Bűncselekmény hiányában végérvényesen megszüntették annak a férfinak a büntetőügyét, aki szlovák rendszámú Porschéjából kiugorva megtámadott egy autóst. Ő „fel merészelt venni” egy elcsigázott menekülő családot az autópályán. Mi történik itt?
Ha az autópályán haladsz sűrű kocsisorban lassan hömpölyögve az árral, és váratlanul autójából kipattan melléd egy vadidegen, ingerült férfi, akkor valószínűleg meghökkensz. Ha ezután üvöltve őrjöng az autódat ütve, és azt követeli, hogy azonnal szállj ki, „te rohadék cigány/zsidó/buzi”, vagy azzal fenyeget, hogy bedob egy kézigránátot az utastérbe, akkor már meg is ijedsz. Mi történik itt? Pedig hát nem koccantál vele, meg sem előzted, és életedben nem láttad korábban. Mire gondolsz, amikor minden erőddel azon vagy, hogy megértsd, vajon miért támadt rád ilyen vehemensen? Felmerül-e benned annak a lehetősége, hogy bőrszíned/hosszú pajeszod/szivárványszínű pólód miatt borult vérbe az agya?
Tavaly szeptemberben az online médiában megjelent videón láthattuk, ahogyan Sz. Attila a fenti elképzelt esethez hasonlóan, minden előzetes indok nélkül ököllel verte egy fiatal nő autóját, aki ugyancsak női utasával egyetértésben néhány perccel korábban egy háromgyerekes, szíriai menekülő családot vett fel az M1-es és M7-es autópályák közös szakaszán, hogy ne kelljen a pici gyerekekkel az út mentén gyalogolniuk. Az elborult támadó követelte, hogy a család szálljon ki az autóból, máskülönben kézigránátot dob az utastérbe. Mindezt a következőket kiabálva tette: „Segítesz egy menekült családot? Megöllek!”
A videón látható, hogy az esetnek volt közönsége. Volt, aki kiszállt a kocsijából, és a jelenlévőkben riadalmat keltett a férfi agresszív viselkedése. A menekülő család is kiszállt az autóból, amelynek sofőrje könnyek között, érthető zaklatottsággal kérdezte a tudósítókkal beszélve: „Miért kell ezeket az embereket tovább bántani? Miért nem mehetnek el oda, ahova akarnak?”
A férfi tette mással nehezen magyarázható, mint a menekültekkel szembeni gyűlöletével. Alátámasztja ezt a feltételezést az áldozatnak a videó-felvételen látható nyilatkozata, az elkövető szavai, egyéb indítékának hiánya, a nyári menekülthullám és a kormány gyűlöletkeltő propagandája által szított indulatok kontextusa, valamint az, hogy az autóban ülő, inzultált család láthatóan a menekülők csoportjához tartozott.
Annak még örülhettünk, hogy az elkövetőt hamar azonosította és fogta el a rendőrség (a TEK-esek akciójáról videó-felvételt is készült). Az azonban már kevés jót ígért, hogy a Budaörsi Rendőrkapitányság garázdaság gyanúja alapján indította el az eljárást. Eszerint a rendőrség nem tartotta a cselekmény mögött húzódó meghatározó indítéknak az elkövető menekültekkel szemben kifejezett ellenszenvét. Ha mindezt megfelelő súllyal értékelte volna, az előítéletes motiváció okán gyűlölet-bűncselekmény (közösség tagja elleni erőszak) alapos gyanúja miatt kellett volna nyomoznia.
Végül a nyomozást azzal az indokkal szüntette meg a rendőrség, hogy „a tanúk elmondása és a videó-felvételen látható cselekmény során Sz. Attila a sértett járművében rongálást, másnak sérülést nem okozott, így az erőszak a magatartásából hiányzik, ezért a garázdaság vétsége nem valósult meg”. Csakhogy gyűlölet-bűncselekmény megvalósításához nincsen szükség károkozásra, sérülésre. E bűncselekmények súlya abból ered, hogy az áldozatot alapvető emberi méltóságukban éri támadás, minthogy egy olyan hovatartozás- vagy meggyőződésbeli jellemző miatt válik áldozattá, amiről nem tehet, és amit nem változtathat meg. A háromgyerekes, szíriai család önhibáján kívül kényszerült elhagyni a polgárháborúban felperzselt országát.
A Gyűlölet-bűncselekmények Elleni Munkacsoport (GYEM), melynek a Magyar Helsinki Bizottság tagszervezete, levélben fordult a rendőrkapitánysághoz, majd a nyomozás megszüntetését követően a Legfőbb Ügyészséghez azért, hogy felhívja a nyomozóhatóságok figyelmét a nyilvánvalóra, az elkövető előítéletére, amely a bűncselekmény elkövetése során mozgatta. A Legfőbb Ügyészség továbbküldte a levelet az illetékes Pest Megyei Főügyészségnek, ahonnan továbbúszott a Budaörsi Járási Ügyészséghez, amely a nyomozás iratait áttekintve mindent a legnagyobb rendben talált, a rendőrség minősítését helyesnek ítélte, és következtetése szerint a gyűlölet-bűncselekmény gyanúja nem merült fel. A hatóságok ignorálták az előítéletről üvöltő körülményeket.
Hogyan juthatott az összes érintett nyomozóhatóság erre a következtetésre? Mi mást feltételezhettek az elkövetés hátterében? „Mindennapos” autós dühöt? De hát nem történt „szemtelen” előzés, bosszantó reflektorozás. Pillanatnyi elmezavart? Erről nem szólnak a tudósítások.
A hatóságok számára nem volt érthető az Sz. Attila által laikus fül számára világosan artikulált üzenet, miszerint nem tűri, hogy egy emberséges állampolgár segítséget nyújt egy háborús övezetből érkezett, hosszú hetek óta úton lévő, kisgyerekes családnak. Nagyon rosszat ígér, ha a hatóságok nem hallják meg a támadók fülsértő előítéletes üvöltését, és futni hagyják a gyűlölet által vezérelt elkövetőket.
Kirs Eszter
