A bíróság elutasította egy nálunk tanuló, negyedéves iráni gyógyszerész hallgató kérelmét. Az kérte, hogy ne deportálják Magyarországról hazájába, a koronavírus-járvány egyik gócpontjának számító Iránba. A Magyar Helsinki Bizottság ügyfele nem követett el semmi törvénybe ütközőt, és valójában a hatóságok sem mutattak be semmilyen bizonyítékot. Mégis még a büntetőeljárás lezárulta előtt mindent megtesznek azért, hogy mihamarabb kizsuppolhassák innen. Nem számítanak a tények, a bizonyítékok hiánya, az abszurd vádakat cáfoló bizonyítékok sora, az ártatlanság vélelme, de még maga a nyilvánvaló ártatlanság sem, csak a hatalom nyers akarata. Semmi kétségünk: egy politikai indíttatású koncepciós eljárás áldozata ügyfelünk.

Mit vétett Sinin? Kilenc éve él Magyarországon. Az orvosi egyetemen (SOTE) tanul gyógyszerészetet. A koronavírus-járványról kevesen tartottak még nálunk, amikor kiderült, egy honfitársa fertőzött lett. Az egyeteméhez fordult, hogy mit tegyen, de csak annyit mondtak neki, maradjon otthon. Aztán egy éjjel összeszedte őt egy mentő rendőrökkel együtt, és bevitte a Szent László kórházba. Ott néhány napot töltött karanténban. A szabályokat betartotta, a személyzettel nem volt semmilyen konfliktusa. Mégis büntetőeljárást indítottak ellene, és meg sem várva az eredményét, azonnali hatállyal kiutasították az országból.

Olyan időpontban elkövetett vétség elkövetésével gyanúsították meg, amikor a hivatalos papírok szerint még ott sem volt a kórházban. Az ügyvédje máig nem ismerheti meg a nyomozás iratait, és sok semleges tanút nem hallgattak meg, pedig ők egybehangzóan állítják, az egyetemista nő ártatlan. Ha valaki ismeri őt, akkor nehezen képzeli el, ahogy törékeny nőként, orvostanhallgatóként dühöngve kitör a karanténból. De nem is kell elképzelni, mert ő ilyet nem tett.

Akkor hát mi a bűne? Hogy iráni, és esetleg volt olyan más iráni diák, aki esetleg vétett a szabályok ellen? Esetleg. De mi köze neki ehhez? A kollektív büntetést és kollektív kiutasítást minden jogállam tiltja. Nálunk ezek szerint más a helyzet. Már működik az új mechanizmus, amely akár az ártatlannak is kettétöri pályafutását, ha a centrális akarat úgy diktálja. Hiszen be kell bizonyítani, hogy a vírust „migránsok” hozták a magyarokra, ehhez pedig kell egy mívesen megkonstruált, látványos ügy.

***

Következzék Sinin története.

A büntetőeljárás

Sinint március 7-én vitte mentő a Szent László Kórházba. Semmilyen tünetei nem voltak annak, hogy bármilyen betegsége volna, de egyik hallgatótársánál korábban kimutatták a fertőzést. A betegfelvételi lap tanúsága szerint Sinin éjjel 11-kor került be a kórházba. Onnan mint nem fertőzött, tünetmentes személyt március 12-én engedték ki, otthoni karanténba kellett vonulnia. Másnap meg kellett jelennie, a bevándorlási hivatalban, ahol őt és 12 társát azonnali hatállyal kiutasították Iránba.

A hatóság a kiutasításnál egy büntetőeljárásra hivatkozott. Ebben először azzal gyanúsították meg, hogy március 7-én este 9 és 10 között a kórház egyik konkrét szobájában helyezték karanténba, amit „agresszív viselkedése során” elhagyott, és többszöri felszólítás ellenére sem volt hajlandó oda visszamenni.

Két eljárás indult tehát Sinin és egyetemista társai ellen: egy idegenrendészeti és egy büntetőeljárás.

Mint hivatalos kórházi dokumentumok bizonyítják, Sinin, éjjel 11 előtt még ott sem volt a kórházban, nemhogy a kórházi szobájában, ráadásul abban a kórteremben sohasem járt, ahonnan állítólag kijött. Miután védője erre felhívta a nyomozók figyelmét, április 2-ára már módosították a gyanúsítást. Az új változat szerint 23 óra 4 perc után hagyta el a szobáját, immáron egy másikat, mint amiről az első gyanúsítás szólt. Hogy melyik napon, melyik órában, történt volna mindez, és hogy mi bizonyítaná a gyanút, azt máig homály fedi. Az új gyanúsításban már szó nincs agresszív viselkedésről, csupán arról, hogy engedély nélkül hagyta el a szobáját, és oda csak a nővér felszólítására tért vissza. Vagyis arról sincs már szó, hogy bármilyen felszólításnak nem engedelmeskedett volna.

Hogy értsük: ha igaz lenne a vád – ahogy, mint alább kiderül, nem az –, akkor is csak annyi „rosszat tett” volna ügyfelünk, hogy kiment a szobájából a kórház folyosójára. Egyébként oda valóban kitette a kezét, ugyanis ott volt csak a falra szerelt kézfertőtlenítő.

Ezért rendelték el hát a kitoloncolását Iránba ennek a nőnek. Kilenc éve él itt, sok millió forintnyi tandíjat fizetett, és soha semmilyen jogsértést nem követett ez idő alatt.

A büntetőeljárásnak több elfogadhatatlan mozzanata van még. Az ügyvédje nem ismerheti meg az eljárási iratokat, egyetlen bizonyítékot sem, amely alátámasztaná a gyanúsítást.

Az talán mindenki számára világos, hogy a második gyanúsítás fényében, amely szerint este 11 után érkezett csak a kórházba ügyfelünk, lehetetlen, hogy igaz legyen az első, amely szerint este fél kilenckor volt ott agresszív. Ennek ellenére a IX. kerületi ügyészség vezetője szerint mindkét gyanúsítás törvényes volt, és ezért mindkettő elleni panaszt elutasította.

Azt se felejtsük el, hogy nem csak iráni egyetemistát szállítottak be a kórházi karanténba. Ugyanezzel a csoporttal volt együtt karanténban még több, különböző állampolgárságú diák is. Velük szemben ügyfelünk elmondása szerint senki nem intézkedett, ők szabadon távozhattak. Eljárások a hírek szerint is kizárólag az iráni állampolgárságúakkal szemben indultak.

Az ügyvédünk kérésére leírt tanúvallomásukban többen egybehangzóan leírják, hogy ügyfelünk soha nem csinált semmi rosszat, ott sem volt, amikor incidens történt a kórházban.

Nem meglepő módon egyik nem iráni egyetemistát sem hallgatták ki az eljárásban tanúként. Egy koncepciós eljárásban mentő tanúkat nem szokás megkérdezni, mert még kiderülhetne az igazság.

Az idegenrendészeti eljárás

Eközben Sinin a Magyar Helsinki Bizottság segítségével bíróságon támadta meg a kiutasítást. Semmi elfogadható magyarázata nincsen annak, hogy egy olyan büntetőeljárásra hivatkozva, amely még csak a gyanúsításnál tart (és mint láttuk, feltűnően gyenge lábakon áll), a jogerős ítélet előtt mintegy megelőlegezzék a büntetést. Merthogy a hároméves, az Európai Unió teljes területére vonatkozó kiutasítás ez esetben felér egy súlyos büntetéssel, hiszen Sininnek az itteni, a vége felé járó tanulmányait évekre megszakítja, még meg sem indult gyógyszerész karrierjét kettétöri, és eddigi erőfeszítései pocsékba mennek. Ahogy az is fontos, hogy Irán, ahova visszazsuppolnák, a koronavírussal legfertőzöttebb országok közé tartozik.

A magyar bíróságot ez azonban nem érdekelte, és elutasította Sinin kérelmét. Az elutasítás indoka elsősorban az volt, hogy a bíró szerint a rendőrség által tett javaslat a közbiztonsági veszély miatti kiutasításra kötelező az idegenrendészeti hatóságra nézve is. Azon túl, hogy ez a kötelező jelleg nincs így, a bíró jogértelmezése azt is jelenti, hogy ha valakire a rendőrség azt mondja, hogy közbiztonsági veszélyt jelent, akkor ezt a véleményt még a bíróság sem vizsgálhatja felül. Más szóval: a rendőrség bármelyik külföldi személyről azt mond, amit akar, a bíróságnak azt el kell fogadni. Ha ez így lenne, az maga volna a rendőrállam.

A jelen esetben is nyilvánvaló volt, hogy egy folyamatban lévő, sőt frissen indított büntetőeljárásban nem lehet előre bűnösnek kikiáltani valakit, és emiatt a közbiztonságra veszélyesként megbélyegezni. A bíró szerint azonban az ártatlanság vélelmének csak a büntetőeljárásban kell érvényesülnie, ebben az eljárásban már nem.

Ezek szerint tehát ma Magyarországon meg lehet csinálni azt, hogy kreálnak valakivel, jelen esetben egy külföldi diákkal szemben egy büntetőügyet, és aztán arra hivatkozással kiutasítják mint közbiztonságra veszélyes személyt. A bíró pedig moshatja kezét, mert szerinte neki ebben a helyzetben tulajdonképpen semmi tennivalója, hiszen a rendőrség már megmondta a tutit.

Az is elgondolkodtató, hogy ilyen súlyú ügyekben miért csak egyetlenegy bíró jár el, nem pedig több tagból álló tanács. Miért egy bíró dönt véglegesen és visszavonhatatlanul emberi sorsokról? Két évvel ezelőttig még lehetett legalább a Kúriához fordulni rendkívüli jogorvoslatért, ezt a lehetőséget azonban a kétharmad indokolás nélkül megszüntette.

 A kiutasítás tehát mostantól bármikor végrehajtható, mivel a bíróság ítélete ellen további jogorvoslatnak már nincs helye. 

Történelmi tapasztalat, hogy az alkotmányos kiskapuk, amelyeket külföldiek esetében nyitogattak, hamarosan használatba kerültek az állampolgároknál is. Előbb ők, aztán mi. Magyarországon ezek a kiskapuk már 2015 óta nyitva állnak, most pedig szélesre tárultak, de mintha nem vennénk róluk tudomást.

(A Sinin név kitalált, a történetben szereplő többi tény a valóságnak megfelelő.)