Helsinki Figyelő

Magyarországon sok évtizedes probléma, hogy a rendőrök, börtönőrök és más hivatásosok által elkövetett bántalmazások jelentős részben büntetlenül maradnak. 2014 és 2018 között összesen 3891 esetben tettek feljelentést hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás miatt, és mindössze 120 esetben, azaz a feljelentések 3,1%-ában emeltek vádat. Eközben a hivatalos személy elleni erőszaknál – ahol leginkább rendőr az áldozat – 68%-os volt a vádemelési arány. A Magyar Helsinki Bizottság évtizedek óta foglalkozik a problémával, és javaslatai is vannak arra, hogyan lehetne eredményesebb a bűnüldözés a rendőri erőszak területén is.

2_bantalmazasos.png

A Magyar Helsinki Bizottság számos esetben képviselt olyan panaszosokat a strasbourgi bíróságon, akiket bántalmaztak, összevertek, kínoztak a rendőrök, de a nyomozást megszüntették, és a tettesek felelősségre vonása elmaradt. Ilyen volt az első győztes strasbourgi ügyünk, és ilyen az utolsó is. A két történet kísértetiesen hasonló, miközben a bántalmazások között 14 év, a két ítélet között pedig 17 év telt el.

Miközben orvosi látlelet is készült a sérülésekről, és az is bizonyítva volt, hogy a rendőrségi előállítás előtt egyikőjüknek sem voltak sérülései, az ügyészség végül megszüntette a nyomozást. Mégpedig úgy, hogy a legszükségesebb kihallgatásokat, szembesítéseket is elszabotálta.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága mindkét esetben megállapította, hogy a magyar állam megsértette a kínzás tilalmát. A strasbourgi bíróságnak természetesen nem áll módjában lefolytatni a Magyarországon zátonyra futó nyomozásokat, de mindkét perben és számos más ügyben elmondta már: éppúgy jogsértő az is, ha az állam nem tesz meg mindent azért, hogy kivizsgálja a lehetséges kínzásos ügyeket és megtalálja a felelősöket.

Komplex és régóta mérgező problémáról van itt szó. Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága, amely a strasbourgi ítéletek végrehajtását ellenőrzi, 2018 szeptemberében épp ezért úgy döntött, hogy ún. fokozott ellenőrzés alá vonja ezeknek a magyar államot elmarasztaló ítéleteknek a végrehajtását. Az ügycsoportba jelenleg nyolc ítélet tartozik, és a legrégebben, 2007-ben benyújtott panasz után Gubacsi-ügycsoportként hivatkozik rájuk a Miniszteri Bizottság.

A Magyar Helsinki Bizottság figyelemmel kíséri ezeknek az ítéleteknek a végrehajtását, és már több alkalommal jelezte a Miniszteri Bizottságnak, hogy Magyarország elmulasztotta megtenni azokat a rendszerszintű lépéseket, strukturális változtatásokat, amelyek szükségesek lennének a rendőri bántalmazások megelőzéséhez, megfelelő kivizsgálásához és szankcionálásához. (Legutóbbi, 2020. áprilisi beadványunk itt érhető el.)

11pinter.png

A magyar állam többnyire a nyomozási nehézségekkel védekezik. Meg azt mondják, hogy a bántalmazások esetében többnyire bosszúból tesznek feljelentést. Csakhogy a Magyar Helsinki Bizottság összevetette a bántalmazások kirívóan alacsony vádemelési arányát más nehezen bizonyítható bűncselekményekével, amelyeknél szintén szerepet játszhat a „bosszúfaktor”. Arra jutottunk a 2008 és 2013 közti adatokat vizsgálva, hogy míg a bántalmazásoknál átlagosan 100-ból 4 ügy került bíróság elé, addig ügyvédi visszaéléseknél 20, családon belüli erőszaknál 67, hivatalos személy elleni erőszaknál pedig 69. Emellett a bántalmazásos ügyekben az átlagnál jóval alacsonyabb  a váderedményesség, és ha el is ítélik pl. a bántalmazó a rendőrt, akkor nagy valószínűséggel csak pénzbüntetést szabnak ki rá.

Ha valamelyik bűncselekménynél kicsi az esélye a lebukásnak és a büntetésnek, akkor az közvetve növeli az elkövetés lehetőségét. Ha a bántalmazások, kényszervallatások vagy jogellenes fogvatartások elkövetőit nem állítják bíróság elé, és nem büntetik meg őket, sőt, maradnak tovább a testületben, az a lehető legrosszabb üzenet az állománynak és a társadalomnak is. Ezért van az, hogy jogállamban nagyon komolyan veszik a rendőri erőszak megelőzését és felderítését.

Következzenek hát a Magyar Helsinki Bizottság ajánlásai a rendőri erőszak visszaszorítására és hatékonyabb felderítésére:

1. A magyar állam tegyen lépéseket a hivatalos személyek által elkövetett bántalmazás látenciájának csökkentése érdekében. Növeljék az ügyészi nyomozások hatékonyságát az ilyen ügyekben, például nyomozási protokollok kiadásával és képzés útján.

2. Vizsgálják felül az alkalmatlanság megállapításától való eltekintésre vonatkozó szabályokat, és biztosítsák, hogy bántalmazás vagy kényszervallatás miatt elítélt rendőrök ne dolgozhassanak tovább rendőrként. (2012 óta a kérelmet benyújtó, jogerősen felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt hivatásosok 60%-ának továbbszolgálatát engedélyezte a belügyminiszter.)

3. Szereljenek fel minden rendőrségi gépjárművet működő kép- és hangrögzítő eszközzel, és növeljék a rendőrségi testkamerák számát. (Ma a járművek 5%-ában van működő kamera, és mindössze 70 rendőri testkamera áll rendelkezésre az egész országban.)

3_kameraval.png

4. Írják elő, hogy minden rendőrségi fogdába és előállító egységbe kötelező kép- és hangrögzítésre alkalmas eszközt telepíteni, és hogy a felvételeket megfelelő ideig meg kell őrizni.

5. Bővítsék azoknak az eseteknek a körét, amikor kötelező a terhelt és a tanú kihallgatásáról kép- és hangfelvételt készíteni. Ha a kihallgatott személy indítványozza, hogy a kihallgatásáról kép- és hangfelvétel készüljön, azt biztosítsák ingyenesen, és írják elő, hogy a rendőrségnek tájékoztatnia kell a kihallgatandó személyeket arról, hogy indítványozhatják a kép- és hangfelvétel készítését a kihallgatásukról.

6. Biztosítsák jogszabályi szinten, hogy amennyiben egy rendőrség által fogva tartott személynek sérülései vannak, és azt panaszolja, hogy a rendőrök bántalmazták, őt késedelem nélkül megvizsgálja egy független, igazságügyi orvostani ismeretekkel rendelkező orvos. Tegyék kötelezővé, hogy az orvosi vizsgálat során a sérülésekről fénykép készüljön. Módosítsák úgy a szabályokat, hogy a rendőrök csak kivételes esetben lehessenek jelen a fogvatartottak orvosi vizsgálatán.

7. Nyújtsanak képzést az orvosok és a büntetőeljárás szereplői számára az Isztambul Protokollról (a kínzás vagy más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés eredményes kivizsgálásáról és dokumentálásáról szóló ENSZ-kézikönyvről).

8. Vezessenek be intézkedéseket azoknak a fogvatartottaknak a védelmére, akik azt panaszolják, hogy a rendőrök bántalmazták őket, pl. szállítsák át őket egy másik rendőrségi fogdára.

9. Alakítsák át a rendőri teljesítményértékelés módszerét: helyezzenek kisebb hangsúlyt a statisztikai adatokra, és kapjanak nagyobb hangsúlyt az olyan szempontok, mint a bűnmegelőzés vagy a rendőrségbe vetett közbizalom alakulása.

10. Biztosítsanak megfelelő, gyakorlati megközelítésű emberi jogi képzést a rendőrök számára. Biztosítsanak képzést a rendőrök számára az olyan kihallgatási technikákról, mint például az úgynevezett PEACE technika, amelyek a történtek feltárását és információk megszerzését célozzák, és nem kényszerítő jellegűek, illetve nem „vádelvűek”.

11. Tegyenek lépéseket annak érdekében, hogy a bántalmazással, kényszervallatással megszerzett bizonyítékok kizárására vonatkozó szabályt a bíróságok megfelelően alkalmazzák (például helyezzenek erre hangsúlyt a bírói képzésben). Rendelkezzen kifejezetten arról a jogszabály, hogy az így megszerzett bizonyítékot a bíró akkor is kizárhatja, ha nem született büntetőjogi felelősséget megállapító ítélet a bántalmazás vagy kényszervallatás kapcsán.

12. Biztosítsák, hogy az OPCAT (az ENSZ kínzás elleni fakultatív jegyzőkönyve) szerinti nemzeti megelőző mechanizmus, vagyis az alapvető jogok biztosa megfelelően vizsgálja ki a kínzás megelőzését szolgáló eljárási garanciák érvényesülését. Ilyen pl. a védőhöz való jog, a független orvosi vizsgálathoz való jog, a jog a hozzátartozó vagy más harmadik személy tájékoztatásához a fogva tartásról, és a jog a jogokról való tájékoztatáshoz. Biztosítanak megfelelő forrásokat a nemzeti megelőző mechanizmus számára ennek a feladatnak az elvégzéséhez.

13. Biztosítsák, hogy a magyar hatóságok gyűjtsék mindazokat az adatokat, amelyek szükségesek annak értékeléséhez, hogy Magyarország végrehajtja-e a Gubacsi-ügycsoportba tartozó strasbourgi ítéleteket. Ilyen pl. azoknak a kihallgatásoknak az aránya, amelyeket kép- és hangfelvételen rögzítenek, valamint a bántalmazást vagy kényszervallatást elkövető hivatalos személyekre kiszabott végrehajtandó és felfüggesztett szabadságvesztések aránya.

A bejegyzés trackback címe:

https://helsinkifigyelo.blog.hu/api/trackback/id/tr215813602