Ma is működő, magától értetődő gyakorlatot akar „gránitszilárdságú” Alaptörvényébe foglalni a kormánytöbbség. Ez egyedül a kormánynak hozhat hasznot. Nyeresége pedig csakis politikai természetű: elfedheti az érvénytelen népszavazás fiaskóját; illetve a migrációs témának a felszínen tartása alkalmas lehet a kormányzás látszatának megőrzésére.

Az október 10-én benyújtott Alaptörvény-módosítás szerint „Magyarországra idegen népesség nem telepíthető be. Idegen állampolgár – ide nem értve az Európai Gazdasági Térség országainak állampolgárait – Magyarország területén az Országgyűlés által megalkotott törvény szerinti eljárásban, a magyar hatóságok által egyedileg elbírált kérelme alapján élhet”. Vagyis – a kormányzati magyarázat szerint – a módosítás elfogadását követően bevándorló vagy menekült magyarországi tartózkodását csak a magyar törvények alapján, egyedi kérelmekre vonatkozó eljárásban lehet majd engedélyezni, és ezzel megakadályozzák az uniós kvótarendelet hazai érvényesülését.

Csakhogy ez nem így van. Elmagyarázzuk, miért blöff a módosítás, és az azzal kapcsolatos kormányzati nyilatkozatok.

***

A népszavazáson résztvevők többsége ugyan nemmel szavazott, de a részvételi arány alacsony volt, és miként a Nemzeti Választási Bizottság is megállapította: a szavazás érvénytelen lett. Hogyan következik ebből az Alaptörvény módosítása?

Sehogyan. Az Alaptörvény egyértelműen kimondja, hogy nem lehet népszavazást kiírni az Alaptörvény módosítására irányuló kérdésről. Vagyis népszavazással Alaptörvényt módosítani NEM lehet. Még érvényes népszavazással sem. Ugyanis ilyen tárgykörben kérdést sem lehet feltenni.

A most benyújtott módosítás ezért egy újabb érv amellett, hogy a népszavazási kérdés Alaptörvény-ellenes volt, hiszen olyan következménye van, ami nem lehetne. A kormány sunyi módon titkolta ezt a szándékát, mert tudta, ha világosan fogalmaz, és Alaptörvény-módosításról kérdezi a szavazópolgárokat, azt még a mostani Alkotmánybíróságon sem tudja áterőszakolni.

A népszavazáson résztvevő és NEM-mel szavazó több mint 3 millió ember akarata egyértelmű. Így mégiscsak az történik, amiért ők elmentek szavazni, nem?

Egyáltalán nem. A módosítás sokkal inkább szembeköpése a népszavazáson NEM-mel szavazó 3,3 millió ember akaratának (is). Az Alaptörvény javasolt új szabályozása szerint ugyanis a magyar menekültügyi hatóság a magyar menedékjogi törvény alapján hoz majd egyedi döntést a kérelmek tárgyában. Ez viszont továbbra sem ellentétes az – egyébként már halott (lásd később) – uniós kvótajavaslattal, amivel szemben a kormányzati kommunikáció szerint kiírták a népszavazást. 

Az uniós kvótamechanizmus lényege ugyanis az, hogy ha bizonyos tagállamokba (például a konfliktuszónához közelebb fekvő Görögországba vagy éppen Magyarországra) egyszerre „aránytalanul” sok menedékkérő érkezik, akkor a többi tagállam egy átlátható szolidaritási rendszer alapján segítse meg ezt a nagy nyomásnak kitett államot, és vállalják át a menedékkérelmek egy részének az elbírálását. Szó sincs a menekülők kötelező betelepítéséről: az „átvállaló” tagállam egyedileg és érdemben ugyanúgy megvizsgálja a menedékkérelmet, mint a „sajátjait”, a területén beadottakat. Ha úgy dönt, el is utasíthatja őket, a kérelmezőket pedig kiutasíthatja, kitoloncolhatja. Az Alaptörvény-módosítás tehát semmi újat nem hoz: a kérelmeket – akár kvótával, akár anélkül – mindig is egyedileg és saját belátása szerint kellett megvizsgálnia Magyarországnak, és ez pont ugyanígy lesz ezek után is.

De annyi értelme csak van azért ennek a módosításnak, hogy az Unió nem hozhat olyan szabályozást ezen túl, ami ellentétes a magyar törvényekkel, nem?

A magyar Alkotmánybíróság következetes álláspontja az uniós csatlakozásunk legelső perce óta az, hogyha egy adott uniós jogszabály vagy rendelkezés a magyar Alaptörvénnyel ellentétes, akkor az Magyarországon nem alkalmazható. Ebben ez az Alaptörvény módosítása ismét nem hoz semmilyen változást.

Ez azt jelenti, hogy az Unió kötelezően betelepíthet ide bevándorlókat?

Nem. Először is szó sincs bevándorlókról. Az egész vita nem a munkavállalási, vállalkozási vagy tanulmányi céllal letelepedni készülő külföldiekről szól. Bár a kormány eddig mindent elkövetett, hogy kommunikációjában a külföldiek összes kategóriáját egybemossa, itt kizárólag menedékkérőkről van szó, tehát olyan – többségében háború, üldöztetés, kínzás elől menekülő – emberekről, akik menekült státuszt kérnek az Európai Unióban. Közülük sokan ezt meg is kapják, míg másokat elutasítanak, mert a hatóság nem hiszi el, hogy valóban veszélyben lennének otthon.

Na jó, de akkor most az Unió kötelezően betelepíthet ide menedékkérőket?

Nem. Ahogy erre eddig sem volt lehetősége. A kormányzati kommunikációban előszeretettel használt betelepítés fogalma és gyakorlata ma is törvényellenes lenne – alkotmánymódosítás nélkül is. A magyar Alaptörvény értelmében ugyanis az emberi méltóságot és a szabad mozgáshoz való jogot nem lehet megsérteni – sem magyar, sem nem magyar állampolgár esetében. Márpedig egy csoportos kényszerbetelepítés mindkét jogot sértené. Ilyet utoljára a második világháború utáni kényszerű ki- és betelepítések idején láttunk (lásd svábok kitelepítése vagy az ún. „szlovák–magyar lakosságcsere”), melyek mögött általában a kollektív bűnösség elvének súlyosan jogsértő alkalmazása állt. Ez a mai Európai Unióban nyilván elképzelhetetlen. De ha mégis valamiféle fatális uniós döntés születne, nagyon fontos, hogy a magyar Alkotmánybíróság gyakorlata nem teszi lehetővé semmilyen, a magyar Alaptörvénnyel ütköző uniós szabály hazai alkalmazását (lásd fent).

A kvóta alapján – esetleg – idehozandó menedékkérők esetében sem kötelező letelepítésről van szó: mint már korábban mondtuk, Magyarországnak még el kellene bírálni egyénileg mindegyikük kérelmét, és egyedileg döntést kellene hoznia, hogy melyikük maradhat, és melyikük nem.

A hab a tortán, hogy már nincs is kötelező kvótamechanizmus: az Európai Unió többhónapos huzavona után szeptemberben nyilvánosan és egyértelműen is kijelentette, hogy a terv halott, és helyette egy önkéntes, más módon is kiváltható szolidaritási mechanizmus fog életbe lépni. Nem véletlenül nyilatkozta még az egyébként a magyar kormány menekültellenes álláspontjában rendre osztozó cseh és a szlovák miniszterelnök is, hogy a magyar népszavazás értelmetlen.

De a javaslatban mégis „idegen népesség” betelepítésének tilalma szerepel. Ha erre amúgy sem lenne lehetősége az Európai Uniónak, akkor miért szorgalmazza ezt annyira a kormány?

A szokásos, semleges tartalmú „külföldi”, vagy „harmadik országbeli állampolgár” helyett a rendkívül ellenséges „idegen” használata semmi más, mint a nyílt idegenellenesség megnyilvánulása. A kormány 2015 eleje óta mindent elkövet, hogy démonizálja a háború elől menekülőket, és meggyőzze a magyar lakosságot, hogy a bevándorlás valamifajta ördögi jelenség, amit minden áron el kell kerülni. Itt ennek egy újabb nyelvi példáját látjuk.

Akkor milyen következménye lehet ennek az Alaptörvény-módosításának?

Nagyjából semmi. Hacsak nem az, hogy még egy pár napig-hétig segít a kormánynak abban, hogy az idegenellenesség lankadatlan szításával továbbra is elterelje a média és a közvélemény figyelmét az ország valós problémáiról. Mélyszegénység, elvándorlás, egészségügy, oktatás, munkaerőhiány, korrupció… soroljuk még?