A tények ellenére a bevándorlási hivatal mindeddig kitartott amellett, hogy a Helsinki Bizottság iraki kurd–arab ügyfelét semmi bántódás nem érné hazájában. A hatóságnak most kell a harmadik határozatát meghoznia ugyanabban az ügyben. Ügyfelünk esete is mutatja, a dublini rendszer azoknál sem működik, akiket visszaadnak Magyarországnak, hogy itt bírálják el menedékkérelmüket. A Helsinki Bizottság ügyvédje mondja el az igaz történetet.

Van egy 24 éves iraki ügyfelem, rendes, értelmes fiú. Legyen a neve, mondjuk, Ali. Kirkukban élt a családjával, 11 éves volt, amikor az amerikaiak bombázni kezdték Irakot. Az édesapja arab volt, rendőr, meghalt egy robbantásban, amikor az ügyfelem 20 éves volt. Az édesanyja kurd volt, ő kb. egy évvel később halt meg, mert nem tudták rendesen ellátni a cukorbetegségét.

Ali és a bátyja a tragédiák után a Moszulban élő házas nővérükhöz költözött. Nem sokkal később az Iszlám Állam terrorszervezet elfoglalta a várost. Egy éjszaka fegyveresek jelentek meg az otthonukban, elhurcolták Ali bátyját, hogy harcoljon velük. Azóta nem látták, lehet, hogy már nem is él, de a család azt reméli, hogy él és az Iszlám Állam egyik moszuli börtönében van.

Az emberrablók azt mondták, hamarosan Aliért is eljönnek, ha nem áll be közéjük önként. Ekkor Ali eladta a taxinak használt autót, ami a megélhetésüket biztosította, és elindult a Norvégiában élő nagynénjéhez.

A szokásos úton, Magyarországon keresztül jutott el Norvégiába, de ott csak pár hónapot tölthetett, mert a hatóságok a dublini rendszer miatt tavaly június elején Magyarországra toloncolták vissza. Itt kell tehát a menedékkérelmet elbírálni.

Ali renden be is nyújtott a kérelmét. Majdnem négy hónap múlva hozott határozatot a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal, miszerint nem jogosult sem menekült, sem oltalmazott státuszra, és haza kell mennie Irakba, Kurdisztánba, mert ott biztonságban lenne.

Ez ellen Ali keresetet nyújtott be, aminek nyomán a hivatal visszavonta a határozatát, és hozott egy újat, ami szintén elutasította Ali kérelmét.

Az újabb elutasítás ellen szintén bírósághoz fordult, a pert meg is nyerte a múlt héten. Az ítélet alapján a hivatalnak újra meg kell vizsgálnia ügyfelem kérelmét, és ismét határozatot kell hoznia az ügyében.

A bíróság tavaly szeptember közepe óta már nem jogosult maga is határozatot hozni, csak arra nyílik módja, hogy a rossz határozatokat megsemmisítse. Ha minden jól megy, talán szeptemberben már meg is lesz az új határozat. Hogy az mi lesz? Ki tudja. A hivatal elvileg akár ugyanazzal a tartalommal is határozhat, és ebben a siralmas menekültügyi pingpongban számtalan „szervacserére” van lehetőség. Míg valaki meg nem unja. Így például maga a „pingponglabda”, azaz az ügyfél.

Mindez jelen esetben csak azért, mert az Iszlám Állam terrorszervezet elől menekülő Ali legálisan szeretne eljutni a nagynénjéhez Norvégiába.

Sánta Szabolcs Miklós