Galileo Galileit (1564–1642) nagy könyve, a Párbeszédek a két legnagyobb világrendszerről megjelenése után a Római Egyház nyomban pörbe fogta és tanai nyilvános megtagadására kényszerítette. Az agg tudósnak könnyű büntetést ígértek, végül mégis életfogytiglani börtönnel és a könyv örökös betiltásával sújtották. Korszakos művét 1820-ban vették le az Indexről.
„A felvilágosodás korától kezdődően mind a mai napig Galilei ügye egyfajta mítoszt teremtett, amelyben az események ábrázolása nagyon távol állt a valóságtól. Ebből a szempontból nézve Galilei esete szimbólummá vált; jelképezte azt, hogy az egyház állítólag a tudományos haladás ellen van, és szimbolizálta a dogmatikus »obskurantizmus« és az igazság szabad kutatásának ellentétét. Ez a mítosz a kultúrában jelentős szerepet játszott.” Ezt nem akárki mondta, hanem maga II. János Pál pápa, és nem egyéb alkalommal, mint Galilei teljes egyházi rehabilitációja bejelentésekor.
Ezen 1992-ben elhangzó szavakból akár az is leszűrhető, hogy korának fizikus és kozmológus zsenije nem is volt akkora veszélyben, amikor perbe fogta az inkvizíció, mint azt a felvilágosodás hívei láttatni szeretnék. Csakhogy maga a felülvizsgálat pápai gesztusa, amelyet II. János Pál még 1979-ben kezdeményezett, mégiscsak arról tanúskodik, az egyház szempontjából is helytelen (igazságtalan) volt perbe fogni és elítélni Galileit. Most mintha az első nézet elfogadásának kedvezne a világszellem, miközben inkább a második felel meg a történeti valóságnak.
Önmagában az, hogy második perében (1633) Galileit nem eretnekségért büntették, és nem ítélték halálra, hanem engedetlenség miatt kapott életfogytiglani börtönt, majd házi őrizetet, még nem jelenti azt, hogy az inkvizíciós eljárásnak ne lett volna nagy a tétje a tudós meg a tudományosság szempontjából, és ne az lett volna a célja a pernek, hogy Galilei a középkori (teológiai) világképet alapjaiban megkérdőjelező nézetei ne terjedjenek tovább. Galileit igenis a kanonizált ptolemaioszi-arisztotelészi világképet szétzúzó tudományos eredményiért idézték bírái elé, illetve azért, mert úttörő nézeteit a pápai cenzurális tiltás ellenére is megismerhetővé tette, dialógus formájában publikálta. A harmincéves háború, a jezsuiták praktikái vagy VIII. Orbán személyes sértettsége fontos körülmények, de mégiscsak mellékkörülmények a per lényegét tekintve.
A majd' 70 éves, akkor már valóban világhírűnek számító tudós megalázása, saját nézeteinek megbélyegzése és térden állva elmondatott visszavonatása valóban drámai, világtörténelmi jelentőségű pillanat volt. Szigorú kardinális bírái azt hihették, hogy a tudós Galilei és a teológiai doktrinerséggel küzdő tudományos szabadság szenved „megalázó” vereséget. Csakhogy éppenséggel fordítva történt: a szólásszabadság és a tudomány szabadsága kapott új igazolást. Galilei igazsága és a per igazságtalansága világossá tette: tudományos igazság kérdésében semmiféle autoritás nem jogosult dönteni, a tudományos kutatások értékelésére kizárólag a tudomány művelői jogosultak. Nagyjából így szerepel ez a hatályos magyar Alaptörvényben is.
