Helsinki Figyelő

A 27 éves Csorba Róbertet és négyéves kisfiát, Robikát faji háborút vizionáló, hidegvérű gyilkosok ölték meg, Kiss Árpád, Kiss István és Pető Zsolt. Áldozataikról csak annyit tudtak, hogy cigányok és faluszélen laknak. A debreceni merénylők akkor nézték ki maguknak a Pest megyei Tatárszentgyörgyöt, amikor 2007-ben a jobbikos Magyar Gárda ott is cigányellenes vonulást rendezett.

0223_tatarszentgyorgy.jpg

tovább

A kistarcsai internálótábor a XX. századi magyar történelem egyik leghírhedtebb zárt intézete volt. Annak a területén, mintegy utódaként működött a rendszerváltást követően egy idegenrendészeti szállás, amely akár országunk szégyene is lehetett volna, ha a közvélemény tudott volna róla. Elképesztő viszonyok uralkodtak itt. Hogy nem volt hosszabb életű, abban kulcsszerepe volt a Magyar Helsinki Bizottságnak. 

0222_kistarcsa_2.jpg

tovább

John Rawls (1921–2002) amerikai politikai filozófus, a XX. század egyik legfontosabb gondolkodója volt. A társadalmi szerződés több évszázados eszmekörét újította meg. Munkásságát és nézeteit magukénak érzik liberálisok, szociáldemokraták, kommunitáriusok is, de elméletének még a keresztény hagyományait is feltárták. És mint nagyjelentőségű életműhöz illik, kritikusai is akadnak szép számmal. Meglehet, a legnagyobb hibája az volt, hogy túl sokat képzelt az ember észbeli és morális képességeiről. Ebben a „hibában” azonban – ha egyáltalán ez annak számít, nem pedig szükséges optimizmusnak – a felvilágosodás legnagyobb szellemei osztoztak vele.

0221_rawls.jpg

tovább

Baruch Spinoza (1632–1677), akit akkor már inkább neveztek Benedictus Spinozának súlyos tüdőbetegségben haldoklott. Állítólag a lencsecsiszoló munkája alatt belélegzett por volt a gyilkosa. Még egy napja volt hátra az életből. Ezt azonban tán csak az Örökkévaló tudhatta, akivel a filozófus annyit foglalkozott élete során, és akinek a nevében őt kiátkozták, illetve nem fogadták be. Hiába „Isten intellektuális szeretete”, független szellemével környezete nemigen tudott mit kezdeni. Kívülállását részben maga választotta, részben elszenvedte. Ő volt az első filozófus, aki következetesen a demokrácia védelmére kelt.

0220_spinoza.jpg

tovább

A kormányt bírálni már akkor fontos szabadságjog volt, amikor a felségsértést, hűtlenséget (árulást) még büntették. „A kormány nem akarja az örök váltságot, e kormány, mely csalárd álcát tévén ocsmány képére, kihúzta kilencmillió jobbágy pénzét, most csak azon fáradozik, hogy ezen kilencmillió által felingerelvén, annak körmei közül csak ő szabadítsa ki. Akkor jaj nekünk, mert szabad emberekből rabszolgákká alacsonyodtunk” – mondta Wesselényi Miklós 1834. december 9-iki beszédében. Azaz mondta volna, ha hinni lehet a besúgóknak. Merthogy a szatmári közgyűlésen az örökváltság, a jobbágyfelszabadítás fontos ügyében elhangzó szavait csak a nyomozati iratokból ismerhetjük.

0219_wesselenyi_miklos.jpg

tovább

Zrínyi Ilona apja kiváló katona, szenvedélyes török- és protestánspusztító volt, vagdalkozott, futtatott vitézül, mégis német- és Habsburg-gyűlölete okozta vesztét. Zrínyi Péter eleinte nélkülözhetetlennek tűnt a törökellenes háborúskodásban, és I. Lipót, az uralkodó többször kénytelen volt megbocsátani a zabolátlan nagyúrnak, de a Wesselényi-féle összeesküvést már nem úszhatta meg. Ilona anyja és testvére megháborodott, előbbi zárdában, utóbbi börtönben lelte halálát.

0218_zrinyi_ilona_2.jpg

tovább

„Minden lehet belőle, még Magyarország nádora is” – mondta a fiatal Andrássy Gyula grófról (1823–1890) Széchenyi István, amikor megismerkedett az ígéretes politikussal. Bár sok minden lett belőle (főispán, honvéd ezredes, nagykövet, „szép akasztott”, miniszterelnök, a Monarchia külügyminisztere, sőt sugárút és egyetem is viseli nevét), de nádor az éppenséggel nem lett. Ezzel együtt Ferenc József koronázáskor a korábbi nádor szerepét alakította a szertartás során. „Kivégzett” menekültből miniszterelnök, azért az sem szokványos karrier.

0217_andrassy_gyula_1.jpg

tovább