Az LMP „válsághelyzet esetén” lehetővé tenné a menedékkérők nyomkövetését, mert megengedhetetlennek tartják, hogy az állam nem tud semmit hollétükről. Ilyen berendezéssel figyelnék meg azokat, akiknek egy hónap alatt nem sikerült lefolytatni a menekültügyi eljárását. Mindez drága és kivitelezhetetlen ötlet.
A Helsinki Bizottság rendszeresen foglalkozik azzal, hogy a házi őrizet, lakhelyelhagyási tilalom és újabban az elítéltek reintegrációs őrizete végrehajtását hogyan segíthetik a nyomkövetők, azokat hogyan szerzik be és működtetik. Most a morális és jogi ellenérveinket mellőzve csak a gyakorlatiasakat soroljuk:
- Egy nyomkövető kb. egymillió forintba kerül. Tavaly decemberben összesen 652 darab volt ebből az országban.
- A beszerzés hónapokat vesz igénybe, mert ezeket itthon nem gyártják, és nem állnak rendelkezésre a polcokon, hogy hátha kell valakinek belőle pár ezer.
- Az eszköz felszereléséhez külön képzettség kell (informatikai és technikai ismereteket igényel).
- Az összes GPS-jeladó követésének informatikai háttérbázisát adó fejlesztés összesen tízezer eszköz adatait tudja tárolni. Ez bőven elegendő arra, amire a rendőrség egykor kifejlesztette, de nem lenne elég tízezrek nyomon követésére. (Manapság három nap alatt több ember érkezik ide, mint 10 ezer.)
- Jelenleg sok esetben az ujjlenyomat levétele is megoldhatatlan feladat elé állítja a hatóságokat, nem kis részben a menekülők ellenállása miatt. Vajon hogyan viselkednének, ha 30 nap után kar- vagy lábperecet akarnának tenni olyan személyekre, akik nem követtek el bűncselekményt?
- Ha csak minden harmadik menedékkérőre tettek volna ilyet idén, akkor 30 milliárd forintnál járnánk alaphangon. Ez több mint, amit 175 kilométeres határzár építésére hivatalosan költöttünk.
