1946 koranyarán még úgy tűnt, viszonylag szilárd a helyzete a Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Testületének, a KALOT-nak. Két hónap sem kellett azonban hozzá, hogy szovjet utasításra Rajk László kommunista belügyminiszter töröltesse az egyesületek lajstromából. A KALOT mellett másik 219 civil, a hatalomtól független szervezet esett még áldozatul a politikai tisztogatásnak. Komoly csapást mértek a magyar társadalomra.
(Hangos változat, podcast itt.)
A KALOT-mozgalom éppen 10. évfordulóját ünnepelte 1946 pünkösdjén. A sok tízezer paraszt fiatal megszervezésével, népfőiskolai képzésével jelentős társadalmi elismerést kivívó szervezetnek sohasem volt könnyű a helyzete. Mindig nehéz volt a klérussal, amely nem vette szívesen az egyházi hierarchiához nem igazán illeszkedő mozgalom függetlenségi törekvését és baloldali kapcsolatait. De a háborús években a Volksbunddal, a német megszállókkal és a nyilasokkal sokkal véresebb konfliktusai támadtak.
A KALOT katolikus volt, emellett antifasiszta és szociális szervezet is. Szemben az egyházzal, támogatta a földosztást. A KALOT vezetői már 1944 végén felvették a kapcsolatot a szovjetekkel, hogy a háború után is biztosítsák a szervezet működését. Erre rövid ideig remény is mutatkozott.
A KALOT-vezetés és Mindszenty József bíboros hercegprímás szembekerült egymással. Az esztergomi érsek mereven elutasította ugyanis a köztársasági államformát, az egyházi nagybirtokok felosztását, illetve az egyház és az állam szétválasztását. Ahogyan azt is, hogy a szovjeteknek és az új vezetésnek bármiféle, a katolikus egyház befolyását csökkentő engedményeket tegyenek. A KALOT nem ezt az utat választotta.
A szovjetek és helyi kommunista ágenseik az egyik legveszélyesebb ellenségüket a „klerikális reakcióban”, a katolikus egyházban és az antikommunista Mindszentyben látták. Eleinte nem lehetett tudni, a KALOT merre mozdul el, de éppen 1946 nyarára a „helyzetet elfogadó”, a hatalommal megbékélni, azaz időt nyerni igyekvő csoport vette át az irányítást, amely Mindszenty felháborodására bevitte a szervezetet a kommunista befolyás alatt álló Magyar Ifjúság Országos Tanácsába, a MIOT-ba.
Balogh Margit történésztől tudható, hogy az 1946. júniusi évfordulós ünnepségen még hétfős szovjet küldöttség vett részt, amely orosz nyelvű beszédben üdvözölte a civil szervezetet. És a másnapi díszes fogadásra más magyar vezetők mellett a KALOT-ot is meghívták a Szovjetunió budapesti nagykövetségére. Szinte szívélyesnek látszott a kapcsolat.
Moszkvában azonban már döntöttek arról, hogy a cél a hatmilliós magyar katolikus egyház és szövetségeseinek gyors kivéreztetése. A KALOT-nak meg volt pecsételve a sorsa. Hamar az ürügyet is megtalálták hozzá, hogy felszámolják.
Az egyik ürügy Kiss Szaléz ügye volt. Őt azért ítélték halálra, mert 1945 és 1946 fordulóján ismeretlenek merényletet követtek el öt szovjet katona ellen Gyöngyösön és környékén. A fiatalok között rendkívül népszerű ferences atyának ugyan valójában semmi köze nem volt a merényletekhez, mégis őt vádolták meg a szervezéssel. Merthogy kapcsolatai révén egyaránt be lehet feketíteni a kisgazdákat, a szerzetesrendeket, a katolikus egyházat és ifjúsági szervezeteket, így a KALOT-ot is.
A másik, közvetlen ürügy is egy orvgyilkosság volt. Június 17-én Pénzes István egy Teréz körúti ház padlásáról tüzet nyitott szovjet katonákra, ketten közülük halálos sebeket kaptak, és meghalt még egy magyar lány is. A rendőrség arra jutott, hogy az öngyilkosságot elkövető merénylőnek társai is voltak. A Szabad Nép egyenesen a merénylő KALOT-tagságáról írt. Rajk László belügyminiszter már a kormány másnapi ülésén az egyesület állami felügyeletét indítványozta, hogy hasonló merényletek elkerülhetők legyenek.
A szovjeteknek azonban ez nem volt elég. Július 2-án a kormány ülésén Nagy Ferenc kisgazda miniszterelnök ismertette Szviridov altábornagy jegyzékét, amelyben katolikus egyesületek, köztük a KALOT betiltását is „kérte”. És lőn. A Rajk vezette Belügyminisztérium néhány héten belül 220 egyesület működését szüntette meg, a KALOT-ét hivatalosan 1946. július 27-én.
