Wannsee az Új Magyar Lexikon szerint Berlin délnyugati peremén található kis tó. „A Ny-berlini Zehlendorfhoz tartozik. Strandfürdő, vízi sport.” Ennyi. Mintha Auschwitzról csupán azt közölték volna, hogy egy lengyel kisváros német neve. A történelmet valamennyire ismerők előtt azonban a „Wannsee-konferencia” a huszadik század egyik legszomorúbb összejövetele. 75 éve itt deklarálta a náci felső vezetés a zsidókérdés „végső megoldását”: itt határozták el 11 millió ember megölését. Wannsee ennek a borzalmas döntésnek a jelképe.
Valójában nem itt határozták el az „Endlösungot”, hiszen a Führer vezette államban ilyen elhatározásokat nem efféle konferenciákon hoztak. Az Adolf Eichmann által utólag készített, erősen kozmetikázott jegyzőkönyv tanulsága szerint döntésre formálisan nem is került sor, ráadásul szükség sem volt rá, hiszen 1941–42 fordulóján már kb. félmillióra lehet tenni az áldozatok számát. 1941. október 15-tól kezdték meg a zsidók Németországon kívülre deportálását, és december 8-tól már működött és gázt használt egy megsemmisítő tábor.
Karsai László történész is úgy látja, itt már a hónapokkal előbb meghozott döntés megvalósítását vitatta meg a 15 főnáci (ők láthatók mai képünkön). A történelem fintora, hogy a konferencia „operatív döntései közül” egyet sem valósítottak meg.
Egyes történészek szerint a wannseei konferencia teátrális megrendezésének leginkább az volt a célja, hogy a legbefolyásosabb politikai vezetők előtt tegye nyilvánvalóvá Reinhard Heydrich kitüntetett szerepét, teljhatalmát az egyébként titkos államügyben, a zsidók iparszerű kiirtásában.
Ha így is lett volna, ettől még nem tűnik el a Wannsee névhez tapadó szimbolikus jelentés. Waansse minden bizonnyal egy pillanatfelvétel a népirtás felpörgő folyamatában, belelátunk a gyilkolás szervezési kérdéseibe, és elborzadunk a gyilkosok cinizmusán.
„A konferencia és a jegyzőkönyv azt az időszakot örökítette meg, amikorra a német politika megváltozott. Azt jelzi, hogy a népirtás hivatalos politikává alakult. A korábbi, félig-meddig népirtó jellegű törekvéseket felváltotta az egyértelmű gyilkolás programja. Wannsee előtt egyre többen akartak ölni. Wannsee után egyre kevesebben nem akartak ölni. Ami addig lehetőség volt, kötelességgé változott” – írja Kádár Gábor és Vági Zoltán.
Igen, nem itt határoztak annak a 11 millió zsidó embernek a sorsáról, akiknek a „megoszlását” tartalmazó elegáns táblázatot „becsatolták” a jegyzőkönyvbe. Gondoljunk csak bele, mi is lett 11 millió ember sorsa: személyes rivalizálásból és bürokratikus tisztázatlanságokból fakadó hatalmi küzdelem 3 példányban csatolt melléklete. 11 millió „belég”.
(Mai posztunk nagyban támaszkodik a feledhetetlen Kisbali László egyik 25 évvel ezelőtti írására.)
