Hétfőn a Helsinki Bizottság szervezésében menekültnapi rendezvényt tartottunk. A filmvetítés és pódiumbeszélgetés után Pardavi Márta, a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke szólt a közönséghez, barátainkhoz. Íme, a beszéd.
Minden évben június 20-án ünnepeljük a menekültek világnapját. 65 évvel ezelőtt, 1951-ben a minden korábbinál szörnyűbb embertelenség történelmi tapasztalata arra vezette a nemzetközi közösséget, hogy végre kimondja: a menekültek mindig, mindenhol védelemre jogosultak. A genfi egyezmény első komoly próbája az 1956-os magyar forradalom eltiprása utáni tömeges menekülés idején volt, amikor hirtelen 200 ezer honfitársunk hagyta el hazánkat. Őket akkor együttérzés és támogatás fogadta.
Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosság adatai szerint 2015-ben percenként 24 embernek kellett elmenekülnie otthonából. A Földön minden 113. ember immár menekültként él. Összesen több mint 65 millió ember kényszerül menekültlétben élni, számuk megegyezik Franciaország lakosságával. Sokan közülük csak saját országuk másik részén talál ideiglenes biztonságot, több mint 24 millióan a hazájukat is el kellett, hogy hagyják. Európában a világ menekültjeinek csupán 11%-a él, míg 86%-uk az alacsonyan vagy közepesen fejlett országokban.
A világ menekültjeinek fele gyerek, Európában kb. egyharmaduk.
Életveszély elől menekülnek, de maga a menekülés is életveszélyes. A 65 millió menekült egyikét ma délután temették el Szegeden. A szíriai Farhan Alhwaish 22 éves volt, amikor június elsején a Tiszába fulladt. Testvérével, 13 éves unokaöccsével és egy iraki családdal a folyón egy gumicsónakon próbált átjutni Szerbiából. A túlélők elmondása szerint a holtág magyarországi partján egyenruhások kétszer is visszafordulásra kényszerítették őket, előbb kövekkel dobálták, majd másodszor gázspray-vel fújták le őket. A fiatalemberen kívül a többiek megmenekültek, Magyarországon menekültstátuszt kértek. Testvére feljelentése nyomán az ügyészség nyomozást indított bántalmazás hivatalos eljárásban gyanúja miatt. A sértettet Győző Gábor kollégám, a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédje képviseli.
Pár évvel ezelőtt a menekültek világnapjának a mottója az volt, hogy „Bátorság kell menekültként élni”. Ez ma is ugyanennyire érvényes.
Idén a világnap mottója az, hogy a „Menekültekkel vagyunk”.
Egy évvel ezelőtt június 20-án talán nem is sejthettük, mennyire időszerű lesz majd ez a mondat. Az elmúlt egy évben a magyar kormány sorra lebontotta a menekültek védelmének intézményes kereteit Magyarországon. A határon emelt szögesdrótkerítés és a tranzitzónák megakadályozzák, hogy az emberek menedéket kérhessenek. Számtalan jogi akadály miatt a menekültügyi eljárásban alig van arra esély, hogy valaki védelmet kapjon. A menekülttáborokat a városoktól távol eső sátortáborokká akarják alakítani. Attól a kevés embertől, aki végül védelmet kap, megvonták a társadalmi beilleszkedés lehetőségét, ők lényegében az utcára kerülnek. A politikai szándék egyértelmű: a magyar állam ne nyújtson védelmet a menekülteknek, ide ne jöjjenek, menjenek innen el.
A kétségbeesés legjobb ellenszere viszont a cselekvés. Ezért mi határozottan a menekültekkel vagyunk. És nem csak mi, a 20 éve a menekülők jogvédelmét egyedül ellátó civil szervezet, hanem egyre többen, akik önkéntesként, aktivistaként, civil szervezetként, egyházi csoportként azt vallják, hogy a menekülteknek segíteni kell. Akkor is, ha a mindenhonnan harsogó propaganda pont az ellenkezőjéről próbál minket meggyőzni, amikor fantomellenséget kreál a számunkra már ismeretlen borzalmak elől menekülő embertársainkból. Az elmúlt év minden nehézsége ellenére szívderítő volt azt megtapasztalni, hogy Magyarországon a magyarok, Európában az európaiak ezrei és tízezrei mozdultak meg, hogy segítsenek a menekülteknek, kiálljanak a védelmükben. Hogy a menekültekkel legyenek. Ezért ma, a menekültek világnapján szeretnénk nektek is köszönetet mondani, akik a mi jogvédő munkánkat is segítitek, támogatjátok, akik a menekültekkel vagytok. Nélkületek nekünk se menne.
