bizottság hathatós közbenjárásának hála, ötmillió forint »kártérítést« ítélt meg neki.”

Szögezzük le: ez az állítás nem igaz. A tény valójában az, hogy Magyar Helsinki Bizottság nem „járt közben” H. Dezsőnek kártalanítás ügyében, és nem biztosítottunk neki jogi képviseletet a bíróság előtti eljárásban.

Még meghökkentőbb, hogy a témában született egy cikk is, amelyet maga, a tegnap még visszavonulót fúvó Gabay Dorka és Tar Hajnalka jegyez. Ez ugyan némileg óvatosabb, mint Bayeré, de nem kevésbé rosszindulatú és hamis. „ÖTMILLIÓ FORINTOT KAP SZÖGI LAJOS GYILKOSA. SOROS GYÖRGY AKTIVISTÁI JÁRTÁK KI A BUSÁS KÁRTÉRÍTÉST” – harsogja cikk címe. Aztán a szöveg némileg visszafogottabb: „A bírósági döntés háttere, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága korábban több ízben elmarasztalta hazánkat a börtönökben tapasztalható körülmények miatt. Az uniós jogszabályoknak megfelelően hazánk kénytelen volt módosítani a vonatkozó jogszabályokat, és a bűnelkövetők kártérítési igényeinek helyt adni. Érdemes megemlíteni, hogy a Magyarországot perlő fogvatartottak képviseletét döntő részben az a Soros György által támogatott Magyar Helsinki Bizottság látta el, amely a hazánk ellen eljárást indító két bangladesi migráns képviseletében is fellépett.”

Szögezzük le azt is: a Magyar Helsinki Bizottság nem járt ki ötmilliós „kártérítést” Szögi Lajos egyetlen elítélt gyilkosának sem, így „H. Dezsőnek” sem.

Mindebből következik, hogy mint mostanában nem először, a Magyar Helsinki Bizottság kénytelen lesz beperelni a kormányközeli sajtó szereplőit újabb hazugságaikért. 

A „közbenjárás” és „kijárás”

A Magyar Helsinki Bizottság számos magyarországi panaszost képviselt és képvisel strasbourgi eljárásokban. (Az eddig megnyert strasbourgi pereinkről itt írunk.) Vannak köztük olyan ügyfelek, akiket ugyan rendőrök bántalmaztak, de az ügyészség nem nyomozott tisztességesen az ügyükben; vannak idős özvegyek, akiknek elvették a korábbi asszonynevét; vannak közszolgák, akiket indoklás nélkül, önkényesen rúgtak ki; vagy romák, akiket magukra hagytak a hatóságok, amikor házaikra támadt a rasszista csőcselék; vagy akadt történész tudós is, akit a hazai bíróság jogsértően elmarasztalt véleménye miatt. Volt, hogy olyan pert is sikerült megnyernünk, amely után már nemzetközi szintű védelmet élveznek a közadatkérések az Európa Tanács összes tagállamában, és az információs jog alapjognak számíthat Európa-szerte. Ezeken túl vannak menedékkérő ügyfeleink is, akiknek az alapjogait szisztematikusan semmibe veszi a magyar állam, és önkényesen tartja őket fogva.

És igen, szép számban volt olyan elítélt vagy letartóztatott ügyfelünk is, aki – leginkább a vészes börtönzsúfoltság miatt – olyan körülmények között volt fogva tartva, amelyek kínzásnak és megalázó bánásmódnak tekinthetők. 2015-ben a strasbourgi bíróság megelégelte, hogy Magyarországról ezrével érkeznek ilyen panaszok, s felszólította a magyar kormányt, hogy sürgősen és érezhetően mérsékelje a börtönzsúfoltságot, és dolgozzon ki hazai kártalanítási mechanizmust a jogsértő módon fogva tartottak sérelmeinek kompenzálására.

Ugyan az első ilyen sikeres strasbourgi kártalanítási pert nem mi nyertük meg 2011-ben, és a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédei két tucatnál is kevesebb ilyen ügyben biztosítottak képviseletet, tehát az összes zsúfoltsági panasznak az 1 százaléka sem köthető hozzánk, de arra feltétlenül büszkék vagyunk, hogy a strasbourgi bíróság elfogadta érveinket és több ügyfelünknek ítélt meg méltányos elégtételt.

És arra is büszkék vagyunk, hogy végre valami elindult a hazai börtönzsúfoltság enyhítése érdekében. Korábban évtizedeken át a magyar állam természetesnek tekintette, hogy a hazai jogszabályok betűivel szemben a raboknak sokszor 0,5–1,5 négyzetméteres a mozgásterük napi 23 órában akár éveken át, hogy a helyhiány miatt a reggelijüket, ebédjüket és vacsorájukat a vécén kucorogva kell elfogyasztaniuk, némelykor meg úgy, hogy közben társuk éppen a dolgát végzi velük azonos légtérben. Ez nem természetes, ez elfogadhatatlan.

Ugyan nem túl igazságos, és nem vezet semmire, de akár válogatás nélkül minden elítéltet lehet gyűlölni – az viszont tény, hogy a rossz, embertelen börtönkörülmények növelik a bűnismétlés és visszaesés kockázatát. A megfelelő körülmények biztosítása és garanciája nem csak az elítéltek érdeke, de a társadalomé is.

Sajnos azonban ma sem javulnak eléggé az elhelyezési körülmények. A zsúfoltság csökkenésében jelentős szerepet játszik a statisztikával történő játszadozás. De legalább most már működik a fogvatartottak sérelmeit kompenzáló hazai mechanizmus, amely végső esetben a rab pénzbeli kártalanításával jár. Tudni kell, hogy ez azt jelenti, hogy a jogsértés nagyságától függően legfeljebb napi 1200–1600 Ft kárt állapíthat meg a bíróság (ez fele–harmada annak, amit a strasbourgi perekben megítéltek). A teljes összeg azonban ritkán kerül hozzá, mert az esetlegesen elmaradt gyermektartásdíjat és a bűncselekménnyel összefüggésben megítélt kártérítést minden esetben le kell vonni belőle, és csak a maradékot kaphatja meg elítélt.

Az egyedi ügy

A hírek szerint H. Dezső vagy ifj. H. Dezső ötmilliós kártalanítás kaphatott. Ez nagyjából azt jelentheti, hogy napi 1400 Ft-os összeggel számítva 3571 napon át, azaz közel 10 éven át a hazai jogszabályokat megsértve tartották őt fogva.

A hírek arról is szólnak, hogy a meggyilkolt Szögi Lajos családjának egyetemlegesen 46 millió kártérítést kell fizetni az elítélt H.-éknak, de eddig még egyetlen fillért sem sikerült behajtani rajtuk. Ebből az következik, hogy H. Dezső minden valószínűség szerint egyetlen fillért sem fog átvenni a neki megítélt 5 milliós kártalanításból, azt a Szögi család fogja megkapni. Paradox a helyzet, de éppen a fogvatartott sikeres kártalanítási pere adhat esélyt arra, hogy Szögiék legalább részben a megítélt kártérítésükhöz juthassanak.

A Magyar Helsinki Bizottság honlapján ma is található tájékoztató, ami az elítélteknek vagy egykori raboknak ad információt a hazai kártalanítási mechanizmusról. Fontos, hogy a fogvatartottak minél pontosabban ismerjék jogaikat meg lehetőségeiket, és teljesíthetetlen igényekkel ne terheljék a magyar államot. Civil jogvédő egyesületünk – ahogy eddig, úgy – ezután is tájékoztatást fog adni ilyen ügyekben. Nem vizsgáljuk, mert ez esetben nem is lényeges, ki milyen bűncselekményért mennyit ült: a tájékoztatás minden elítéltet megilleti.

Még tegnap visszakerestük, hogy egyáltalán kaptunk-e bármiféle megkeresést H. Dezsőtől. 2016-ban kaptunk tőle levelet a szegedi börtönből. Nem a kártalanítás ügyében. A büntetőügyének időközben megváltozott büntetőjogi megítélésről kérdezett bennünket. Ezt válaszoltuk neki: „Minden elítéltre a bűncselekménye elkövetésekor vagy – amennyiben ez kedvezőbb – a büntetés kiszabásakor hatályban levő büntető törvénykönyv alkalmazandó, harmadik opció nem lehetséges.” Külön érdekesség, noha a címzés pontos volt, és H.-t a hírek szerint ma is a szegedi börtönben tartják fogva, a levél azzal jött vissza, hogy a címzettet nem sikerült megtalálni. 

Nagy a tét

A modern jogállam szakított a fogat-fogért, szemet-szemért elvével. Jelentős civilizációs vívmánynak tekinthető, hogy még a súlyos bűncselekménnyel vádolt embert is megilleti jog a védelemhez. Ahogyan az is fontos fejlődés, hogy a fogva tartott elítéltet nem lehet páriának tekinteni, a szabadságvesztés nem jelenti az összes jog elvesztését, a börtönbüntetése nem irányulhat kínzására, nem lehet az ítéleten felül sanyargatni vagy a vele szembeni bánásmód nem lehet embertelen. Társaival együtt H. Dezső bestiális bűncselekményt követett el, ezért hosszú büntetést kell letöltenie. De ez nem menti fel az államot a kötelezettség alól, hogy megfelelő körülményeket kell biztosítani minden elítéltnek, H. Dezsőnek is.

A buzgó Magyar Idők és a hazugságot átvevő többi kormánypárti orgánum nem csak a civil jogvédőket és Magyar Helsinki Bizottságot támadja, de hazudozásaival és manupilációjával azokat a jogállami vívmányokat is megkérdőjelezi, amelyek még mindig élhető, valamennyire civilizált európai országgá teszik hazánkat.