„És tényleg süt a nap” – mondta Anthony Ray Hinton, amikor 2015. április 3-án reggel fél tízkor kilépett a Jefferson megyei börtön ajtaján. 30 évet töltött ártatlanul a halálsoron.  Ő az egyike azon 156 halálraítéltnek, akit 1973 óta később felmentettek az Egyesült Államokban. Egy friss kutatás szerint a halálbüntetés messze leginkább a feketéket fenyegeti. Louisianában például hatszor nagyobb az esélye annak, hogy a legsúlyosabb büntetést kapják, és ebben a déli államban még soha nem ítéltek halálra fehér embert, ha fekete volt az áldozata.

Hintont két gyorséttermi alkalmazott megöléséért ítélték halálra 1985-ben. Az egyetlen bizonyíték ellene egy olyan szakértői vélemény volt, mely szerint a gyilkos fegyverből kilőtt töltények a Hinton házában megtalált fegyverből származtak. A nyomozók figyelme úgy terelődött rá, hogy egy hasonló bűncselekmény áldozata őt azonosította fényképes felismerésre bemutatás során. Hinton védekezése szerint azonban ő a bűncselekmény elkövetése idején a helyszíntől 23 kilométerre tartózkodott a munkahelyén.

Külön pechje volt még az is, hogy kirendelt védője nem tudta, jogi segítségnyújtás keretében lett volna lehetősége fedezni egy fegyverszakértő költségét, ami az ellene szóló, perdöntő bizonyítékot cáfolhatta volna meg. Így halálra ítélték.

Tizenhét évvel később az Equal Justice Initiatve nevű, Montgomery székhelyen működő jogvédő szervezet segítségével három elismert fegyverszakértő megvizsgálta a töltényeket és a fegyvert, akik együttesen azt állapították meg, hogy a három töltény nem is származhatott ugyanabból a pisztolyból. A szervezet alapítója, Bryan Stevenson tizenhat évig dolgozott ezen az ügyön. Hosszú eljárást követően 2014-ben az Amerikai Szövetségi Legfelsőbb Bíróság egyhangúan azt állapította meg, hogy Hinton jogi védelme nem volt megfelelő, és perújítást rendelt el. Az ügyészség pedig úgy döntött, hogy inkább már vádat sem emelnek, mert az állam által kirendelt fegyverszakértők azt is megállapították, hogy a töltények közül egyik sem származhatott Hinton fegyveréből.

Hinton története nem egyedi eset. Ő volt a százötvenhatodik 1973 óta, akit azt követően mentettek fel, hogy előtte halálra ítélték. Egy friss, az 1976 és 2015 között Louisiana államban kiszabott halálbüntetéseket elemző kutatás szerint a halállal büntethető bűncselekmények esetében 0,5% az esélye a szankció alkalmazásának, ha az áldozat fekete, és 15,5%, ha a meggyilkolt áldozat fehér, vagyis 31-szer nagyobb. Sőt, az elkövető bőrszínétől függetlenül a fehér áldozatok gyilkosait hatszor nagyobb valószínűséggel ítélik halálra és tizennégyszer nagyobb valószínűséggel végzik ki. Mindez különösen aggasztó annak fényében, hogy már 156 ártatlanul halálra ítéltről tudunk. De az utóbb megváltoztatott halálos ítéletek aránya is döbbenetes: az egész Egyesült Államokat nézve 72%-ban később akkor is megváltoztatják az ítéletet, ha nem mentik fel az elítéltet. Az esetek nagy részében azért kellet korrigálni, mert az alsóbb fokú bíróság valamilyen súlyos eljárási hibát követett el.

Mindezt javasolt figyelembe venni azoknak, akik a halálbüntetés visszaállítását fontolgatják. esetleg politikusként propagálják egy-egy borzalmas bűncselekmény után. Ők azt szokták mondani ilyenkor, hogy a jogvédő álljon a meggyilkolt áldozat anyja elé, és neki magyarázza el, miért nem kell kivégezni a gyermeke gyilkosát. Demagógiáért nekem sem kell a szomszédba mennem. Én mindenkinek azt javaslom, hogy mielőtt a halálbüntetés mellett érvel, üljön le beszélni az ártatlanul halálra ítélt 156 ember családjával. Ha beszélgetni nincs módjuk, nézzék meg a Hintonnal és ügyvédjével ez év januárjában készült interjút itt.

Azokkal már úgysem nem tudnak beszélni, akiket ártatlanul kivégeztek (az 1,8%-os utólagos felmentési arány miatt ilyenek is bizonyosan voltak), mert az ő ügyüket senki nem tárgyalja újra, így nem tudjuk meg, ők kik voltak.

Ideje lenne megjegyezni: a halálbüntetés tilalma nem – vagy nem csak – a gyilkost védi, hanem az ártatlant is.

M. Tóth Balázs