A népszavazás után semmi okunk triumfálni. Az ország fizeti meg a kormány rémes politikai cirkuszának az árat. És itt nem csak az eltapsolt milliárdokkal, de a felszított gyűlölet társadalmi költségeivel is számolnunk kell. Annak persze örülhetünk, hogy a referendum nem lett érvényes. És annak is, hogy minden nehézség ellenére létezik még civil világ a magyar ugaron.

A Magyar Helsinki Bizottság civil jogvédő szervezet. Igyekszik kimaradni a szorosan vett politikai csetepatékból, noha természetszerűen magát a közélet szereplőjének tekinti. Szervezetünk nem támogat pártokat a választásokon. Ügyfeleink között nagy számban vannak menedékkérők, akiknek a lehetőségei az utóbbi két évben vészesen romlottak a kormány menekültellenes politikája miatt. Azt is egyre nagyobb aggodalommal tapasztaltuk, hogy az elmúlt 20 hónapban a magyar társadalom is foglyává vált a kormány hazug retorikájának.

A Helsinki Bizottság – ahogyan számos más civil szervezet is – most először bocsátott ki szavazási, jelen esetben népszavazási felhívást. Megvolt ennek a maga kockázata. Elsősorban nem is az, hogy visszhangtalan marad a felhívás (bár nem örültünk volna neki), inkább az, hogy esetleg veszíthetünk hitelességünkből. A visszajelzések és a tegnapi eredmény fényében viszont jól látszik, a társadalom egy része figyel a civil csoportokra, igenis számít, milyen álláspontra helyezkednek fontos közéleti témáknál.

Mint ismeretes, egy nappal a kopaszok botrányos választási bizottsági akciója után a kormány kalandormódra népszavazást kezdeményezett egy értelmetlen, felesleges és alkotmányellenes kérdésben. Ezzel nem csak a menekülőknek, de országunknak is sokat ártott. A Helsinki Bizottság egyszerűen nem tehette meg, hogy hallgatásával cinkosává válik e kártékony hatalmi manővernek. Úgy döntöttünk, részt veszünk a népszavazási kampányban. Megpróbáltuk józan szakmai érveinket szembeszegezni az agresszív kormánypropagandával. Arra hívtuk fel a választókat, hogy szavazzanak érvénytelenül, vagy legalábbis bojkottálják a referendumot, de semmiképpen se voksoljanak érvényesen.

A tegnapi népszavazáson a kormány népszavazási kezdeményezése elbukott, a referendum érvénytelen lett. Ugyan az eredménytelenség döntően a távolmaradók nagy számának köszönhetők, akik között szép számban lehetnek tudatos bojkottálók, de feltűnően nagy számban voltak érvénytelenül szavazók is. Ez utóbbi mindenképpen új jelenség.

Míg az 1990 óta megtartott országos referendumoknál 0,5–2,1 százaléknyi volt az érvénytelen szavazatok aránya a szavazáson megjelentekhez képest, most a belföldi szavazatoknak a 6,45%-a volt rontott. És itt nem arról van szó, hogy a választók hirtelen elbutultak. Nem, nagyjából minden 15–16. szavazó tudatosan döntött a népszavazási döntés aktív elutasítása mellett.

A referendumok szavazólapjait szinte bárki képes kitölteni, szabályosan az igen vagy a nem mellett voksolni. Ha megnézzük az 1990 óta ez idáig feltett nyolc népszavazási kérdést, mindössze 3 alkalom volt, amikor a rontott szavazatok aránya 1% felett volt. 1997-ben a NATO-szavazáson (1,1%), illetve 2004-ben a kórház-privatizációs és a kettős-állampolgársági referendumon (1,8 és 2,1%). Mindhárom téma ideológiailag és politikailag igencsak terhelt volt, tehát már ezeknél is felmerült, hogy nem csak ügyetlenkedés, hanem szándékos szavazói magatartás is magyarázza az érvénytelen voksokat.

Ezek alapján nem túl merész állítás, hogy a tegnap belföldön leadott 226 155 érvénytelen szavazat túlnyomó többsége nem bénázás, hanem tudatos politikai döntés eredménye. Mintegy 200 ezren csömörlöttek meg a gyűlöletkampánytól, és döntöttek úgy, aktívan utasítják el a népszavazás intézményének megcsúfolását.

Nem volt könnyű rávenni a szavazókat aktív cselekvésre, már csak azért sem, mert a passzív magatartással (a bojkottal) közjogi értelemben ugyanaz az eredmény volt elérhető. Emellett ment a pánikkeltés, folyt a találgatás a szavazás esetleges meghamisításáról meg arról, melyik megoldás biztonságosabb.

De a vasárnapi és a mai történések bizonyítják, helyes volt arra ösztökélni a választókat, hogy szavazzak érvénytelenül. A kormány kreatív könyvelése egyedül ezt a választói csoportot nem képes a maga oldalán szerepeltetni. A nem szavazatokat természetesen valóban tekintheti a „magáénak”, viszont elképesztő cinizmussal szeretné beseperni az igennel szavazók, és különösen a távolmaradók „voksait” is. Az érvénytelenül szavazókkal erre biztosan nem képes. Siker ez, még ha kicsi is.

Ha részletes adatokat átbogarásszuk, feltűnik, hogy az országos 6,45%-os átlagnál Budapesten (11,9%), Csongrád (7,3%) és Pest megyében (6,7%) volt nagyobb az érvénytelen szavazatok aránya. E három területen született meg az összes érvénytelen voks 45,7%-a, miközben az összes belföldi választónak csak 33,5%-a él itt. Érdekesség, hogy talán éppen ezeken a területeken van a legnagyobb esélye annak, hogy a magyar polgár „migránssal”, azaz menekülővel találkozzék.

Ezzel együtt egyetlen megyében sem volt 4%-osnál alacsonyabb az érvénytelen voksok aránya (Vasban volt éppen 4%, és négy megyében – Hajdú-Biharban, Nógrádban, Szabolcs-Szatmár-Beregben és Tolnában – 5% alatt).

Hogy hogyan is születhetett ennyi tudatosan elrontott szavazólap, az komolyabb és hozzáértőbb elemzést érdemel. De mindenképpen meghatározó szerepe volt ebben a Magyar Kétfarkú Kutyapárt szellemes, kellően pimasz és tömegeket megmozgató kampányának. Az önnön nagyságától szoborpózba merevedett kormány agresszív és a polgárokat hülyének néző propagandáját pompásan ellenpontozták a viccpárt humoros, informatív és revelatív üzenetei. Ha ezek nincsenek, biztosan jóval kevesebb érvénytelen szavazatról beszélhetnénk.

De ne felejtsük azt sem, hogy a kormány intézményes idegenellenességével szemben a civil – jogvédő és segítő – szervezetek emelték fel először hangjukat. Az erősen aszimmetrikus vitahelyzetben ők képviselték a szakmaiságot és a józanságot az egyre ingerültebb hatalommal szemben. Semmi kétség, ezt „honorálni fogják” nekünk.

Várhatóan a hegemóniára törekvő kormánytöbbség ezek után sem hagy fel a civilek zaklatásával. Egyszerre akar majd jelentéktelennek és démoninak beállítani bennünket. A tegnapi népszavazási eredmény után ezzel azonban valamivel nehezebb dolga lesz.